Kemény: 3 helyzet, 1 gól, 3 pont

A rimaszombatiak győzelméről ismét Kemény Tamás döntött: a magyarországi csatár találata három pontot ért az iglóiak ellen. A fiatal támadó többször is eredményes lehetett volna az 1:0-s hazai sikert hozó mérkőzésen.

Az esős időben mindkét csapat aktívan játszott, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az iglói jobb csapat, mint a rimaszombatiak korábbi hazai ellenfele, a néhány nagy névvel is megtűzdelt Haniska. Az iglóiak keretében csak Čekovský neve lehetett ismerős a drukkereknek (korábban Podbrezován játszott), de a meccs végére megtanultak még néhányat: Dunajčan, az alacsony szélső, Rychnavský, a fürge tizenhármas, Sedláček, a negyvennek kinéző, százkilós kopasz hátvéd, és mindenekelőtt a kapus Gáborčík, aki a meccs végén az őrületbe kergette a hazaiakat.

De a rimaszombati kapuban is jó kapus állt, Beník sérülése miatt Prošovský kapott lehetőséget, és maradéktalanul élt is vele. Negyedóra játék után Dunajčan ziccerét védte, nyolc perccel később Rychnavský lövését fogta meg egészen hihetetlen mozdulattal. Az első félidőben a hazaiak birtokolták többet a labdát, helyenként be is szorították ellenfelüket, de végül egy kontrából találtak be: egy iglói szöglet után Duarte indította a bal szélen Vargicot, ő laposan középre adott, Kemény pedig közelről a hálóba lőtt – 1:0.

A szünet után próbáltak volna egyenlíteni a vendégek, de a 60. percben majdnem véget vetett az álmaiknak Karacs, aki jó 30 méterről eresztett meg egy bombát, ami a felső lécről végül kifelé vágódott. A Nyíregyházáról érkezett csatár csak hitetlenkedve fogta a fejét, élete talán legnagyobb gólját lőhette volna. A másik oldalon valami hasonlóval próbálkozott Sedláček, de a lövése elsuhant a kapu mellett. Ha bármelyik lövés bemegy, pályázhatott volna a hónap góljára, ha a II. ligás találatokat is figyelembe vennék az ankétban.

Ha pedig még lenne a II. ligában forduló válogatottja, abból ezúttal sem hiányozhatna Ján Zvara. A rimaszombati középhátvéd hétről-hétre rendkívül megbízhatóan játszik, ezúttal is biztos pont volt. A gömöriek másik meghatározó játékosa, Lukáš Lupták ezúttal jobbhátvédként szerepelt, ezen a poszton nem volt annyira elemében, mint támadóbb szerepkörben. Vargic viszont többször megmutatta, menynyire technikás, öröm volt nézni, ahogy profin levette a hosszú keresztlabdákat is.

Ahogy öröm (és izgalom) volt nézni az utolsó tíz percet is, amikor az iglóiak már teljesen kinyíltak, a hazaiak pedig helyzetet helyzet után alakítottak ki. A 82. percben Karacs lövése után kipattant a labda a kapusról, Kemény előtt gyakorlatilag üresen állt a kapu, de a kapufára lőtt… Két perccel később egy szabadrúgást követően Husaník fejelt a kapus kezébe, majd Vargic lőtt, de Gáborčík ezt is védte, ahogy Karacs próbálkozását is. Az utolsó percben Morháč remek indítása után Kemény egyedül vezethette a labdát a kapusra, de Gáborčík ezúttal is hárított.

A vendégek utolsó szögletéhez még a kapus is előrefutott, de végül nem ő, hanem Boroš jutott a labdához, aki egy bődületes lövéssel kilőtte… a saját csapattársát.

„Azt gondolom, hogy a vereségünk nem igazságos, mert a második félidőben az utolsó tíz perc kivételével mi irányítottuk a játékot. Viszont nagy probléma számunkra a helyzetkihasználás” – mondta a lefújás után Branislav Ondáš, az iglóiak 31 éves vezetőedzője.

„Szerintem meg megérdemelt a győzelmünk – nyilatkozta a rimaszombatiakat irányító Marián Kudlík. – Mi is sok helyzetet kihagytunk, de a védelmünk most állta a sarat.”