Keveset mozognak a játékosok

ÖSSZEÁLLÍTÁS

2011-ben, 85. születésnapja alkalmából interjút adott az Új Szónak. Nem először nyilatkozott lapunknak, szívesen beszélt önmagáról, a fociról. Ebből idézünk az alábbiakban.

Figyeli a magyar focit?

A válogatottat inkább, de csak a televízióban.

Az NB I nem érdekli?

Dehogynem, viszont régóta nem járok ki a mérkőzésekre.

Mennyire más ma a foci, mint Gyula bácsiék idejében?

Sokkal erőszakosabb és keményebb a játék. A mi időnkben nem mentek úgy az emberre, mondván, ha már nem tudom megakadályozni a labda útját, akkor legalább az ellenfelet akadályozom. Technikailag nincs sok különbség, talán annyi, hogy az akkori labdarúgásban – legalábbis nálunk, a Honvédnél és a válogatottnál – gyorsabb volt a labda a pályán, kevesebbet cipelték, ezáltal felgyorsult a játék. Van még egy nagy hiba, legalábbis a magyar futballban. Keveset mozognak a játékosok, főleg a támadások alkalmával. A csatár nem mutatja magát, megvárja, míg a játékostársát vagy felrúgják, vagy elveszik tőle a labdát, vagy elrontja… Sajnos ez jellemzi a magyar labdarúgást, elég mélyen is vagyunk a világranglistán.