Gergely István: „A magyar vízilabda győzelemre született!”

Amikor kilátogat a magyar vízilabda-válogatott mérkőzésére, akkor volt játékos, edző, esetleg sportvezetői szemszögből nézi a csapatot, vagy ön is tud szurkoló lenni? 

Ha az ember annyi évet eltöltött a medencében vagy éppen a medence szélén, mint jómagam, akkor nehéz nem szakértőként egy meccset nézni, persze sosem fogalmazok meg negatív kritikát, csak dicsérni szoktam. Leginkább magam is „hétköznapi” vízilabda-rajongóként igyekszem csapatunk mérkőzéseit nézni és örülni egy szép gólunknak vagy éppen egy hatalmas védésünknek. Azt mondják, nehéz átállni sportolóból, edzőből szurkolóvá, de nálam ez gyorsan és könnyen lezajlott, hiszen ez a legkényelmesebb, mert az embernek nincs is más dolga, mint élvezni a mérkőzéseket. 

Mit gondol, a jelenlegi, friss Európa-bajnok magyar csapatnak mik az erősségei, és ha össze kéne hasonlítania azzal a gárdával, mellyel olimpiai bajnok lett, milyen különbségeket lát? 

Az én generációm csapata elsősorban abban volt más, hogy minden egyes posztra jutott legalább két ugyanolyan kiemelkedő képességű játékos, akik közül mindig valaki(k) az adott pillanatban a legjobbját, legjobbjukat tudták hozni. Ez a fajta nagyobb merítési lehetőség lehetővé tette, hogy hosszú évekig képesek voltunk ugyanazt a magas szintű teljesítményt produkálni. A jelenlegi csapat is remek srácokból áll, de náluk jobban megérzi a csapat, ha az egyik klasszis hiányzik, vagy nem mutat olyan jó formát. A szerencsének, a sportág hazai hagyományainak és persze a tudatos utánpótlás-nevelésnek köszönhetően a jelenkor válogatottja is magáénak tudja a hitvallásunkat: a magyar vízilabda győzelemre született!

Mit gondol, mennyire szolgálja a kibővített mezőny a sportág jövőjét, mert az elithez tartozó csapatok negatív kritikát fogalmaztak meg ezzel kapcsolatosan?

A vízilabdasportnak biztos, hogy jót fog tenni hosszú távon, mert ezzel olyan országokban is népszerűsödni fog ez a játék, ahol eddig amatőr körülmények között foglalkoztak vele, és várhatóan több pénz, illetve szakértelem is kerül majd bele, mellyel a mezőny erősödni fog. Az más kérdés, hogy a legjobb csapatok teljesítményét nem igazán szolgálják egy tornán a 10, esetenként 20 gólos győzelmek, bár a közönség biztos szórakoztatónak tartja. 

Mennyire lehet ez a kontinensbajnok társaság a jövő csapata? 

Ehhez minden adott, hiszen kellő arányban vannak benne fiatal tehetségek és a szükséges rutinnal rendelkező klasszisok is. Néhány játékos kivételével a csapat nagy része hosszú évekig együtt maradhat, és szerezhet további boldog pillanatokat nekünk. Ráadásul az utánpótláscsapataink is bővelkednek olyan tehetségekben, akik hamarosan a felnőttválogatottat is erősíthetik. Én nagyon pozitívan látom a hazai vízilabda jövőjét.

(Kurkó Gyula)