A sprint utáni csalódottságot az üldözéses verseny után felszabadult öröm váltotta fel. A sílövő Anastasia Kuzminával, a szlovák olimpiai küldöttség első pjongcsangi érmesével beszélgettünk.
Kuzmina: "Ezen az olimpián a bátyámért is harcolnom kell"
Gratulálunk, Nasztya, a 13. helyről négy lőhibával másodiknak lenni szenzációs eredmény!
Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült érmet szereznem. Persze tudom, hogy nem kellett volna négyszer hibáznom, az arany is elérhető lett volna, de így is nagyon elégedett vagyok. mert most azt a színvonalat hoztam, amit elvárok magamtól. A harmadik lövészetnél kár azért a két hibáért, de akkor már az idegesség is megmutatkozott. Bár nagyon szerettem volna Laurával megküzdeni az első helyért a pályán, a hibák után sikerült legyőznöm a belső nyugtalanságomat, azt mondtam magamban, hogy a többiek sem fognak hibátlanul lőni, mert a szél megteszi a magáért. Elégedett vagyok, mindent kiadtam magamból.
Egy pillanatig sem engedhetett ki a pályán, mert a finisben szorosan a nyomában járt a francia Anais Bescond.
Tudtam, hogy egy erős ellenfél van mögöttem, aki nagyon gyors tud lenni. Igyekeztem taktikusan versenyezni. Tudom, hogy nem éppen példamutató, amit tettem, néhányszor nem engedtem el, a lába elé léptem, beugrottam elé, nem hagytam, hogy megelőzzön. Hálás vagyok azoknak is, akiktől a pálya mellett kaptam az információkat, hogy csak mi ketten harcolunk az ezüstért, ezért csak Anaisra kell figyelnem. A befutónál már tudtam érvényesíteni az edzéseken szerzett tapasztalataimat, hiszen úgy edzettünk itt, mintha az életünk múlna rajta. A célban egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy ezt csak álmodom, olyan boldog voltam.
A sprintben esélyesként csak 13. lett. Sokan összeomlottak volna, de önt csak még jobban feltüzelte ez az eredmény.
A sprint után minden nyomás lehullott rólam, elmúlt az idegességem. Szomorú voltam, hogy nem nyertem, mert mindenki ezt várta, és persze én is szerettem volna győzni. Csalódott voltam, de a stressz mégis elmúlt. Mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről, már semmi nem zavart, nem voltam olyan ingerlékeny, mint a sprint előtt. Az üldözéses versenyben már úgy álltam oda a rajthoz: ha sikerül, jó lesz, ha nem, úgy is jó lesz. Ez az ezüstérem igazán boldoggá tesz, mert tudom, hogy Laura nagyon erős ellenfél, és most annyira rendben van, hogy sem a szél, sem a nyomás nem tudja megingatni. Azt kívánom, hogy én is olyan magabiztos legyek, mint ő.
A sprintre rányomta a bélyegét az erős szél. Az üldözéses verseny alatt már jobbak voltak a körülmények?
Most másképpen fújt a szél, erős széllökések voltak. Talán előnyt jelentett, hogy elöl haladtam, mert az első néhány lőállás egy kicsit szélvédettebb. De állásban nehéz dolgom volt, mert a magasságom miatt engem könnyebben megingat a szél, mint az alacsonyabb versenyzőket.
Gyilkos tempóban kezdett, méterről méterre dolgozta le a hátrányát Dahlmeierrel szemben, a többieket pedig könyörtelenül lehagyta. Nem tartott attól, hogy elfárad, mire a lőtérre érnek?
Éreztem, hogy jól csúsznak a síléceim, ezért olyan sebességet választottam, ami számomra komfortos volt. Mindig tudok lassítani is, ha már nagyon fáradtnak érzem magam, persze az utolsó körben már nem lehetett lassítani, ott már tényleg mindent beleadtam.
Az olimpián nem lehet itt a testvére, Anton Sipulin, akit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hívott meg az orosz csapat tagjaként Pjongcsangba. Neki is ajánlja ezt az érmet?
Megbeszéltük Antonnal, hogy ezen az olimpián két emberért kell harcolnom, magamért és Antonért. Nagyon hiányzik nekem. Örülök, hogy sikerült érmet szereznem, és ha még egyet szerzek, akkor azt Antonnak ajánlom.
Ezt az ezüstöt kinek ajánlja?
A gyerekeimnek, Jeliszejnek és Oliviának. A sprint után nagyon szomorúak voltak, hogy anyu most egyszeriben nem nyert... Még otthon azzal búcsúztak tőlem, nekik az a legfontosabb, hogy én boldog legyek, de aztán csak hozzátették, hogy jó lenne, ha valamilyen érmet is vinnék nekik...
Most, hogy már van egy érme, felszabadultabb?
Már a sprint után felszabadult voltam. Persze örültem volna, ha már ott is dobogós lettem volna, de nem így történt. Most viszont már az alap célkitűzést teljesítettük, ha még ezen felül is összejön valami, az már csak bónusz lesz.
A 15 km-es egyéni veresenyt vagy a tömegrajtos versenyt várja jobban?
Mindkettőt. Szeretnék javítani a teljesítményemen, mert bár már most is volt javulása sprinthez képest, a harmadik lövészetem nem sikerült. Tudom, hol hibáztam, úgyhogy remélem, ennél is jobb leszek.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.