Kék-fehérbe öltözött Somorja

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Nagy kincs, hogy van hiteles írásos emlék a kezdetekről. 1914. június elsején negyven sportbarát tartott alakuló ülést a Korona vendéglőben. Jegyzőkönyv készült az eseményről, benne az alapító tagok névsora. Van honnan elrugaszkodni. Somorján száz év és hat nap elteltével nagy ünnepet csaptak. Magyar és szlovák nyelvű könyv is megjelent, Hajrá, Somorja! címmel.

Reggel kék-fehérbe öltözve találkoztak a jelenlegi és egykori játékosok, sportvezetők. Elhangzott a klub himnusza, s elindult az ötszáz főnyi tömeg a Pomléba. Annak emlékére, hogy 1931-ben a régi pályára vonult a menet. Akkor avatták a városi parkerdőben a futballpályát.

A veteránok élményei

„Szép számban összejöttünk, dobosaink is voltak. Megálltunk a szponzoroknál a pomléi utcában. Megérdemelték, mert segítenek az STK-nak – eleveníti fel a délelőtti menetet a 73 éves Husvéth Szilveszter egykori vezetőségi tag, volt csapatvezető, a klub törzsszurkolója. – Nagy élmény volt. Nem gyalogolhattam a többiekkel, de biciklin kísértem őket. Fáj a térdem, nem bírok annyit menni. Délelőtt is a pályán voltunk, focizik az unokám az U8-as csapatban, volt kinek szorítani. Én soha nem futballoztam, de segítettem a klubnak, mindig ott voltam, ahol kellett. Ötvenöt óta vagyok az STK-ban.”

Egyik főszereplője volt a délutáni ünnepségnek a 83 éves Bugár Miklós egykori kiváló hátvéd, majd vezetőségi tag. Először a jubileumra készült kiadvány bemutatásakor került a játéktérre. Ő szórta meg fűvel a könyvet. „Nagy dolognak tartom, hogy engem választottak ki a sok jelenlévő közül. Nem feledkeztek meg arról a sok munkáról, amit a klubért tettem. Szép élmény volt – válaszolta kérdéseimre az egyik kispadon, mikor másodszor, a kitüntetettekkel is elhagyta a pályát. – A somorjai labdarúgásért végzett munkámat méltányolták emlékplakettel. Nem számítottam rá, hogy ilyen megbecsülésben lesz részem.”

Sánka László percei

Amikor a negyvenöt kitüntetett elhagyta a pályát, a futball egykori helyi és válogatottbeli kiválóságai foglalták el a helyüket. Nyolc gólt láttunk a somorjai évszázad öregfiúk mérkőzésén. Hatot a hazai, kettőt a vendégek kapujában. A somorjaiak nemegyszer megtornáztatták Fišant a kapuban, de gólt már csak akkor rúgtak, amikor eldőlt a találkozó. Furcsa módon az egykori harmincegyszeres válogatott, Pinte Attila nem somorjai mezt húzott magára, s fia, Attila is a szlovák válogatottban kapott helyet. „Úgy nézett ki, hogy a somorjaiakkal fogunk játszani. Mivel kevesen voltak a vendégek, a csapat edzője, Laco Petráš úgy döntött, hogy inkább velük legyünk. Így lett két Pinte a válogatottban” – árulta el a meccs után az idősebbik Pinte. Mindketten betaláltak a hazai kapuba. Akadtak, akik szerint 4:4-re végződött a mérkőzés. Ha aszerint állítjuk egymás mellé a góllövőket, hogy ki somorjai, és ki nem, akkor ez így igaz.

Rúgtak még tizenegyeseket is. Ha jól láttuk, abban az estékások győztek, s a sorozat utolsó sikeres végrehajtója Sánka László volt. A meccs végére állt be, s ő rúgta a somorjaiak második gólját. „Megkaptam az átadást, és bevágtam a kapuba! – mondta a Páncsics névre is hallgató ötvenhat éves játékos, aki Sülyből 1969-ban kerültem Somorjára, azóta tevékenykedik az STK-ban. Jelenleg a II. ligás felnőttcsapat csapatvezetője.

Csápai, Kiss és a többiek

A somorjaiak első találatát Csápai Zoltán rúgta, ő egy nappal később az V. ligás dióspatonyi együttesben is berámolt egy gólt. „Tizenegy évvel ezelőtt mentem el Somorjáról, azóta nem játszottam a csapatban – mondta az élvonalat a dubnicaiakkal és szenciekkel megjárt játékos. – A mérkőzésre összejött a régi somorjai társaság, jó volt találkozni, egy kicsit beszélgetni. Együtt tölteni az időt, és közben focizni is. Szép meccs volt!”

Kiss Béla volt a harmadik egykori I. ligás játékos, aki Somorjáról indult. Most is játszott, célozgatta Fišan kapuját, de nem sikerült betalálnia. „A mérkőzésen megmutatkozott, hogy szlovákiai méretekben nagyon nagy játékosok jártak nálunk, tudják, hogy mit kell tenni a labdával” – értékelte tömören a mérkőzést az egykori játékos, aki Somorjáról indult el az élvonalba, majd az NB I-be, és húsz év elteltével húzta magára újra az STK mezét. – Elsősorban gratulálni akarok az STK-nak, hogy megélte a száz évet. Köszönet jár azoknak, akik megszervezték ezt a csodálatos emlékünnepséget. Ugyancsak köszönet jár vendégeinknek, akik közénk látogattak, s a nézőknek, akik mindkét csapatot buzdították.”

Az említett somorjaiakon kívül sok egykori kiválóság lépett pályára. Nem egy közülük még napjainkban is futballozik valamelyik alacsonyabb osztályban. Íme a névsor: Fišan–Kinder, Pecko, Juraško, Petráš, Adamec, Semeník, Praženica, Majoroš, Obšitník, Krištofík, Simon Gyula, Medgyes József.

Játékukkal tisztelegtek a százéves STK előtt.