Felcsútra is készül az európai fociligákat végigjáró brit férfi

Tizenkét hónap, 55 UEFA-tagország, mindenhol legalább egy bajnoki meccs – a brit Matt Walker tavaly június óta járja Európát, tapasztalataiból és élményeiből pedig könyvet szeretne írni. Szlovákiában a Trnava–DAC kupameccset is beiktatta a programjába, itt futottunk össze vele, s ha már találkoztunk, néhány kérdést is feltettünk neki. 

Hogyan jött az ötlet, hogy végigjárja az összes UEFA-tagországot, és mindenhol megnézzen egy bajnokit?

Úgy éreztem, szükségem van egy kis szünetre a rendes munkahelyemen, statisztikus vagyok a brit igazságügyi minisztériumban. Szerettem volna valami olyasmit kitalálni, ahol ötvözni tudom a futballt és az utazást. Először Dél-Amerikára gondoltam, de a spanyoltudásom nem túl jó, és különben is, erről már írtak könyveket. Aztán eszembe jutott, hogy írhatnék a liechtensteini fociról, és ebből jött az ötlet, hogy milyen izgalmas lenne meglátogatni egy-egy bajnoki meccset minden egyes európai országban. Amikor átgondoltam, hogy ezt meg lehet valósítani, és nem is kell hozzá minden nap repülőre ülni, tizennyolc hónapos „szabadságot” vettem ki a munkahelyemen. Már 46 országot meglátogattam, csak kilenc van hátra. Eddig 65 élvonalbeli bajnokit láttam, de voltam 16 „más” meccsen is, beleértve a kedvenc csapatom, a Fulham, valamint a városom csapata, a Dulwich Hamlet meccseit, válogatott mérkőzéseket és kupameccseket. Úgyhogy most 81-nél járok, teljesen reális, hogy eljutok a százig.

Hol kezdte az utazást, és hogyan alakult később a terv?

Mivel júniusban indultam, a nyári ligákkal kellett kezdenem, ezért először Skandináviát, a volt Szovjetunió utódállamait és Írországot látogattam meg, ott furcsamód szintén tavaszi–őszi rendszerben zajlik a bajnokság. Aztán volt néhány ország, ahol szerettem volna kicsit hosszabb időt tölteni, ezért ezekre a helyekre olyankor mentem, amikor még jó volt az idő – ilyen volt Törökország, Grúzia, Azerbajdzsán… Természetesen azt is figyelembe kellett vennem, hogy melyik országban szünetel télen a bajnokság. A tervezés közben csináltam jó néhány Excel-táblázatot. De rugalmasnak is kell lenni, mert egyszerűen nem mindig jön össze, hogy pont azt a csapatot tudd megnézni, amelyiket szeretnéd, mert lehet, hogy az éppen egy távoli városban játszik az adott hétvégén.
 

Hogyan választja ki, hogy melyik meccset nézi meg?

Ez is változó. Néha az adott napon csak egyetlen bajnokit játszanak, úgyhogy nincs nagy választási lehetőségem. Szlovákiában is így jártam, azon a hétvégén, amikor megérkeztem, vasárnap csak egy meccs volt, a Žilina–Slovan, úgyhogy arra mentem el. Máskor megpróbálok eljutni egy derbire, Krakkóban például a Wisla–Cracovia mérkőzést láttam. Néha a csapat sztorija ragad meg, Olaszországban például megnéztem a Crotonét, amely tavaly épphogy megmenekült a kieséstől, láttam a finn IFK Mariehamn meccsét, amely 2016-ban óriási meglepetésre bajnok lett. Skóciában a Ross County mérkőzésére mentem el, mert az a legészakibb klub a bajnokságban, aztán megnéztem a legdélebbi angol klub, a Bournemouth egyik találkozóját is. Mindezt három napon belül, így láthattam a kontrasztot. Néha az ember jól választ meccset, néha nem, de ez a projektnek a része.

Szlovákiában a Žilina–Slovan baj­nokit (2–0) és a Trnava–DAC kupameccset (2–0) látta. Ezeket hogyan értékelte?

Egy Excel-táblázatban vezetem a meccseket, és pontozom őket. Nem a játék színvonalát, hanem inkább azt, mennyire szórakoztató a meccs. Mindkét szlovákiai meccsre 5 pontot adtam a lehetséges tízből, tehát átlagosnak mondanám őket. Ezt megelőzően Ausztriában és Csehországban voltam, és úgy látom, Ausztriában egy kicsit magasabb, Csehországban pedig nagyon hasonló a színvonal, mint Szlovákiában. Egyébként meglepett, hogy a zsolnaiak mennyire a hosszú indításokra építettek, valamivel technikásabb focit vártam tőlük. A Trnava–DAC jobb foci volt. Tetszett a hazaiak nyolcasa, Ofosu, akinek szinte minden képessége megvan ahhoz, hogy kiváló játékos legyen, de a meccs végén hozott néhány rossz döntést.

S mit gondol a DAC-ról?

Nem teljesen értettem, miért cserélték le olyan korán Kalmárt. Ő a középpálya motorja. Kíváncsi voltam Pačindára, mert sok gólt lő, de most nem igazán jött ki neki a meccs. A panamai válogatott Davisre is figyeltem, mert Panama Angliával került egy csoportba a vb-n, de ha Davis játszani fog, és így fog játszani, ahogy most, akkor nem igazán kell aggódnunk miatta. Nagyszombatban elég gyenge meccse volt. Ennek a projektnek pont az a hátránya, hogy jegyzetelhetek én, melyik játékos jó és melyik nem, de egy meccs alapján nehéz messzemenő következtetéseket levonni. Hogy helyesen meg tudjunk ítélni egy játékost, ahhoz kilencven perc kevés.
 

Magyarországon is járt már?

Nem, a magyar bajnokira áprilisban kerítek sort. Mindenképpen a Puskás Akadémia hazai meccsére szeretnék elmenni, már ki is néztem magamnak, hogy április 14-én otthon játszanak. Gyönyörű ugyanis a stadionjuk, egészen lenyűgöző. 

A csapat háttértörténetét is ismeri?

Olvastam róla egy cikket, igen. Fel…csutt? Ugye, valahogy így hívják ezt a települést? Tudom, hogy ez a magyar miniszterelnök otthona, és nagyon kíváncsi vagyok, mit építtetett fel a falujában. Egyébként láttam a magyarokat játszani az Európa-bajnokságon a portugálok ellen, ami szerintem a torna legjobb mérkőzése volt. A magyaroknak drukkoltam, mert Fulham-szurkolóként nagyon szeretem Gera Zoltánt. A portugáloknak lőtt gólja az egész Eb egyik legszebb gólja volt, teljesen megőrültem a lelátón, amikor belőtte!

Tudna választani, melyik volt a legjobb mérkőzés, amelyet az európai körútja során látott?

Azt hiszem, a törökországi bajnoki, Trabzonspor–Alanyaspor. A Trabzon már 3–0-ra vezetett, és mindenki azt is várta, hogy simán verik otthon az Alanyát, de a vendégek lőttek négy gólt zsinórban, és végül 4–3-ra nyertek! Igazi érzelemcunami volt. A hazai szurkolók már az Európa Ligáról álmodoztak, aztán egyszerre minden darabokra hullott. Ettől szép a futball, 90 perc alatt a legváltozatosabb érzelmeket élheti át az ember. 
 

S melyik mérkőzés okozta a legnagyobb meglepetést?

A koszovói. Eleve Koszovó nem egy olyan ország, ahová rengeteg ember utazna, nincsenek ott turisták. Macedóniából jövet ejtettem útba, a sorsolás szerint egy meccs jöhetett szóba, Gjilaniban. Fogalmam sem volt, hol van ez a város, úgy kerestem meg a térképen. A Gjilani ellenfele a Liria volt, ez egy Prizren nevű település klubja. Azt gondoltam, unalmas meccs lesz, az egész nap nagyon nyomott volt, szürke égbolt, eseménytelen autóút a helyszínre… Ehhez képest egy remek meccset láttam, a hazaiak az utolsó percben lőtt góllal nyertek 4–3-ra, ilyet mindig felemelő a helyszínen átélni. A játékosok technikai tudása is meglepően jó volt. Egészséges életmódról nem beszélhetünk velük kapcsolatban, szinte mindegyikük dohányzik, de teljesen jó focit láttam. Egy jó meccshez ugyanis nem kellenek sztárok, az is elég, hogy két olyan csapat találkozzon, amelyek focizni akarnak, nem csak a pálya közepén ide-oda rugdosni a labdát. És a hangulat is sokkal jobb volt, mint vártam, volt legalább ezer ember. A sportvezetők is nagyon jó fejek voltak, a meccs után együtt söröztem velük és a játékosokkal az egyik helyi kocsmában. Nagyon jól éreztem magam, lehet, hogy visszatérek, és megnézek még néhány mérkőzést. 

Mikorra várhatjuk a könyvet?

Jövő nyárra kellene elkészülnie. Má­jusban végére érek az 55 országnak, és remélhetőleg egy év alatt meg is írom a könyvet. Lehet, hogy Közép-Európába is eljut, mert észrevettem, hogy itt nagyon sok a lelkes olvasó. Olaszországban egy hetet töltöttem, és egyetlen embert láttam, aki könyvet olvasott! Prágában meg a reptéri buszon utazók felének könyv volt a kezében. Pozsony nem nagy város, de hatalmas könyvesboltjai vannak, talán az én könyvem is ott lesz egyszer a polcaikon.