Labdakergetéssel nem juthatsz messzire

Bernády kapus és Hricko együttes erővel ment, Šlahor már csak fekve figyeli a látványos védőmutatványt a Slovan–Púchov összecsapásonČTK-felvételPozsony. Bekövetkezett, aminek be kellett következnie: a tavasszal rém gyengén játszó (játszó?) égszínkékek 2:2-es döntetlent értek el hazai pályán a Púchov ellen, s odalett vezető pozíciójuk az I. ligában. Futballozásukkal szinte minden meccsen sértegették, helyenként megalázták a labdarúgást, mint játékot, s ez megbosszulta magát. Sikerült „ledolgozniuk” 12 pontos előnyüket, és elriasztaniuk még a leghűségesebb, megszállott, reménykedő, naiv, megtévesztett és menthetetlenül optimista szurkolóikat is. Hát ez nem semmi!

Nem mi találtuk ki, a szombati mérkőzés után távozó három néző egyike mondta: „Nincs értelme bosszankodni, egyszerűen szörnyű, ahogy játszik a csapat. Tragikomédia.” Hát így. Ha már azok is így beszélnek, akiket a megszokás visz ki a pályára, akkor bizony mély gödörben van ez a játék a Téglamezőn. Bizony, bizony. Nem akarjuk utólag megjátszani a nagyokost, s nem is szívesen idézzük önmagunkat, de már ősszel, amikor tetemes előnnyel vezetett a csapat, és az újságok többsége elhitette a játékosokkal, az edzővel és a közvélemény egy részével, hogy a tabella első helye s az eredmények egyenes arányban vannak a mutatott játékkal, halkan, de azért eléggé érthetően jeleztük: ezzel a stílussal, labdakergetéssel, mezőnyjáték nélküli ívelgetéssel csak részleges sikerek érhetők el, hosszú távon halálra van ítélve.

Játékosság nélkül senki sem juthat a csúcsra. Főleg azok nem, akik küzdősporttá degradálják a futballt, akik nem játsszák a labdarúgást, hanem csak futják. Megszállottan, harcosan, belemenősen, csipetnyi fantázia, szellemesség nélkül. Persze van benne némi túlzás, de a mostani Slovan nagyjából ilyen értelemben futballozik. A szombati meccsen is ezt láthattuk. Többnyire vaktában előrevágott labdák (majd csak kezd vele valamit az egyébként eléggé idegesen és indiszponáltan futballozó Vittek és Šlahor), futás orrvérzésig, ötlet és úgynevezett közjáték sehol. Radolský edző (már hagyományosan) egy szót sem szólt a csapat teljesítményéről. Csak sajnálkozott Vittek két kapufáján (különben a csatár potyagólt lőtt Bernady kapus és az egyik hátvéd totojázását követően), no meg újra a sérülteket emlegette, hogy megint erősen tartalékos volt az együttese, de ha jobban megnézzük az összeállítást, ez nem teljesen igaz. Az ellenfél sem volt komplett, mégis kulturáltan futballozott, a szó szoros értelmében játszott, akciókat vezetett, főleg a második félidőben voltak lehetőségei szépen kidolgozott helyzetek után, s kettőt ki is használt közülük. A Slovan kétségbeesetten hajrázott, de semmivel sem tudta meglepni a vendégeket; egy kis túlzással mondva, csak akkor rúghatott volna gólt, ha kivirágzik a hálótartó lőcs. Nem történt meg. Az égszínkékek negyedik egymás utáni meccsükön sem tudtak nyerni, és tavasszal 11 mérkőzésen mindössze négyszer. Erről nem Fortuna istenasszony tehet.