Játék volt, futball nem

Pozsony. Bizony. Nincs minden nap karácsony. A ligetiek az előző két hazai mérkőzésükön 7+4 gólt rúgtak, viszonylag jól is játszottak, helyenként futballoztak.

Tegnap viszont? Sehol egy jól megkomponált támadás, sehol egy emlékezetes egyéni alakítás. Hajtás, akarás az volt, határozott rohanás is, de gólhelyzetig nem tudták megjátszani a labdát, amelyet a vendégek figyelmes védelme többnyire mindig megszerzett. A mérkőzés nívójára jellemző, hogy a hazaiak a 65. percben rúgtak először kapura (a vendégek a 79.-ben), s rögtön gól lett belőle: az erőszakos Mikulič egy beadásnál keményen letámadta Buchta kapust, s fejjel küldte hálóba a labdát (más figyelemre méltó dolog nem történt a 90 perc során, hacsak az nem, hogy a gól után eleredt a hideg záporeső, s a játékosok fürgébben kezdtek futkosni).

Túlságosan leegyszerűsített futballt produkált a két csapat, amit tulajdonképpen nem is lehet futballnak nevezni, inkább labdakergetésnek, aminek csak eleje volt és közepe, vége nem, a harmadik átadás rendre fuccsba ment. Félreértés ne essék, a fölényben lévő, de fantázia nélkül küszködő ligetiek megérdemelten nyerték a nívótlan és iramtalan összecsapást, mert a focihoz hozzátartozik a kondíció, a gyorsaság, a jó értelembe vett agresszivitás.

Esetükben is beigazolódott, hogy a Corgoň Ligában igazi futball nélkül is lehet meccset nyerni, nem kell hozzá futballművészet, csak magas szintre járatott erkölcsi-akarati tulajdonság.