Ez egy igazi csapat!

A magyar U17-es válogatott egy év alatt nagy utat járt be: a sikerrel megvívott selejtezők után a luxemburgi Európa-bajnokságon is részt vehetett. Ott az 5. helyet szerezték meg: a házigazdák legyőzése mellett kikaptak a későbbi győztes oroszoktól és a nagy esélyes spanyoloktól is. Both József edzőt arról kérdeztük, mit tanultak a fiúk, és mit tanult ő az elmúlt egy évben.

Elégedett a csapat szereplésével?

Nehéz kérdés. Az eredménnyel nem vagyok elégedett. A mutatott játékunkat és az ellenfeleket is figyelembe véve reális lett volna a négy közé jutásunk. Elégedett vagyok viszont a teljesítményünkkel, beleértve az előző egy év eredményeit is. Az Európa-bajnokságon ez nem számított. Olyan ez, mint egy olimpia, amit általában az ember az életében csak egyszer élhet át.

Hogyan értékelték a helyszínen a csapat teljesítményét?

Az UEFA azt írta a csapatunkról az értékelésében, hogy a magyarok „izgalmas, szellemes, minőségi futballt mutattak, nem elsősorban az eredményre törekedve”. Persze, ezt most hiába mondom, mert egy Eb-n csak az eredmény számít. De azért 17 éves gyerekeknél mégsem a számszerű eredmény a legfontosabb, hanem az, hogy tétmérkőzéseket játszhattak. Két ilyen torna egy hónapon belül (a portugáliai selejtező és a luxemburgi Eb – a szerző megj.) túl sok volt ilyen fiatal játékosoknak.

Ezért nem sikerült a két nagy rivális ellen gólt rúgnunk a csoportmeccseken

Nem. És aki csak a spanyolok elleni meccsünket látta, az bizony fanyaloghat. Ez lenne az a nagy csapat? A spanyolokkal tényleg nem voltunk partiban, de előtte harmincegy meccset játszottunk, a két selejtezőkörben tizennyolc gólt rúgtunk, és csak kettőt kaptunk. Az orosz meccs volt a fordulópont a számunkra. Minden képzeletet felülmúlt, ahogy kezdtünk, három-négy góllal jobbak voltunk: még sosem láttam előtte így focizni a fiúkat. Aztán kikaptunk 1:0-ra, és a végén az oroszok megnyerték az Eb-t. A legfőbb baj mégis az volt, hogy a játékosok az orvosi mérések szerint nem voltak elég frissek. Mindenesetre óriási dolog volt eljutnunk idáig. Még nekünk, a szakmai stáb tagjainak sem volt eddig ilyen tapasztalatunk.

Ön milyen tapasztalatokat szerzett Luxemburgban?

Elengedhetetlennek tartom az állandó orvosi felügyeletet, ebben már most is két remek orvos, Petrekanics Máté és Mecseki Sándor volt a segítségemre. Az együtt töltött idő alatt derült ki, hogy vannak súlyproblémás, asztmás, szívritmuszavaros játékosok is. De az is biztos, hogy pszichológusi teamet is fogok alkalmazni, a gyerekek személyiségfejlődése szempontjából ez nagyon fontos. Magát a funkcionálisan működő embert kell fejlesztenünk, a mentális oldal a leglényegesebb – azt gondolom, hogy mindent a szellemi oldalról lehet levezetni. Egyébként most lettem a korosztályos válogatottak szakvezetője, és komoly terveim vannak. Nem az utolsó évben kell elkezdeni a komoly munkát a gyerekekkel, hanem tizenkét évesen. Ezt szeretném most megvalósítani.

Korosztályos válogatottak szakvezetője? Ez mit jelent?

Szakvezető, igazgató, szakfelügyelő, nevezhetjük bárminek, a titulus mellékes. Egy a lényeg: dolgozni kell. Az utánpótlás-válogatottak szakmai felügyeletét fogom végezni, Nyilasi Tiborral együtt, aki a menedzselésért felel majd. De egy edzőnél úgyis az számít, hogy mi történik, ha az oldalvonalat elhagyva belép a pályára. A legnagyobb baj az, hogy most hiányzik az alapképzés, így mindenki „sérülten” kerül az NB I-es csapatokhoz, a válogatotthoz. Ennyi idős korában Gera Zoli például még drogozott. Sajnos ezek tények. De a legfontosabb mindenképpen a tehetség. Ha működik a megfelelő kiválasztási rendszer, akkor nézhetjük a többi feltételt. Minőségi létszám kell, mert ezekből a srácokból kerül majd ki a későbbi NB I, és a magyar válogatott mezőnye.

Mi lesz a mostani keret sorsa, nem félti a srácokat?

Minden játékost féltek, de legkevésbé talán a cserekapus Gulácsyt és a védő Debrecenit – ők mentálisan kiemelkednek a többiek közül. De azért a keret tagjai mai viszonylatban már szinte a csúcson vannak. Az NB I-ben, NB I-es juniorcsapatokban játszanak, Németh Krisztián az MTK felnőttcsapatában, Koman a Sampdoriában futballozik.

Nem lenne jobb nekik, ha minél hamarabb külföldre kerülnének, mielőtt elvesznek a magyar NB I-ben?

Nem hinném, hogy csak akkor érnek majd el eredményt, ha most külföldre igazolnak. Viszont ha olyan helyre kerülnek külföldön, ahol fejlett futballkultúra van, és folyamatosan tudnak is játszani, azzal komolyan fejlődhetnének. A másik lehetőség: tudatosan beépíteni őket hazai NB I-es csapatokba, hogy szokják a felnőtt légkört. Odafigyelve arra, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen: egyelőre nem szabad őket felnőttként kezelni, mert még nem felnőttek. Időnként vissza kéne engedni őket játszani a saját korosztályukhoz – ez az önbizalmukra is jó hatással lenne. A baj az, hogy a magyar futball közege jelenleg a mélyponton van. Most például a sajtó és a média is túllőtt kicsit a célon – persze eszem ágában sincs másra mutogatni. Mindenkinek csak Portugáliában derült ki, hogy ez egy ilyen jó csapat. Ezt előtte senki sem vette észre, és most, egy héttel az Európa-bajnokság után sem érdekel már senkit. Az Eb-idején viszont még a csapból is a srácok folytak. Például Németh Krisztián. Mert mindig kell egy forradalmár, akin a média kiélheti magát, akit felmutathat, mint egy új Maradonát. Bárhol is jelent meg rólunk egy cikk, mindegyikben csak Németh Krisztiánról volt szó. De ez egy igazi csapat volt, amiben az összes játékos teljesítménye és a csapat szerkezete adta meg a lehetőséget arra, hogy így szerepelhessünk. (ktn)

„Futballszeretet, nagybetűvel: ez a Barcelona”

Both-legek:

„A legjobb futballista Ronaldinho. Egy virtuóz, egy zseni. Utána sokáig semmi. Henryt tartom a következőnek, és aztán tökéletesen kitenyésztett játékosok tömkelege, akik egyébként mindent tudnak.”

„A valaha volt legjobb edző Rinus Michels, a hollandok 1988-as szövetségi kapitánya. A futballvilág neki köszönheti a legtöbbet, főleg az utánpótlás. Ő mindig teret engedett az egyéni szabadságnak, egyéni képességeknek – manapság már csak robotosokat képeznek.”

„A jelenlegi legjobb csapat a Barcelona, a légköre miatt. Futballszeretet, nagybetűvel, ez a Barcelona.”

„A valaha volt legjobb csapat a Puskás-féle magyar válogatott. Olyan nem volt korábban, és nem is lesz. Én akkoriban nőttem fel, nyolc-kilenc évesen láttam őket élőben. Nekem ők emberileg és játékosként is a bálványaim voltak. Majdnem minden meccsüket láttam, gyakorlatilag a kettős rangadókon nőttem fel.”

A csapat eredményei

(2004. augusztus 4.–2006. május 8.)

Magyarország–Izrael 4:0

Magyarország–Szlovákia 2:0

Magyarország–Horvátország 1:3

Magyarország–Csehország 2:1

Magyarország–Csehország 1:1

Magyarország–Dánia 4:2

Anglia–Magyarország 0:0

Szlovénia–Magyarország 0:1

Szlovénia–Magyarország 0:0

Horvátország–Magyarország 2:1

Magyarország–Portugália 0:2

Magyarország–Izrael 5:2

Magyarország–Szlovákia 1:1

Magyarország–Horvátország 1:1

Magyarország–Szerbia és

Montenegró 1:1

Ausztria–Magyarország 0:1

Magyarország–Belgium 3:1

Magyarország–Svájc 1:3

Magyarország–Albánia 5:1

Magyarország–Ciprus 2:0

Magyarország–Skócia 2:0

Izrael–Magyarország 0:0

Izrael–Magyarország 0:0

Magyarország–Románia 3:0

Magyarország–Románia 0:0

Portugália–Magyarország 1:1

Magyarország–Ukrajna 4:0

Svédország–Magyarország 0:4

Magyarország–Oroszország 0:1

Luxemburg–Magyarország 0:4

Magyarország–Spanyolország 0:2

Félkövérrel az Európa-bajnoki selejtezők és az Európa-bajnokság mérkőzései. 31 mérkőzés: 15 győzelem, 10 döntetlen, 6 vereség, 55:25.

A csapat kerete:

Balikó Milán (MTK Budapest), Gulácsi Péter (MTK Budapest), Gróf Dávid (Vasas), Oláh Gergő (Debreceni VSC), Busai Attila (klub nélkül), Debreceni András (Budapest Honvéd), Juhász Gábor (Budapest Honvéd), Szekeres Adrián (MTK Budapest), Lengyel Dániel (MTK Budapest), Gál András (MTK Budapest), Kamocsa Péter (Fehérvár FC), Présinger Ádám (MTK Budapest), Rása Gergő (MTK Budapest), Burány Zoltán (Tisza Volán), Pintér Tibor (Szolnok), Vajda Bálint (Ferencváros), Nagy Tamás (MTK Budapest), Huszárik Zsolt (MTK Budapest), Koman Vladimir (Sampdoria), Dudás Ádám (Győri ETO), Nikházi Márk (MTK Budapest), Németh Krisztián (MTK Budapest), Tóth Péter (Újpest FC), Kocsis Ferenc (Budapest Honvéd), Szabó László (MTK Budapest), Szabó Norbert (Pécsi MFC)

Szakmai stáb:

Both József (szövetségi edző), Hegedűs Gábor (másodedző), Lóczi István (másodedző), Lippai József (kapusedző), Dr. Mecseki Sándor (csapatorvos), Lukács László (gyúró).