Legázolták ellenfelüket

Pozsony. A ligeti labdarúgók vasárnap délelőttökön nem balettelőadásokkal szokták szórakoztatni a nagyérdeműt, hanem erőteljes, agresszív, rámenős futballal. Tegnap is a nemzetközi porondon dívó játékkal, rohanós, mindent elsöprő, kegyelmet nem kérő és nem adó stílusukkal szedték szét a puhóiakat, akik ugyan megpróbálták felvenni az ellenfelük által eldobott kesztyűt, de meddig tartott az? A 14. percben Kozák beívelt egy elérhetetlennek látszó labdát, Šoltis továbbpasszolta és Mikulič belőtte. Egy pillanatra sem lazítottak a ligetiek. Állandóan kemény versenyfutásra kényszerítették riválisukat, lendületesen támadtak, izgalmas, érdekes jeleneteket, bombalövéseket (Fodrek) és kemény párharcokat láthattak a nézők. Egyirányú volt a forgalom a pályán, a hazaiak lendülete törvényszerűen újabb gólt eredményezett: Mikulič nem éppen jól sikerült lövése a jobb sarokban kötött ki, az elmélázó Bernady kapus nem kis meglepetésére. A jól edzett, lelkierőben híresen gazdag hazaiak továbbra is iramfutballt játszottak, nehéz volt őket megállítani. Ha kellett, leálltak „verekedni” a sorfalban, ha kellett, öt méterről becsúsztak, ha kellett, felszántották a pályát. És mindig volt erejük és idejük gyors mozgás közben passzolni, lendületesen játszani. Nem voltak ezek szépségdíjas passzok, de rendkívül hatásosak. És ahogy megindultak vele a címzettek, az sem volt mindennapi. Jött is a harmadik gól: egy Vaščák-Mikulič összjáték után Fodrek könnyedén talált az üres kapuba (a nehézbombázó előtte néhány félelmetes erejű löketekkel vétette magát észre, kapu mellé vágódtak). A vendégek csak a szünet után jelezték, ők is a pályán vannak. Chovanec lövését üggyel-bajjal védte Čobej, Bakoš szabadrágását a védők hárították némi szerencsével. Aztán jött Fodrek, a felső sarokba vágta a labdát. Kemény futballdiktatúra volt ez a javából, főleg az első félidőben. Ellenszer nélkül.