Elvárások vannak, megbecsülés kevésbé

Nagyszerű évet zárt, az év legjobb sportolóinak a rangsorában azonban csak a negyedik helyen végzett Peter Sagan, Matej Tóth és Marián Hossa mögött. Nem csalódott?

Őszintén megmondom: egy kicsit bánt ez. Lövészetben nagyon nehéz megvédeni a címeket, főleg egy világversenyen. Nekem sikerült. Huszonnyolc év van a hátam mögött, nem kevés idő, pontosan tudom, milyen nehéz két egymást követő évben világbajnokságot nyerni. Elgondolkodtató, hogy ezzel nem fértem be az első háromba, ha az első helyre nem is. Sajnos Szlovákiában a mi sportunkat nem nyomják úgy, mint a focit vagy a teniszt. Én csak abban bízom, hogy javulni fog a helyzet, és sikerül jobban a köztudatba hozni a sportlövészetet is. Örülök annak, amit eddig elértem, köszönhetően édesapámnak is, aki törődött velem, és bevezetett ebbe a sportba, akivel lőni jártam, és aki jár velem még manapság is. Sokat köszönhetek az édes feleségemnek és a kisfiamnak, akik szorítanak értem. Én a lövészetnek élek, és saját magamnak lövöm ki az eredményeket. Az, hogy az újságírók vagy a széles közönség hova rangsorol, csak másodlagos. Én minden eredményt megbecsülök.

Volt már rá példa, hogy lövő volt az Év sportolója, Zuzana Štefečeková 2012-ben, igaz, neki egy olimpiai ezüstérem kellett ehhez.

Erre ez itt az egyetlen esély, hogy egy lövő az olimpiáról hozzon érmet. Úgy látom, itt más választás nincs. Nagyon fel kell kötni a gatyámat. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Kicsit igazságtalan a sportlövőkkel szemben, hogy az ankétokon nem igazán díjazzák őket, de az eredményt elvárják tőlük.

Ez az! Mindenki elvárja tőlünk, hogy a nagy versenyeken ott leszünk, meglőjük a magunkét, benne leszünk legalább az első hatban. Viszont ha jön egy ilyen díjátadó, akkor inkább a többi sportággal számolnak. De velük szemben nincsenek olyan elvárások, ha nincs meg a jó eredmény, akkor is minden oké. Viszont ha közülünk valaki nem kerül be a döntőbe, azt már úgy veszik, hogy elrontotta a versenyt. Sőt, még a hatodik hely is kevés. Pedig azért nagyon keményen meg kell dolgozni, hogy az ember ott legyen a fináléban, akár Eb-ről, akár Világkupáról, akár vb-ről van szó. Ha nem is hoz érmet, de ott van a legjobbak között. De tőlünk már annyira automatikusan várják a jó eredményt, hogy már nem is veszik semmibe. Reméljük, idővel megváltozik ez a hozzáállás.

Tudja már, milyen lesz a felkészülése az új évben?

Már nagyjából megvan a felkészülés terve. Javarészt olyan lesz minden, mint a korábbi években, csak pszichológiai irányban fogunk változtatni, hogy kibírjam azt a nyomást, ami rám fog nehezedni. Az olimpián mindenki várni fogja tőlem az eredményeket, ezzel meg kell birkóznom. Ezen kell majd dolgoznom, és ha minden jól megy, akkor megmarad a jó forma.

Hol fog edzőtáborozni?

Februárban Katarba utazunk edzőtáborba, aztán már rajtol a Világkupa, Rióban, Cipruson, ilyen egzotikus helyeken, ahol jobb idő van. A traplövést teremben nem lehet űzni, nekünk kint kell lőnünk, ezért kell olyan úticélokat választanunk, ahol meleg van.

Korábban azt mondta, még nem járt a riói lőtéren, így legalább megismerheti az olimpia előtt.

Ez jól is jön, mert még képen sem láttam azt a lőteret. A Világkupa lesz a főpróba az olimpiára. Én is tartok egy kicsit a kaotikus szervezéstől, de reméljük, minden rendben lesz.

Amikor világbajnok lett Lonatóban, akkor a juniorok között is szlovákiai versenyző győzött: Filip Praj. Van tehát utánpótlása a traplövészetnek az országban?

Igen, van több tehetséges fiatal. Nehéz jósolni, mert ez a sportág nem egy-két évre szól, sok év kell, hogy a gyerekek is felszedjék a tapasztalatokat, és beérjenek. A mi sportágunkban minden fejben dől el, fejjel lehet megnyerni a versenyeket. Kondíció lehet, technika lehet, de akkor is be kell érnie a jó lövőnek.

Vannak lövők, akik még 50 évesen is olimpián vesznek részt. A riói játékok idején 40 éves lesz, vagyis akár még két vagy három további olimpia is beleférhet a pályafutásába.

Ez tényleg olyan sport, amit idősebb korban is lehet űzni, ha az ember tudja tartani az iramot. Amíg egészség, nyugalom és jó reflexek lesznek, a kedves feleségem elenged, és a fiam is azt mondja, mehetek, addig én is lőni fogok.