„Ez a fajta motorozás, az állandó csúszással, fékek nélkül, utánozhatatlan”

Vaculík
Pozsony |

Martin Vaculík nem igazán kereste a reflektorfényt a pozsonyi Év sportolója-gálán, pedig apropója lett volna rá: a legjobb szlovák salakmotoros az ötödik helyen végzett az újságírói ankéton. A díjátadót megelőzően készségesen adott interjút lapunknak, türelmesen és körültekintően vázolva fel a motorsport talán kevéssé ismert területének minden apró részletét.

2022-ben az ötödik helyen zárta a salakmotorosok világbajnokságát (Speedway Grand Prix), tavaly viszont már felléphetett a dobogóra. Minek volt köszönhető a harmadik helye?

Sikerült kihasználnom sokéves tapasztalataimat; nagyon jó volt, hogy 2023-ban elkerültek a sérülések, ami persze szerencse kérdése is, de a motorsportban ez nem elhanyagolható tényező. A salakmotorozásban rendkívül fontos a jó motorbeállítás, a csapatom pedig ezen a téren is kiváló munkát végzett, minden egyes verseny alkalmával. Természetesen így is voltak olyan futamaim, ahol nem az elképzeléseink szerint alakultak a dolgok, de összetettben így is meglett a dobogós helyezés, aminek nagyon örülünk. Összességében azt lehet mondani, hogy szinte minden összeállt – ami mégsem, az pedig tanulságként szolgálhat a jövőre nézve, mert továbbra is mindent megteszünk annak érdekében, hogy még feljebb léphessünk.

Ezen a szinten mennyi múlik a pilóta képességein és mennyi a technikai háttéren? Hogyan viszonyul ehhez az örök, visszatérő kérdéshez?

Fején találta a szöget, a salakmotorozás sem kivétel ez alól. Olyan korban élünk, amikor a körözés után a szerelőkhöz viszem a motort, akik rákapcsolják a számítógépre, lehúzzák a telemetriai adatokat, és kiértékelik, mit kellene másként csinálni. Holott pár évvel ezelőtt ez még közel sem így működött, akkor alapjában véve az emberi tapasztaláson múlott minden, azon, hogyan látta, érezte a dolgokat maga a versenyző. Ma már rengeteg adatot hívhatunk segítségül, másrészt viszont ez nem a mi kiváltságunk, ez a lehetőség az összes rivális előtt adott. Így aztán a salakmotorozás olyan sportággá változott, ahol milliméterek döntenek. Ahol rettentő szűk az a határ, ahol valamilyen újítás még működhet, és nem hátráltat. Szóval egyre technikásabbá válik a salakmotorozás.

És mekkora a nyomás a világbajnoki sorozat versenyzőin, hányan pályáznak a helyükre, mekkora a konkurencia?

Hatalmas. A Speedway Gran Prix-ben a világ 15 legjobbja szerepel mint állandó versenyző, mögöttük többtucatnyian várnak arra, hogy bejussanak ebbe a sorozatba. Óriási a konkurenciaharc. És bizony folyamatosan frissnek kell lenni, készen állni a kihívásokra, és a maximális teljesítményt nyújtani, ha az ember meg szeretné őrizni itt a helyét.

Hol helyezkedik el a salakmotorozás mint kategória a motosporton belül, mekkora a presztízse?

Évről évrel nő a népszerűsége, akár a helyszíni szurkolást, akár a tévés nézettséget tekintve, aminek nagyon örülök. Úgy érzékelem, a salakmotorozás nagyon magasan helyezkedik el a sportági hierarchiában. A legeslegnagyobb érdeklődést Lengyelországban tapasztalhatjuk évek óta, de a skandináv országok és Nagy-Britannia is erős központ, Európán kívül pedig Ausztrália és Új-Zéland viszi a prímet.

Édesapja révén, aki szintén salak-motoros volt, lényegében beleszületett a sportágba. Nem is merült fel más kategória annak idején?

Tinédzserként a legkülönfélébb sportágakat űztem, fociztam, pingpongoztam és sok mást is kipróbáltam, de végül maradtam a salakmotorozásnál. Egy ideig párhuzamosan foglalkoztam ezzel és a hagyományos sportokkal – elvégre 9 évesen kezdtem motorozni –, de leginkább az előbbi fogott meg.

S mi volt az, ami a leginkább tetszett benne?

Fantasztikus érzés a motoron ülni és száguldani. Nem is tudom, hogy pusztán adrenalinfüggőségként tudnám-e leírni. Egyszerűen ez a fajta motorozás, az állandó csúszással, fékek nélkül utánozhatatlan érzést nyújt. Aztán ahogy telik az idő, jönnek az új pilóták, nagy rivalizálás alakul ki köztünk. A késztetés, hogy megelőzzük a másikat, varázslatos érzés.

Beszélgetésünk nem sokkal a Dakar-rali befejezése után zajlik, amelyen most Štefan Svitko ért el szép eredményt, de korábban Ivan Jakeš és Jaroslav Katriňák is. Mindhárom motoros volt már a top 10-ben az Év sportolója-ankéton, így adódik a kérdés, hogy önt nem látjuk-e viszont valamikor a sivatagi kalandon.

Egyelőre nem csábít a Dakar. Egyrészt fizikailag, a testfelépítésem sem a motokrosszra predesztinál. Az enduróban teljesen másra kell helyezni a hangsúlyt a fizikai felkészülés során, nekem például többéves kemény munkámba kerülne átállítani a szervezetemet a Dakar jelentette kihívásokra. Rettentően sokat kellene fejleszteni az izomtömegemen, mert teljesen más specifikumok jellemzőek a mi versenyzésünkre. A salakmotorozás lényegében sprint, így a lehető legkönnyebbnek kell lennem, kis idő alatt kell maximális teljesítményt nyújtanom, az enduro ettől nagyon távol áll. Persze szeretem azt is, drukkoltam és drukkolok is a fiúknak, de nem látom magam ebben a szakágban.

Gyerekkorában egyébként kinek szurkolt?

A legendás Valentino Rossinak. Manapság sok jó pilóta van a MotoGP-ben, de talán Marc Márquezt mondanám közülük, még akkor is, ha az utóbbi években folyamatosan sérülésekkel bajlódik. De hatalmas szíve van, igazi sportolóként sosem adja fel, és mindig visszatér. Valódi bajnok, akit ha valami le is fékez, új erővel folytatja kis szünet után, ez nagyon tetszik benne.

Ha mondjuk egy kissrác a tévé előtt ülve eldöntené, hogy salakmotoros szeretne lenni, mekkora a reális esélye erre Szlovákiában?

Nem lehet letagadni, hogy ez a sportág nagyon költséges. Nagyon fontos ezért, hogy Žarnovicán működik egy salakmotoros klub, ahol fiatalokkal is foglalkoznak. Az akadémiájukon a gyerekek motort, felszerelést és overallt is kapnak, rendelkezésükre áll edző és szerelő is, vagyis minden egy tető alatt elérhető, amire egy fiatalnak szüksége van. Később aztán úgyis megmutatkozik, hogy van-e hozzá tehetsége, érdekli-e annyira, hogy szponzorokat keressen, amiben adott esetben a klub is tud neki segíteni. Azaz az ugródeszka megvan, és ha valakiben ott a szenvedély is – akár a salakmotorozás, akár más iránt –, akkor meggyőződésem, hogy sikeres lehet.

Végezetül térjünk vissza a versenyzéshez: az ötödik, majd a harmadik hely után idén jöhet a második, netalán az első?

Az nagyszerű lenne, de alázatosnak kell lennem és a földön járnom. Minden versenyen maximálisan odateszem magam, és ha egészséges leszek, a jó eredményeknek is jönniük kell. Az egyenletes teljesítmény nagyon fontos a sportban, így ha nem sérülök meg, sikeres szezonom lehet.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?