Hangadók a kezdők ranglistáján

Kétezeregyben lemaradtak a japáni világbajnokságról, pénzhiány miatt. A vb-szereplés hiánya azonban nem fogta vissza a fiatal gútai művészi teremkerékpározók edzéskedvét, ugyanolyan lelkesesen készültek továbbra is, mint korábban, állítja Hajdú Andrea, aki kilencvennyolc óta oltja a gyerekekbe a sportág fortélyait. „A nürnbergi edzőtábort versenyek sokasága követte, ami pótolhatatlan szerepet játszott a tapasztalatszerzésben. Először indultunk az ukrán bajnokságon, majd a magyar bajnokság és a belgiumi Eb következett. Legjobban az utóbbi verseny sikerült. Eredményesség szempontjából mindenképpen. Csontos Éva a nők között egy szép gyakorlatot mutatott be, mindnyájunkat, de önmagát is kellemesen meglepte – sorolja a mögöttünk hagyott év emlékezetes szerepléseit az edzőnő. Részt vettek az ausztriai világbajnokságon is, de nem az volt a jobbik bemutatkozás. Kiemelni senkit sem akar, mert tanítványai közül „akinek jól ment az Eb-n, annak kevésbé sikerült a vb.” Megdicséri viszont azokat, akik több kategóriában is indulnak: Csontos Éva, Lengyel Krisztina, Bezúr Kinga és Szokol Erzsébet. Elkészült a klub értékelése is: egyéniben Lengyel, párosban a Szokol, Bezúr duó lett 2002 legjobbja.

Megérkezett Németországból Gútára a sportághonosítás útján járó országok előző évi rangsorolása. Valamennyi verseny és korosztály eredményeinek összegzése alapján állt össze a sorrend. „Meglepődtem némelyik versenyzőnk magas besorolása láttán. Fejlődésünket az bizonyítja a legjobban, hogy szaporodnak a mögöttünk maradt országok. Kedvezőnek tartom, sőt kimondottan örülök neki, hogy a 13 új sportághonosító között idén a második helyet értük el, amiért egy vadonatúj, háromezer euró értékű kerékpárt kaptunk.” Két éve harmadikok, tavaly ötödikek voltak, tehát rendre az élmezőnyben végeznek.

Egyedüli klubként Szlovákiában a gútai ŠKC űzi a művészi teremkerékpárt. Évi költségeik felét a városi önkormányzat fedezi, másik részét pedig támogatóktól gyűjtik össze. Tavalytól bővült a versenyzők korosztályának skálája: jelenleg már nyolctól tizennyolc éves korúakig hódolnak a sportágnak. Összesen tizenöten. Összetételét (fiúk és lányok is vannak) és létszámát tekintve is a lehető legmegfelelőbb a klub. Hasonlít a világ élvonalába tartozó csehországiakra. „Tizenvalahánynál többen nemigen lehetünk, mert nehéz haladni a gyakorlatok elsajátításában, így is gondot okoz az edzésidő beosztása. Ugyanis mindenkivel külön-külön kell foglalkoznunk. És nem keveset vagyunk együtt: hétfőn, kedden és csütörtökön esténként, valamint egész szombat délelőtt gyakorolunk. Legutóbb sok kezdő érkezett hozzánk, fogékonyak. A kamaszkorban beindul a lemorzsolódás, de ez más sportágakban is így van. Ha meg tudjuk őrizni a gyereket tizenhárom és tizenhét éves kora közben, akkor már sportoló marad.” Kis, összetartó család a művészi terembringásoké. Gútán, de általában is. A németek érdeke, hogy sportáguk minél több országban elterjedjen, így térhódításáért mindent megtesznek, támogatják a kezdőket.

Egyéni, páros és négyes veresenyszámok léteznek. Gútán egyiket sem mellőzik. „Az egyéniben kell elkezdeni a munkát ahhoz, hogy összeállhasson egy páros. Tapasztalat nélkül nehezen tudja valaki elviselni a másikat maga mellett. Először tehát az egyéni gyakorlatot kell elsajátítani, aztán lehet összerakni a kettőt meg többit.” Hatan már elértek arra a szintre, hogy indulnak a világversenyeken: Csontos Éva, Lengyel Krisztina, Bezúr Kinga, Szokol Erzsébet, Kis Szilárd és Magyarics Ferenc.

Mi számít tehát sikernek Gútán? – kérdezem búcsúzóul az edzőnőtől. „Négy esztendős igyekezetünknek az is egy fokmérője, hogy szinte évente kapunk egy új kerékpárt, hogy támogatnak a nehézségek leküzdésében. Élményekben gazdag vb-t és szlovákiai bajnokságot hagytunk magunk mögött 2002-ben. Októberben eljöttek városunkba a csehek, a németek és a magyarok is, s ennek nagyon örültünk, részvételük emelte a hazai bajnokság színvonalát. Nálunk már ez is sikernek számít. Előre haladásunk biztató jele.”