Gól nélkül maradhat a sírás Sevillában

Ramón Rodríguez Ver­dejo, ismertebb nevén Monchi majdnem 30 év után hagyta el a klubot. A világ egyik leghíresebb sportigazgatója több mint 200 játékost igazolt, és 200 millió eurós profitot termelt a Sevillának, amely a 128 éves fennállása alatt 13 trófeát nyert, ebből kilencet a Monchi-korszakban. Helyét Óscar Arias vette át. „Négy évig dolgoztam Monchi mellett, tulajdonképpen csak annyi történt, hogy átültem a székébe” – mondta a nyáron Arias, aki szerint „a dolgokat nem szabad erőltetni, egyszerűen csak jól kell csinálni”. 

Kezdésként az argentin válogatotthoz távozott Sampaoli helyére megszerezte Berizzót, aki tavaly az Európa Ligában és a spanyol kupában is elődöntőig vezette a Celta Vigót. „Mindkét mester a Bielsa-iskola követője, habitusukban és napi rutinjukban azonban eltérő irányvonalat képviselnek. A keret adott ahhoz, hogy a klub játékfelfogása változtatás nélkül érvényesüljön” – nyugtatott meg mindenkit a sportigazgató. Saját elképzeléseit Berizzo korábban úgy fogalmazta meg: „Egy dinamikus csapatot akarok, amely az állandó mozgással zavarba hozza az ellenfelet.” Előremutató ígéretek voltak ezek edzőtől és sportigazgatótól egyaránt. Hogy végül mi valósult meg belőlük? Semmi.

Góllövők érkeztek, de gólok nem

Monchi távozása és a helyébe lépő Arias bemutatkozása nem zajlott zökkenőmentesen. Az edzőjét, sportigazgatóját és jó néhány kulcsjátékosát elveszítő csapat nem tudott kikászálódni a gödörből, amit a tabellán elfoglalt helyezése is jelzett. Berizzo Celtánál alkalmazott támadófutballja ígéret volt a szurkolóknak, hogy Sampaoli olykor őrületbe csapó rohamozásait, átgondolt és látványos építkezés váltja. Ehhez érkeztek is minőségi igazolások: klubrekordot jelentő összegért, 20 millió euróért a Sampdoriából előhúzták „Bacca 2.0-át”, azaz Luis Murielt, jött a Manchester Citynél leszázalékolt Jesús Navas és Nolito, valamint a középpálya megerősítésére Éver Banega. Egyvalami nem jött velük. A gól. A 11. fordulóra az utóbbi hat év legszegényebb góltermését tudta felmutatni a Sevilla (12): a szezon ezen szakaszában utoljára 2011-ben szűkölködött így a csapat, és akkor meg is fizette az árát. Végül csak a kilencedik helyen fejezte be a bajnokságot.

Feltámadás a BL-ben, viszlát Berizzo

A Sevilla az a csapat, amely ellen Jürgen Klopp a legtöbbször meccselt úgy, hogy nem tudott nyerni (négy döntetlen, három vereség). A BL-csoportkör utolsó előtti fordulójában akár meg is szakadhatott volna ez a sorozat, mivel a Liverpool már 3–0-ra vezetett, de a második félidőben Wissam Ben Yedder (2) és Guido Pizarro góljaival kiegyenlített a Sevilla. „Remélem, a Milan is nézte a meccset” – trollkodott Ben Yedder a Twitteren, emlékeztetve mindenkit arra, hogy ilyen feltámadást legutóbb pont a Liverpool produkált a 2005-ös BL-döntőben, a Milan ellen. A feltámadásnak oka volt. Sajtóértesülések szerint Berizzo a szünetben mondta el a játékosoknak, hogy prosztatarákja van (később a CNN azt közölte, hogy már napokkal a meccs előtt tudtak a dologról). „Más hozzáállással kellett kijönnünk a második félidőre a szurkolókért és az edzőnkért, aki egyben a legnagyobb rajongónk. Ő vezetett bennünket a helyes útra, és kitartunk mellette” – nyilatkozta a meccs után Banega. A döntetlennel szinte biztossá vált, hogy a Sevilla továbbjut a csoportból. A bajnokságban eközben felemás eredmények jöttek: idegenbeli győzelem a Villarreal ellen, ötgólos pofon a Real Madridtól. A december 20-ai, Sociedad elleni 3–1-es vereség után a vezetőség azt mondta, elég volt. Elküldte Berizzót.

Montella ennél rosszabbul nem is kezdhetett volna

BL-nyolcaddöntő, bajnoki ötödik hely – mindössze két ponttal lemaradva a negyedik Real mögött. Váratlan és érthetetlen döntés volt Berizzo elküldése. De nem annyira, mint a következő. A madridi AS Thomas Tuchelt, Laurent Blanc-t, Vincenzo Montellát és a korábban éveken át Spanyolországban dolgozó Javi Gracíát nevezte meg lehetséges utódként. Hogy ebből a négyesből hogy jött ki végül Montella, azt talán még a vezetőség sem tudná észérvekkel alátámasztani. Az olasz edző egy Cádiz elleni 2–0-s győzelemmel mutatkozott be a kupában, majd három nappal később jött a Betis elleni sevillai derbi. A meccs jelentőségéről annyit, hogy amikor Sampaoli megérkezett Sevillába 2016 nyarán, a taxisofőr figyelmeztette, az év végi bizonyítványban egyvalami számít: a Betis elleni derbik eredményei. Montella tehát egyből a mély vízben találta magát, és bizony ott is maradt: a Betis – története során először – ötöt rúgott a Ramón Sánchez Pizjuánban, és hat év után először nyerte meg a derbit.

Már az első meccsen eldőlhetett volna a továbbjutás

A bajnokságban azóta sem sikerült egyenesbe jönni, minden jó eredményre jut egy rossz. Az Atlético Madrid például 5–2-re győzött Sevillában. „Oda se neki” – gondolhatta Montella, aki fülig érő szájjal nyilatkozott a meccs után. Mentségére legyen mondva, a kupaelődöntőben oda-vissza megverte a madridiakat. Az áprilisi döntőben a Barcelona várja őket. Ami viszont most mindennél fontosabb Sevillában, az a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntő.

„This is Sevilla” (Ez itt Sevilla) – ez a mottó és telt ház várta az angolokat az első meccsen. 25 lövés, 12 szöglet, 57 százalékos labdabirtoklás és 502 passz, amit a Sevilla fel tudott mutatni. A vége mégis 0–0 lett. Hogy nem dőlt el a továbbjutás már az első meccsen, az egyedül David De Geának köszönhető. A spanyol kapusnak nyolc védése volt a meccsen, korábban csak Edwin van der Sarnak kellett ennyiszer megmentenie a Unitedet a BL-ben (a Barcelona elleni döntőben, 2011-ben). „Közvetlenül a szünet előtt történt, így létfontosságú volt, hogy kivédjem – emlékezett vissza De Gea arra a szituációra, amikor Muriel teljesen szabadon, néhány méterről fejelt kapura, de ő valamilyen földöntúli bravúrral kivédte. – El kell ismerni, hogy jobb volt az ellenfél. Nagyobb helyzetei voltak, és összességében is sokkal jobban futballozott.”

Nincs gól, nincs BL

A visszavágóra nem pihenhetett rá a Sevilla, mert legalább olyan fontos bajnoki várt rá, mint a United elleni második meccs, ahol 1958 után először vívhatja ki a BL-negyeddöntőt. „A döntő” – így vezette fel Franco Vázquez a Valencia elleni bajnokit. A meccs előtt nyolc pont választotta el a két csapatot a tabellán. A helyzet tehát egyértelmű volt: ha nyer a Sevilla, megmarad az esélye a negyedik helyre, és így a BL-re (a következő szezontól a négy topliga első négy helyezettje automatikusan csoportkörös lesz). Ha nem, szinte biztosan elszáll. „Nyernünk kell. Nincs más opció. Ott akarunk lenni a Bajnokok Ligájában” – folytatta Vázquez a Diario Sevillának. A Sevilla csakúgy, mint az Atlético és a Manchester United ellen, ráborította a pályát a Valenciára. 21-szer lőtt kapura. Az eredmény? 0–2. A Valencia kétszer villant: Geoffrey Kondogbia kétszer tette be a labdát a védők mögé, Rodrigo mind a kettőből gólt rúgott. „Ha nekünk is lenne egy Ronaldónk, biztosan több gólt szereznénk” – mondta a meccs után Montella, aki úgy vigyorgott megint, mintha az ő csapata nyert volna 2–0-ra.

Vasárnap reggeltől azonban már csak a United elleni visszavágó számít. Első meccs ide vagy oda, nem a Sevilla a párharc esélyese. Azért temetni sem kell őket: tavaly az Európa Liga elődöntőjében Berizzo Celtája a hazai 1–0-s vereség után 1–1-es döntetlent játszott az Old Traffordon. Úgy, hogy a 96. percben John Guidettinek csak az üres kapuba kellett volna bepasszolni a labdát, de elrontotta. Helyzetei biztos, hogy lesznek Montelláéknak is. Csak ugye az a fránya gól, ami idén sehogy se akar jönni… Ha pedig nincs gól, marad a sírás Sevillában.

Kovács Gábor