Kalandozások

Volt idő, amikor a Nottingham melletti sherwoodi erdő Robin Hood bandájától volt hangos, és a város bírája (balga poroszlóival együtt) rettegve gondolt a kalandhősre – legalábbis a legenda szerint. Volt idő, amikor a Nottingham Forest zsinórban 42 bajnokin nem kapott ki, és közben végigverte Európát – legalábbis az évkönyvek szerint (1979-ben és 1980-ban is BEK-győzelem). Peter Shilton, Viv Anderson, Nigel Clough vagy Stuart Pearce, emlékeznek rájuk? Ma már alig hihető: 1991 áprilisában a Nottingham 7:0-ra verte a Chelsea-t.

„Hát igen, akkor még voltunk valakik” – sóhajtanak a nottinghami szurkolók, hiszen csapatuk ma a harmadik ligában botladozik, hétvégén ismét csak keserves döntetlenre futotta erejéből odahaza (Wallsall 1:1), pedig az ellenfél a meccs java részében emberhátrányban játszott. S noha előzőleg az FA-kupában 3:0-ra kikaptak a negyedosztályú Chestertől, a Wallsall ellen mégis 21 ezren váltottak jegyet, vagyis közel négyszer annyian, mint a szlovák élvonal utolsó fordulójának összes mérkőzésére együttvéve.

Ha kicsit elkalandozunk az időben, meglepő statisztikákra bukkanunk: száztíz évvel ezelőtt, 1895-ben mindössze ezer néző látta a Liverpool–Loughborough Town ligameccset. Ez a kiscsapat mindössze öt évig létezett (1895–1900), de az évkönyvekben máig fel-felbukkan a neve, elsősorban az Arsenal kapcsán. A londoni Ágyúsok történetük legnagyobb vereségét szinte napra pontosan 109 évvel ezelőtt, 1896. december 12-én szenvedték el: Loughborough Town FC–Arsenal 8:0. (gj)