Egymásnak ugrottak, de csak lájtosan

Már a cseh–szlovák határon érzékelhető volt: megindultak a magyar hordák Prága felé. A sztráda melletti pihenő szemeteskukája tömve a Borsodi sörgyár dobozaival. A cseh főváros felé vezető úton magyar és csallóközi rendszámú autóké a prím. 2004. augusztus 26., Prága, Toyota Aréna, 20.05: Sparta Praha–Ferencváros BL-selejtező mérkőzés a főtáblára jutásért, visszavágó.

Mindenki Prágába! – szólt a ferencvárosi szurkolók jelszava a visszavágó előtt, s ezt háromezren komolyan is gondolták. A stadion környékén órákkal a meccs előtt készenlétben a rohamrendőrök. Másfél óra a kezdésig, kisebb csapatokban érkeznek a Fradi-szurkolók, finoman fogalmazva is legtöbbjüknek van a kalap alatt. Az egyik szurkoló megkérdezi társától: hol vagyok? A másik Becherovkával kínálja a lovas rendőrt, aki nem kér, ehelyett fenyegetően fordítja paripáját a drukker felé, aki eloldalog. Néhány szóváltás, de a várt nagy csata egyelőre elmarad. Aztán érkezik egy nagyobb Sparta-csapat, és megkezdődik a hacacáré. Egymásnak ugranak, de csak úgy lájtosan. Repül egy-két kordon, elcsattan néhány pofon, de a rendőrök a kezdeti tanácstalanság után közbelépnek. A mentők elvisznek egy törött lábat. Kapjuk a fülest, a két tábor kiegyezett, most nem lesz bunyó, majd később egy számunkra ismeretlen helyszínen, fegyverek nélkül. Telefonszámot már cseréltek. Később sem derül ki, volt-e összecsapás, s ha igen, hol, s annak mi lett a végeredménye.

Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt – hatalmas transzparens a Fradi-szektorban, a csapatok bemutatkozása idején mindezt még megtoldják egy óriási fallal, melynek közepén egy kapu, benne egy zöld-fehér labda. Az Arénában forró a hangulat, a Fradi-drukkerek a magyar himnusszal kezdenek, teljesen elnyomják a hazaiak hangját. A szokásos rigmusok: „fuck you Sparta, fuck you”, „Poborský je homosexuál”, a Sparta-szektorból „Smrť baníkům” hangzik fel, de a fradisták hangosabbak az első gólig. A félidő a füstbombák és a görögtüzek jegyében telik, majd ismét lábra kap a magyar tábor. (A helyi műsorközlőtől megtudjuk, Gyepes helyére Kissz Györgyi állt be) Néhány kisebb provokáció szavakban, ennyiben ki is merül a két tábor közti heveskedés. Jön a hosszabbítás, a bűnrosszul játszó Penksa meghal a pályán, már a negyvenedik percben sem bírt lépni, hát még a száztizedikben. A fradisták még reménykednek, de egyre fogy az ő erejük is, a csapat meg már nem is emlékszik, mikor volt neki, mármint ereje. A Sparta megszerzi második szerencsés gólját is, a magyar remény elszáll, a Fradi-tábor magába roskad. A műsorközlő magyarul megkéri a magyar szurkolókat, hogy a meccs végeztével maradjanak a helyükön, majd a rendőrök kísérik őket az állomásra. Lefújás, a szemfüles Huszti már tépi is a mezt Poborskýról, ha már kikaptak, és végig harapták egymást, legalább a nagy nevű focistától legyen meze, ne Homolától. Rósa bömböl a pálya közepén, jól elbaltázta a második gól előtt, de személyesen László Csaba érkezik őt vigasztalni. Közben szép zöld füstöt okádó bomba, értsd füstbomba röppen át a Sparta-szektorba, mindenki békésen nézi, a spartások szép lassan elhagyják a stadiont.

Rohanás a sajtótájékoztatóra, de előtte még adunk egy kis vizeletmintát, röpke tízperces sorakozás után. Nehéz leírni, mi is történt a tájékoztatón, csak azt tudni pontosan, hogy mindenről a rossz tolmács tehet. Valószínűleg egy szlovákiai magyarból lett magyar-cseh fordítót ültettek az edzők mellé, aki bár csehül megtanult, de magyarnyelv-tudását azóta nem művelte, talán addig sem. A sport nyelvét nem igazán értette, s képtelen volt kihámozni a mondanivalót. „Mivel magyarázza, hogy a végére csapata nem tudta tartani az iramot, s már csak rugdosta el a labdákat” – kérdi a cseh újságíró László Csabától, mire a tolmács azt mondja: „mit gondol arról, hogy csapata csak magas labdákkal operált?”. László azt mondja, a Sparta is magas labdákkal operált, visszakérdés, „de a kondícióról kérdeztem”, „az normális”, mondja László, mire a cseh újságíró rettentően gunyorosan elröhögi magát, legyint. Egy magyar újságíró Fradi-mezben felpattan, s tiszteletet kér a magyar edzőnek, s elkezdi szavakban inzultálni a cseh kollégát. A szóváltásba többen bekapcsolódnak, „Fucking Hungarian land, go home”, „gyere ki, b... meg, gyere ki” mondatok csattannak. Lassan lecsendesítik a népet, mindkét oldal felháborodik a másikon. László ismét megdicséri a Spartát, és ő is némi tiszteletet kér a delikvenstől, a tolmács ezt is félrefordítja. Kínos közjáték, végre vége.

A művészbejáró előtt a Fradi-játékosok némileg letörve várakoznak egymásra a busznál, a Spartások szívesen nyilatkoznak mindenkinek (mellesleg a fradisták is) a játékvezetőket három Peugeot 307-essel elszállítják.

Felkerekedünk, hogy megtaláljuk rendőrök által kísért Fradi-konvojt, de semmi. Három főbb állomást járunk végig, sehol magyar drukkerek, száradt vérfoltok. Tán a föld nyelte el őket. Hazafelé az autópályán húznak el mellettünk a csallóközi és a magyar autók. Egyetlen út menti gyorséttermet találunk, ahol a magyarok agreszszivitására panaszkodtak.

Csendesen viselte a vereséget a Fradi-tábor.