<p>A Londonban 1000 méteren olimpiai bajnoki címet nyert Dombi Rudolf–Kökény Roland kajakkettőst választották a magyar sportújságírók az Év csapatának. A sikeres duó először vehetett részt a Sportcsillagok Gálaestjén. Az ünnepélyes díjatadást követően a harminchét esztendős Kökény Rolandot faggattuk.</p>
Fél percig nem tudták, hogy olimpiai bajnokok
SZABÓ ZOLTÁN
Mit jelent önöknek ez az elismerés?
Rendkívül nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a nagyon erős mezőnyben mi kaptuk a legtöbb voksot, ez a díj további munkára ösztönöz bennünket. Mert jövőre is itt szeretnénk lenni.
Mi volt a londoni siker kulcsa?
Mindent az olimpiai felkészülésnek rendeltünk alá, rendkívül keményen dolgoztunk. Úgy álltunk neki a londoni ötkarikás versenynek, hogy meg fogjuk nyerni, aztán meg is nyertük. Nagyon boldogok voltunk, hiszen valóra vált dédelgetett álmunk.
Nagy bulit tartottak a győzelem után?
Természetesen méltóképpen megünnepeltük pályafutásunk legnagyobb sikerét.
Nehezebb volt az aranyérem megszerzése, mint azt előzetesen gondolták?
Az igazat megvallva, ilyen nagy drámára nem számítottunk. Amikor beértünk a célba, kicsit bizonytalanok voltunk. Ez úgy fél percig tartott, mert akkor már hallottuk a partról, hogy megnyertük a versenyt. Nagy kő esett le a szívünkről.
Számítottak arra, hogy a portugálok lesznek a legnagyobb ellenfeleik?
Alaposan megleptek bennünket a luzitánok, mert azt hittük, hogy a németekkel küzdünk majd az aranyéremért.
A 2011-es szegedi világbajnokságon aranyérmet nyert Gelle Péter–Vlček Erik kettőst nem tartották esélyesnek?
Velük is számoltunk, de azzal is tisztában voltunk, hogy Szegeden irreális körülmények között lett első a szlovákiai egység. Nekik rendkívül kedvezett a pályabeosztás. Ezért Londonban nem számítottuk őket az aranyesélyesek közé.
Miért volt irreális a szegedi verseny?
Balos szembeszél fújt, és a hetes pályán egyáltalán nem volt sanszunk a győzelemre, így csak hatodikként érkeztünk célba. A váratlan kudarc nem viselt meg bennünket, hiszen tudtuk, hogy jóval több van bennünk. Így utólag nézve, talán jól is jött nekünk, hogy nem végeztünk dobogón, mert így dupla erővel tudtunk készülni az olimpiára.
Így az esélyesség terhe sem nyomasztotta önöket.
Bennünk volt, hogy nyerni akarunk, szerencsére a média sem zaklatott bennünket, így nyugodtabban tudtunk összpontosítani az ötkarikás játékokra.
Mindössze másfél éve ül egy hajóban az öntől tizenegy évvel fiatalabb Dombi Rudolffal. Hogyan találtak egymásra?
Makacs sérüléssel bajlódtam 2011-ben, és akkori társam, Szalai Tomi öt héttel a szegedi világbajnoki válogatók előtt közölte, hogy nem vállalja velem a versenyt. Ezután kerestem meg Rudiékat. Eleinte nagyon gyengén teljesítettünk, amolyan ifilány időket mentünk, de az edzéseken gyorsan megtaláltuk a ritmust. Ezután szerencsés körülmények között megnyertük az első válogatót. Pedig nagyon rossz formában voltam, hiszen az előző nap az egyesben csupán negyedik lettem a B döntőben… A szegedi vb-n az ismert okok miatt még nem jött ki a lépés, ám az olimpiai előtti Európa-bajnokságot már simán nyertük.
Miben különböznek egymástól?
Én megfontoltabb vagyok, Rudi még nem annyira. De korom ellenére még bennem is van elég fiatalos lendület…
Mit várnak a 2013-as esztendőtől?
Ott szeretnénk folytatni, ahol abbahagytuk. Az lenne az igazi, ha világbajnokként és Európa-bajnokként újra itt lehetnénk a Sportcsillagok Gálaestjén.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.