Karel Brückner szólója

Aveiro. Másodpercek voltak hátra a Hollandia–Csehország mér-kőzésből, amikor a cseh kispadnál már mindenki talpon volt, hogy a meccs végét jelző sípszóval egyidőben berohanjon a pályára, és „kicsi a rakás” alapon Čech kapus nyakába ugorjon. Aztán Šmicer, a harmadik gól szerzője megindult a tribün azon része felé, ahol az eufóriában ugráló cseh szurkolók miatt már percek óta hullámzott a lelátó. Útközben levette magáról a címeres mezt, és a nézők közé dobta. A szokásos mezcsere az ellenféllel ezúttal elmaradt. Šmicer példáját a többiek is követték, Galásek, Jankulovski, Nedvěd, Poborský... A drukkerek tomboltak, Koller átugrotta a reklámtribünöket, és egy pillanat alatt a lelátón volt, hogy magához ölelhesse feleségét. A többiek ezalatt örömtáncot jártak a pálya szélén. A játékosok közül Pavel Nedvěd maradt legtovább a pályán. A csehek csapatkapitánya, akit szombaton éjjel a meccs játékosává választottak, letérdepelt a fűre és imádkozott, s csak azután indult az öltözőbe. Akkor következett a „Brückner-szóló”. A cseh szövetségi kapitány pályafutása egyik legnagyszerűbb győzelmét ünnepelhette együtt a szurkolókkal. „Kááárel Brückner!” – zengte hétezer torok az aveirói Municipal-stadionban. Az ősz edző meghajolt a cseh szektor előtt, ezzel fejezve ki köszönetét azoknak a szrukolóknak, akik Aveiróba is elkísérték a csapatot, és vesztes állásnál is hajtották előre Nedvědéket.