Hocková már sikerként éli meg az olimpiai negyedik helyet

A tavalyi évben szép eredményeket ért el, talán csak egy kis szerencse hiányzott a nagyobb sikerekhez. Hogy értékeli 2024-et?

Biztos, hogy ez volt a pályafutásom egyik legjobb szezonja. Sőt lehet, ez volt a legjobb, hiszen olimpiai év volt, én pedig ott voltam az ötkarikás eseményen. Negyedik helyen végeztem, ami egy fantasztikus siker, bár azért egy kicsit fájt, hogy lemaradtam az éremről. De mindent összevetve elégedett vagyok.

Ennyi idő után már őszintén mondja, hogy siker a negyedik hely, vagy van azért még önben csalódottság?

Ha közvetlenül a döntő után kérdezte volna meg ezt, biztosan azt mondtam volna, hogy szomorú és csalódott vagyok. De idővel persze ez megváltozott és már sikerként tudok ránézni.

A sportlövők az olimpián nem Párizsban, hanem a 300 kilométerre fekvő Chateauroux-ban versenyeztek. Milyen volt ott a hangulat?

Amikor először meghallottam, hogy a mi versenyeinket nem Párizsban rendezik, nagyon csalódott voltam. Másrészt viszont próbáltam úgy felfogni, mint bármelyik másik versenyt, hiszen ugyanazokkal az arcokkal találkoztam. Így talán egy kicsit kisebb volt rajtam a nyomás, mintha nap mint nap összefutottam volna más világhírű sportolókkal, és gyakran tudatosult volna bennem, hogy hol is vagyok.

Az Európa-bajnokságon hasonló volt a forgatókönyv, ott is negyedik lett. Hogyan tekint vissza az olaszországi kontinenstornára?

Igen, ez megegyező volt, de nagyon örültem neki, hogy egyéniben először tudtam bejutni egy Eb-döntőbe. Ott is talán csak egy kis szerencsére lett volna szükségem, hogy felállhassak a dobogóra.

Egy ilyen év után könnyebb újrakezdeni az edzéseket, vagy kell egy kis idő, hogy megtalálja a motivációját?

Így, hogy majdnem fél évig nem edzettem, hiszen a fegyverem Olaszországban volt javításon, úgy gondolkodtam, hogy megérdemeltem ezt a pihenőt, még ha hosszabb is a szokásosnál. Őszintén megmondva ennyi idő után nem igazán akaródzott visszatérni a régi kerékvágásba. De most már nagyon örülök, hogy újra lőhetek, és nagyon várom az első versenyt.

Ez ilyenkor inkább fizikai szempontból nehéz, vagy mentálisan kell erőt vennie magán, hogy visszaálljon a megszokott edzésprogramba?

Inkább az utóbbit mondanám, de magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan sikerült visszaszoknom az edzésekhez és az ehhez igazított napirendhez.

Az itteni környezet viszont teljesen szokatlan lehet. Hogy érzi magát most a lőtér helyett a Szlovák Nemzeti Színházban egy ilyen díjátadón?

Igen, éppen ezen gondolkodtam én is, hogy ehhez egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Sokkal idegesebb vagy inkább izgatottabb vagyok itt, mint amikor versenyre kell menni. De nagyon boldog vagyok, hogy bekerültem a legjobb tíz közé, és örülök neki, hogy ilyen sportolók között tölthetem az estét.