Legyen eredményes és csinos

A világszátorokat (balról Marion Jones, Marija Sarapova, Serena Williams) már könnyen behálózzák a nagy cégek, de ők is lehetőleg kifestve, feltűnő öltözetben, divatos frizurával jelennek meg a versenyekenReuters-, TASR- és ČTK-felvételAz élsport kirakata

Hogy a női élsportolók családjába tartozhattam, abban bizonyos fokig a magyar sportmozgalomnak és mindenekelőtt a magyar vívószövetségnek is szerepe van. Sportolói pályafutásomat nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a világ legjobbjai közt jegyzett magyar vívókkal készülhettem fel a különböző európai és világversenyekre. Az is nagy örömmel töltött el – bizonyára furcsán hangzik, de most fordult elő először –, hogy az anyanyelvemen beszélhetek egy ilyen rendezvényen.

Néhány hét múlva kezdődik az athéni olimpia. A négyévenkénti seregszemle a szakemberek és a közvélemény szemében az élsport kirakatát jelenti. Eredetileg az ötkarikás játékokat a férfiak a férfiaknak találták ki, és ha Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiák szellemi atyja szerint folytatódna a seregszemle fejlődése, a nők ma is csak nézőként vehetnének részt rajtuk. Vagy esetleg úgy sem, ha a legnépszerűbb labdajátékban, a fociban firtatnánk indulási esélyeiket.

A sportmozgalom vezetői – abban az időben kivétel nélkül férfiak – túlságosan féltették a nők erkölcsét, szervezetét, egészségét, mert a sport, de különösen az élsport állítólag elférfiasodáshoz vezet. De ez nem csak Coubertin báró idejében volt általános vélemény. Pályafutásom alatt elég gyakran bajlódtam a térdemmel. Amikor már nagyon komoly nehézségeim voltak, felkerestem egy jó nevű szakembert, és elpanaszoltam a gondomat. Az orvos figyelmesen végighallgatott, majd rögtön közölte is velem a – szerinte – helyes diagnózist: Mindig mondtam, hogy a nők kezébe fakanál való, és a konyhában van a helyük.

Nem egyenrangú társ

Igaz, hogy 1900 óta, amikor a nők először vehettek részt a sportolók legjelentősebb találkozóján, a sportmozgalom és vele együtt az olimpiai mozgalom is, sok kedvező változáson ment át, a női élsport azonban még ma sem egyenrangú társa a férfi élsportnak. Nagymértékben igaza van Gudrun Doll-Tepper professzor asszonynak, amikor azt mondja: ahhoz, hogy a nők a sportban sikeresek legyenek, ma is sokkal több energiára, kitartásra van szükségük, mint a férfiaknak.

Nehezen találnak támogatót

Nemrég egy újságcikk került a kezembe, amelyben azt kérdezték sportrajongóktól, mi szerint ítélik meg a női és a férfisportolókat. A megkérdezettek 56 százaléka a nőknél a külső jegyeket tette az első helyre, míg a férfiaknál ugyanez csak a megkérdezettek 16 százalékának volt fontos. Több példát lehetne felsorolni arra, hogy a kitűnő sportolónők, többszörös olimpiai vagy világbajnoki érmesek nehezen találnak támogatót maguknak. Nem csak azért, mert esetleg nem elég attraktív a sportáguk, hanem azért is, mert ők maguk sem elég attraktívak. Vagyis a női sportoló legyen eredményes, sikeres, csinos, jóképű és a versenyre lehetőleg kifestve, feltűnő öltözetben, divatos frizurával jelenjen meg. Akkor akadhat támogatója, és kiérdemelheti a szurkolók figyelmét is.

Amíg az én időmben a sikeres sportképviselet az uralkodó rendszernek volt a reklámja, ma az élsport egy fontos gazdasági tényező, sőt bizonyos fokig üzlet lett, mely a piac kérlelhetetlen törvényei szerint működik, és annak szabályaihoz igazodik. Ezt nekünk is tudomásul kell vennünk, és a sportolóknak is alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez.

Az egyéni kisugárzás

Természetes tehát, hogy a nyilvánosság érdeklődését elsősorban azok a sportolónők keltik fel, akik a sportpályákon túl is el tudják adni magukat. Ami alatt egyáltalán nem azt értem, hogy a női élsportolónak szépségkirálynőnek kell lennie. Sokkal fontosabbnak tartom a belső szépséget, az egyéniség kisugárzását. A testedzés, a sport nagymértékben hozzájárul a nők magabiztosságának, önbizalmának a növeléséhez. Fejleszti a saját erőnkbe, képességeinkbe vetett bizalmat és hitet, ugyanakkor elősegítheti a női nemre még ma is érvényes klisé felülvizsgálatát. Hiszen nincs olyan cél, sportteljesítmény utáni vágy, amely veszélyeztetné a nők személyiségét. Az élsportolónőknek nem férfias eszközökkel kell harcolniuk az érvényesülésükért, hanem vállalniuk kell a női nem értékeit, a női nem előnyeit, de természetesen figyelembe kell venniük annak hátrányait is. Az előtérben a sportolónő tudása, képessége, egyénisége maradjon. Hiszen senki nem születik személyiségnek, de mindenki azzá fejlődhet. Ezzel a női élsportolók nagymértékben ösztönözhetik korosztályuk tagjait is, de jelentősen befolyásolhatják az utánuk jövő nemzedékek nevelését is. És ez nem csak a sportmozgalomra érvényes megállapítás. (rk)

Ki Lokšáné Rácz Katalin?

A II. világháború utáni csehszlovák vívósport legnagyobb női egyénisége. Tőrben világbajnoki ezüstérmes (1978 Hamburg), főiskolai világbajnok (1977, Szófia), Három olimpia (1972 München, 1976 Montreal, 1980 Moszkva) résztvevője. Tizenkétszeres egyéni bajnok. Tizenkét évesen szülővárosában, Kassán kezdett vívni a Pacsemovszky-féle iskolában. Egyetemi éveit már Pozsonyban töltötte, Kogler Aladár és Hrusovsky Iván voltak a mesterei. Sportolói pályafutása után a szlovák olimpiai mozgalomban tevékenykedett, megalakulásától 2002-ig a SOV fair play-klubját vezette. 2001-ben beválasztották az Európai Fair Play-mozgalom végrehajtó bizottságába, 2001 szeptemberében sikeres európai fair play-értekezletet szervezett Pozsonyban, 1999-től Szlovákia sport-, tolerancia és fair play-küldötte. (jmk)