Két félelmetes hajtóvadászat sífutásban

A japánok közismertek alaposságukról, precizitásukról, és éppen ezek a tulajdonságok jellemezték az első ázsiai téli olimpia előkészületeit. Talán felesleges megismételni, hány milliárd yent használtak fel, hogy minél nagyszerűbb legyen a téli sportok legnagyobb ünnepe (persze a költségek nagyjából megtérültek, hiszen míg négy évvel korábban az olimpia rendezői 2,6 millió dollárért adták el a tévéközvetítési jogokat, addig a távol-keletiek már 8,47 millióért). Nem kell újra ismételni a makomanai olimpiai központ építésével kapcsolatos tényeket sem. Csak egy példa a sok közül: az erdővel borított hegyen épített lesiklópályát tizenháromezer ember, nyolcszázötven talajegyengető gép és hat tonna anyag segítségével hozták létre, a fűmagot helikopterekkel szórták a pályára. Mindezt csak az olimpia kedvéért. A játékok befejezése után ugyanis ismét erdősítették a területet, s napjainkban senki sem jönne rá, hogy itt rendezték 1972-ben a téli olimpia alpesi versenyszámait.

Persze előtte még történt egy és más. Karl Schranz, az osztrákok esélyes alpesi síelője kénytelen elhagyni a játékok színhelyét, mivel a NOB szerint tiltott reklámhordozó volt, s ezzel vétett az amatőrizmus ellen. A hoki körül is adódtak gondok. Kanada néhány NHL-es játékossal akarta megerősíteni csapatát, mondván, a kelet-európai országok is ún. állami amatőröket küldtek az olimpiára, ami kanadai szemmel nézve egyenlő a profizmussal. A nemzetközi szövetség másként látta, ezért a juharlevelesek megsértődtek és megtagadták a részvételt.

Szapporóban a szovjet sífutók voltak a leggyorsabbak, a hét számból ötöt megnyertek. Két félelmetes hajtóvadászat emléke megmaradt. Ötven kilométer. A makomanai stadion hangszórója közli, öt kilométer után bizonyos Geeser vezet. Kit érdekel? Még kilencszer annyi van hátra. 45 kilométernél még mindig az ismeretlen svájci áll az élen. Aztán történik valami. Egy vörhenyes fejű, kiéhezettnek tűnő norvég kezd rohanni. Lehajtja a fejét, s ahogy lélegzik, füle mellett ütemes és apró párafelhők emelkednek, a pokoli elszántság füstjelei. Päl Tyldum éhes farkas módjára rohan a szökevények, az előtte indulók után. Tizennégy másodperces előnnyel győz... ĺgy üldözte és ugyanígy győzte le a szovjet váltó utolsó embere, Vjacseszlav Vegyenyin a norvég Harvinent. A célban tíz másodperc volt a különbség! Finn szenzáció is született: Suomi sportolói a téli játékok történetében először nem nyertek bajnoki címet.

1968-ban és 1972-ben nemcsak a nagy norvégokról feledkezett meg a síugrás, hanem még azt is elfelejtette, hogy ez a sportág északról származik. Szapporóban két különös históriával ért véget a verseny. A nyugatnémetek pszichológust állítanak az ugrók mellé, hogy önbizalmat csepegtessenek beléjük. Schwunghammerrel külön is foglalkozik. Az eredmény: Schwunghammer a verseny napján kijelenti, nem indul. Mert nem mer többé leugrani a nagysáncról! A középsáncosok versenyén ott van Hirohito császár is. Japán sportoló még nem nyert aranyat téli olimpián. A császár az első sorozat után csalódottan távozik. Elkapkodta. A végeredmény: 1. Kaszaja, 2. Kono, 3. Aocsi. Mindhárom japán. Ilyen még nem volt! Egy számban egynemzetbeliek szerezték az érmeket.

Precízen kivitelezett gyakorlattal nyerte Szlovákia első aranyérmét a téli olimpiák történetében a műkorcsolyázó Ondrej Nepela. A magyar Almássy Zsuzsa az ötödik helyen végzett.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (35 résztvevő; 1006 sportoló, ebből 200 nő; 8 sportág, 35 versenyszám): Szovjetunió 8–5–3, NDK 4–4–7, Svájc 4–3–3, Hollandia 4–3–2, Egyesült Államok 3– 2–3. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Galina Kulakova (szovjet, sífutás) 3–0–0, Ard Schenk (holland, gyorskorcsolya) 3–0–0. Vjacseszlav Vegyenyin (szovjet, sífutás) 2–0–1, Marie-Theres Nadig (svájci, alpesisí) 2–0–0, Päl Tyédum (norvég, sífutás) 1–2–0.