Kint a Fradi, bent a Sparta

Tíz éve a zöld-fehérek Kuntics góljával 1:0-ra verték Brüsszelben az Anderlechtet, s a visszavágó 1:1-es döntetlenje azt jelentette: a magyar bajnok bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Először és utoljára.

Pedig a budapesti 1:0 után ezúttal minden ász a Fradi kezében volt. Az Üllői úton momentumai sem voltak a cseh csapatnak, és vértelen játékuk alapján nyilvánvaló volt: ez a Sparta nem az a Sparta, amely tavaly a BL-nyolcaddöntőig menetelt. Hübschmann, Kincl, Štajner és Sionko sincs már, a helyükre érkezettek pedig (a csatár Pacandán kívül) csak keresik helyüket a pályán. És mégis nekik sikerült, nem a Fradinak, amely hiába játszott taktikusan, hiába uralta (az első félidőben mindenképpen) a középpályát, hiába tűnt hatékonynak a Sparta ellen a 3-4-2-1-es szerkezet, valami megmagyarázhatatlan, bagatellnek tűnő nüánsz ismét közbeszólt.

Mert igaz ugyan, hogy a Sparta-drukkerek közellensége, a slaviás múltja miatt füttykoncerttel fogadott Vágner ezúttal szinte labdához sem ért, a többiek viszont (még a Lipcseit helyettesítő, s labdavirtuóznak korántsem nevezhető Botis is) elszántan, fegyelmezetten és minimális hibaszázalékkal játszották végig a találkozót. Sajnos az a minimális hibaszázalék, a védelem két elmélázása is elég volt ahhoz, hogy a Sparta tulajdonképpen helyzetek nélkül nyerje meg a meccset.

Bosszantó, hogy mindkét gól pontrúgás után esett, az első ráadásul közvetlenül a szünet előtt, a 48. percben. Az összpontosítás hiánya? Tavaly az UEFA-kupa első fordulójában az FC Köbenhavn, a 2001/2002-es szezonban pedig a BL-selejtezőben a Hajduk Split búcsúztatta büntetőkkel a Ferencvárost. Mintha mentálisan fáradna el a csapat a végére.

Talán másként alakul minden, ha az élete egyik legjobb meccsét játszó Kapic nem sérül meg, s így utolsó cserejátékosként nem Zováth, hanem a Gera utódjának tartott Tőzsér lép pályára, mondjuk Penksa helyett, aki állandó görcsei miatt a hosszabbításban alig tudott hozzátenni valamit a játékhoz. Talán. De Kapic megsérült, Tőzsér a kispadon maradt, Penksa pedig lépni sem bírt.

Lúdbőröztető élmény volt hallani, ahogy az összecsapás első perceiben a mintegy kétezer ferencvárosi szurkoló által énekelt magyar himnusztól visszhangzik a Letná. Mit nem adtunk volna azért, ha a továbbjutást ünnepelheti így a vendégszektor a meccs után.

De hiába az új edző, hiába az új tehetségek (Huszti és Tőzsér), hiába a fogadkozások – a forgatókönyv maradt a régi. A Fradi kiesett, a magyar futball pedig továbbra is csak álmodhat a Bajnokok Ligájáról.