Kiesőjelöltből BL-résztvevő – új korszak köszönt a Nottinghamre

A nottinghami City Groundon a szurkolók se nagyon értik, mi történhetett a kedvencekkel, mindenesetre cseppet sem bánják. Mégiscsak szép ünnep lenne, ha a klub 160. születésnapján, 30 évvel a legutóbbi bronzérem óta ismét a dobogón végezne a csapat.

Az 1865-ben alapított klub sok mindent átélt már, 1898-ban és 1959-ben nyert FA-kupát, begyűjtött négy Ligakupát (1977–78, 1978–79, 1988–89, 1989–90), de a csúcsot mégiscsak Brian Clough és Peter Taylor irányítása alatt élte meg az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején, amikor 1978-ban angol bajnok, 1979-ben és 1980-ban Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes lett.

Clough utolsó évtizedében még összejött három bronzérem, de 1993 tavaszán a csapat kiesett az élvonalból. 

Az azonnali visszatérését követően 1995-ben is a harmadik helyen végzett a Premier League-ben, de hogy ez tényleg milyen régen volt, arra jó példa, hogy a csapat oszlopos tagja volt Alf-Inge Haaland, akinek fia, Erling most éppen a Manchester City sztárja.

Harminc éve tehát még dobogós volt a Forest, húsz éve megjárta a harmadosztályt, és összesen 23 évnek kellett eltelnie, hogy ismét a legjobbak között szerepelhessen. Közben olyan szakemberek próbálkoztak a klubnál, mint Steve McClaren, Alex McLeish, Stuart Pearce, Aitor Karanka, Martin O’Neill, Sabri Lamouchi és Chris Hughton.

A nagy áttörést aztán Steve Cooperrel sikerült elérni, akivel meglett a feljutás 2022-ben, majd a menesztését követően a portugál Nuno Espírito Santo rázta igazán gatyába az együttest.

Görög pénzből a csúcsra

Addigra a költségvetés is biztos alapokon nyugodott: ami nem jött össze 2012–2017 között a kuvaiti al-Haszavi családdal, az sikerült a görög mágnás Evangelosz Marinakisszal. A milliárdos üzletember azt tűzte ki célul, hogy a klubot öt éven belül eljuttatja Európába, emellett felújítja a stadiont és edzőpályát.

A nagy költekezésben hibázott is a vezetés, a Premier League szerint a klub megsértette a liga pénzügyi fenntarthatóságra vonatkozó szabályzatot, így tavaly márciusban négypontos büntetést kapott. Egy-egy élvonalbeli klub legfeljebb 105 millió fontnyi (125 millió euró) veszteséget könyvelhet el egy három idényt magában foglaló időszakban, idényenként maximum 35 milliót (a Forest esetében ráadásul ez a korlát 61 millió font, mivel két idényt a Championshipben töltött). A Nottingham azonban 34,5 millió fonttal (41 millió euróval) túllépte a küszöböt.

A Forest felháborodottan vette tudomásul a pontlevonást, túlzónak tartotta a büntetést, érvelése szerint ugyanis ez „tönkreteszi az angol futballpiramison belüli mobilitást”, így az alsóbb szintekről érkező klubok nagy akadályokba ütköznek, ha fel akarják venni a versenyt a nagyobb vetélytársakkal.

Végy egy jó védőt!

A 2024/25-ös szezon kezdetén sokan arra számítottak, hogy a Nottingham ismét a kiesés elkerüléséért küzd majd, aztán fordulóról fordulóra egyre több önbizalmat szerzett. Az első tíz fordulóban mindössze egyszer kapott ki, ugyanakkor ikszelt a Chelsea (1–1) otthonában, és bombameglepetésre legyőzte a Liverpoolt idegenben 1–0-ra. Bár jött egy kis hullámvölgy, a hetedik helynél így sem esett hátrébb, a 19. forduló óta pedig állandósította harmadik pozícióját.

Az, hogy 1–1-et játszott pályaválasztóként a listavezető Liverpoollal, hogy ikszelt az üldöző Arsenallal (0–0), a hétvégén pedig 1–0-ra megverte a Manchester Cityt is, már senkit sem ért váratlanul.

De mit tett Nuno Espírito Santo, amitől működik a dolog? Először is rendbe rakta a védelmet: ha egy csapat a Liverpool és az Arsenal mögött a harmadik legkevesebb gólt kapja, az mindig jó előjel.

Az egyik kulcsember a belga válogatott kapus, a 33 éves Matz Sels, aki a szezon eddigi 14 hazai bajnoki meccsén mindössze 10 gólt kapott a City Groundon. A védelem tökéletességéhez kellett egy ügyes igazolás: a brazil Murillo mellé sikerült megszereznie Nikola Milenkovics középső védőt a Fiorentinától, ráadásul mindössze 12,3 millió euróért. Kettejük összecsiszolásával a liga egyik legjobb belső párosa állt össze, ami óriási stabilitást ad.

Nagyszerű támadósor

De nem lehet panaszkodni a másik végre sem: elöl a 33 éves, 80-szoros új-zélandi válogatott csatár, Chris Wood a másodvirágzását éli. A támadó egy bajnoki szezon alatt eddig mindössze egyszer szerzett 15 gólnál többet (még 2016–2017-ben, a Leeds színeiben 27-et), most viszont már 18 találatnál jár.

Teljesítménye kulcsfontosságú a rögzített játékhelyzetekben és a védekezésből támadásba való gyors átállásnál is. Mondjuk úgy könnyű neki, hogy mögötte az Anthony Elanga–Morgan Gibbs-White–Callum Hudson-Odoi trió az egyik legjobb támadó középpályás formáció a PL-ben.

És ebből a fent említett hármasból Gibbs-White valóban más szintre emelte a játékát ebben a szezonban, és abszolút sztárnak számít ebben a csapatban – a hírek szerint Thomas Tuchel is komolyan számol vele a válogatottban.

Tehát egy szilárd védelemmel, egy gólerős csatárral, egy csipetnyi csillagporral és szerencsével a Forest simán dobogós lehet. Év elején az angol sajtó még azt vizionálta, hogy megismételheti akár a Leicester City 2015–2016-os csodáját is, amikor Claudio Ranieri csapata meglepte a teljes mezőnyt és esélytelenül megnyerte az aranyérmet. Ettől azért messze került, ugyanakkor komoly kihívó a legjobb négy közé jutás tekintetében.

Robbanásszerű fejlődésre várva

Amennyiben a csapat tényleg ott lesz a végelszámolásnál, merőben más helyzet áll elő, hiszen a Bajnokok Ligája-szereplés újabb kihívások elé állítja a vezetőséget. Egyrészt azért, mert az UEFA előírásai szerint egy adott versenyben egy tulajdonos nem indulhat két csapattal, márpedig Marinakisz több klubnál is főrészvényes, a görög Olimpiakosz pedig bezavarhat a legrangosabb kupasorozatban.

Másrészt az, hogy európai versenysorozatban is játszani kell, azt jelenti, hogy a játékoskeretben is lesznek változások: több ember, nagyobb rotáció, sőt a klub működésének átalakítása is kihívást jelenthet.

A pénznek persze örülnének: a jelenlegi szezonban a Bajnokok Ligájába kvalifikált 36 klub egyenként 18,6 millió eurót kapott alapdíjként. A bajnoki szakaszban minden győzelem 2,1 millió, a döntetlen pedig 700 ezer eurót ért. Nem beszélve a végső szakaszról, ahol a negyeddöntőbe jutásért 12,5 millió eurót, az elődöntőért 15 millió eurót, a döntőért pedig 18,5 millió eurót kapna.

A Forest az elmúlt évek legjobb csapatát rakta össze, de ha folytatni akarja figyelemre méltó fejlődését az európai színtéren is, akkor folyamatos növekedésre és újabb játékosokra lesz szüksége. Szóval Robin Hood városában nem csupán a bajnoki hajrá lesz feszült, de izgalmas nyár elé néznek az átigazolási szezonban is.