Killynek nem akadt párja a lejtőkön

Jubileumi volt az 1968-as olimpia. És mert a franciák mindig is értettek a látványossághoz, most az Alpok francia oldalán a 10. játékokhoz méltó ünnepséget rendeztek. Minden addiginál nagyobb szabású és költségesebb (az első téli olimpia 1 millió, a grenoble-i 1 milliárd frankba került) volt a nyitány és a záróünnepség (Charles de Gaulle köztársasági elnök nyitotta meg a téli fesztivált), s persze minden, ami a kettő között történt. Grenoble úgy vonult be a sporttörténelembe, mint a nagy távolságok olimpiája. No és úgy, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság itt rendelt el először dopping- és szexvizsgálatot (női verseny részvevőjének nő voltát eldöntő biológiai vizsgálat).

Férfi sífutásban is sportörténelmet írt a 200 ezer lakosú francia város. Felhőkarcoló skandináv óriások, jégből és sziklából faragott sífélistenek, Grönningen, Larsson, Martinessen, Mäntyranta, Ellefsäter... Mintha egy viking legendát olvasna az emnber. Aztán egyszer csak beugrik Franco Nones. Az egész fiú nincs több 160 centinél. Mit keres ez a mediterrán apróság az északi óriások erdejében? Harminc kilométert vágtázott, de már húsznál ő az olimpiai bajnok. A skandinávok hitbizományát a sportág történetében először közép-európai, olasz fiú nyerte. Az is szenzációszámba ment, hogy talján sífutó után a síugró Jiří Raška győzött nagysáncon, s megszerezte Csehszlovákiának az első téli aranyérmet. Egyébként a grenoble-i hómező legfényesebb csillaga egy 30 éves, 3 gyermekes svéd testnevelő tanárnő. Mindkét egyéni futószámban (5 és 10 km) Toini Gustafsson bizonyult a leggyorsabbnak (megszakítva a szovjetek hegemóniáját), s a váltót is a második helyen vitte célba. Almássy Zsuzsa hatodik lett a műkorcsolyázásban.

Hat alpesi szám közül négyben hazai győzelem, mi többb, nyolc francia érem született. A 25 éves Jean-Claude Killy, a jóképű és bohém hótáncos tisztára söpörte a lejtőket: mindhárom számot megnyerte. Ő lett a havas hegyoldalak királya, a tizenévesektől a jó negyvenesekig terjedő hölgykorosztály és egyáltalán egész Francaiország bálványa. Úgy látszott, minden és mindenki őt segítette, az időjárás, a közönség és talán a bírók is. A ködleples műlesiklásban ugyan az osztrák Karl Schranz érte el a legjobb időt, de meddig tartott az? A bírók kapukihagyás miatt kizárták. Mondják, a ködben ők sem láttak jól és Killynek adták az aranyérmet.

A kedélyes mackó és irgalmatlan hajcsár, Anatolij Taraszov mester hokisai győzni mentek Grenoble-ba. Győztek is, de a félelmetes sebességgel keringő forgószínpad előbb égyszer is megszédített mindenkit. Emlékezzünk csak, már akik láttuk a jégkorongtorna mérkőzéseit. Első felvonás: Kanada feltámad, nyolc év után nyer Csehszlovákia és Svédország ellen. A fáradhatatlanul visszaváltó juharleveles csatárok és az öngyilkos hátvédek nagy percei ezek. Ötmázsás lövésekbe vetődnek, mellel, vállal s ha kell, homlokkal. Második felvonás: a csehszlovák válogatott legyőzi a szovjeteket (5:4). Golonkáék ihletett módon korongoznak, Ragulinéknál rövidzárlat. Harmadik felvonás: a szovjet csapat táncolni kezd, Firszov varázslatos dolgokat művel az ütőjével, és 5:0-re veri Kanadát. Negyedik felvonás: ha Csehszlovákia legyőzi a svédeket, olimpiai bajnok; óriási csata, drámai küzdelem – 2:2. Maradt az ezüstérem.

LEGERDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (37 résztvevő; 1158 sportoló, eből 210 nő; 8 sportág, 35 versenyszám): Norvégia 6–6–2, Szovjetunió 5–5–3, Franciaország 4–3–2, Olaszország 4–0–0, Ausztria 3–4–4. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Jean-Claude Killy (francia, alpesisí) 3–0–0, Toini Gustafsson (svéd, sífutás) 2–1–0, Ole Ellefsäter (norvég, sífutás) 2–0–0, Harald Grönningen (norvég, sífutás) 2–0–0, Eugenio Monti (olasz, bob) 2–0–0, Luciano de Paolis (olasz, bob) 2–0–0.