Kilenc ponttal kilencedikek

Már január első napjaiban megkezdte felkészülését a csallóközaranyosi csapat a női I. kézilabdaliga tavaszi sorozatára.

A holt idényben pillantsunk vissza a bajnokság első felére, amely arról árulkodik, hogy Peter Talár edző védencei kilenc ponttal a kilencedik helyen állnak a tizenkét tagú mezőnyben. Ennek okait kerestük a szakvezetővel.

Tudom, hogy a tizenegy őszi bajnoki után messze van az elégedettségtől. Mi bántja a legjobban?

Kiváló rajtunk után újra jöttek a vereségek, és ettől már nem tudtunk megszabadulni. A mocsonokiak elleni hazai meccs hozta a törést. Csak keresem a helyes kifejezést rá, de a lényeg az, hogy nem tudtuk átlépni saját árnyékunkat. Onnantól jóval gyengébben játszottunk, mint a kezdeti fordulókban. Igazán nem tudom, miért következett ez be. A mocsonokiak elleni kudarc után további vereség következett, majd hazai pontvesztés, s ez egyre mélyebbre süllyesztett bennünket.

Négy forduló után kiválóan álltak, a naszvadi vereség mellett három győzelmük volt, de a következő csak a 10. fordulóban jött. Öt mérkőzésen csak egyetlen pontot szereztek. Miért?

Magam is erre keresem a választ, s nem találok rá magyarázatot. Hirtelen formahanyatlás következett be. Addig szuverén védekezés, megbízható, korszerű játék jellemezte szereplésünket, aztán meg egyszerre eltűnt a könnyedség, a felszabadultság, s helyébe lépett a görcsösség, a szélmalomharc. Minden gólért rengeteg kellett güriznünk, egy találathoz három–négy helyzetre volt szükségünk.

A négy győzelem a kevés, vagy a hat vereség a sok?

Is-is. Néhány dologgal nem tudok kibékülni, öt pontunk nagyon hiányzik a táblázaton. A Močenok elleni hazai vereség, a Bánovce elleni döntetlen és a stupavai kudarc keresztülhúzta számításainkat. Már idény közben kerestük az okokat, de valahogy nem jöttek elő.

Mérkőzésenként részletes statisztikája van a kihagyott helyzetekről. Valóban ez okozza a csapatnak a legnagyobb fejtörést?

Nem mondanám. Kevés mérkőzésen volt összhangban a kapusteljesítmény, a védekezés és a támadásvezetés szintje. Helyenként ebből két tevékenység is csődöt mondott. Balla Ilona távozása után Csente Alexandrának a kapuban voltak sikeres meccsei, de nem kerülte el a formaingadozás sem. Nem sikerült összehangolni a kapusteljesítményt, a védekezést és a hatékony támadásvezetést.

Nem dicsőség az őszi idén után kilenc ponttal kilencedik helyen állni. Mi következhet az ilyen szezon után?

Elsősorban a pihenés, a kézilabda tudatos mellőzése, amit az ünnepek alatt meg is tehettünk. Tiszta fejjel próbáljuk folytatni, s a tavaszi bajnokikon újra bizonyítani, hogy nem felejtettünk el kézilabdázni. A kellemetlen ősz után kellemes tavaszra kellene váltani. Magam is kíváncsi vagyok rá, hogyan sikerül ez a folyamat, mert nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság, sok fordulatot rejteget magában.