Elfogadták a sporttörvényt

A parlament tegnap elfogadta az új sporttörvényt, amely átláthatóbbá teszi a sport finanszírozását, és több pénzt is biztosít az ágazatnak. A jogszabály előkészítéséből maguk a sportolók is kivették a részüket.

Az új sporttörvény két legfontosabb hozadéka az átláthatóság és a finanszírozás. A jogszabály értelmében létrejön egy információs rendszer, amelyben fel kell tüntetni, mire költik el a klubok a közpénzeket és a szponzori támogatásokat.

Változik a szövetségek irányítása is, ebben most már a klubok és maguk a sportolók is részt vehetnek, ellenőrizhetik azt. Létrejön egy új pozíció, a sportfőellenőré, akinek az lesz a feladata, hogy az egyes szövetségek ellenőreit segítse. Minden olyan spotszervezetnek, amely két egymást követő számlázási időszakban évi 50 000 eurót meghaladó állami támogatást kap, kötelezően ki kell neveznie egy ellenőrt.

Az új sporttörvény leegyszerűsíti a különböző – főként amatőr versenyek – szervezőinek a dolgát, ezután ugyanis az önkéntesek évi 500 eurót nem meghaladó bevétele adómentes lesz, be sem kell jelenteni. Korábban komoly gondot jelentett, hogy például egy ifjúsági atlétikai verseny bíróinak kifizetése (napi 8–10 euróról volt szó), megoldhatatlan adminisztrációs feladatok elé állította a kis egyesületeket.

A szponzorokat motiválandó az eredeti tervezetben szerepelt egy olyan javaslat is, hogy a szponzorok az adományuk 110%-át leírhassák az adójukból, ez azonban végül kikerült a törvényből.

A törvény elkészítésén jogászok, sportvezetők és maguk a sportolók is munkálkodtak, a NOB-tag sportlövő, Danka Barteková aktívan közreműködött az előkészítési fázisban. Hogy milyen összetett problémáról van szó, azt az is jelezte, hogy bár több mint egy éven át tartott az előkészítési folyamat és a konzultáció, a parlamentben majdnem száz módosító javaslatot adtak be, köztük Peter Pellegrini házelnök is. „Ez nem szokványos dolog, főleg úgy, hogy ő a törvény gesztora” – mondta lapunknak Érsek Árpád, a Híd parlamenti képviselője, aki maga is több módosító javaslatot nyújtott be. Ebből egyet el is fogadtak. Az eredeti megfogalmazás szerint ahhoz, hogy egy sportági szövetség állami támogatást kaphasson, 10 klubbal és 200 bejegyzett sportolóval kell rendelkeznie, ezt azonban néhány kis olimpiai sportág – íjászat, szánkó, bob – nem éri el. Így a számokat megfelezték, elég 5 egyesület és 100 regisztrált sportoló ahhoz, hogy a szövetség jogosult legyen a dotációra.

Érsek Árpád azt is szerette volna elérni, hogy a törvényben legyen konkrétan megszabva, az állami költségvetés hány százalékát fordítják a sportra. „0,5 százalékot javasoltam, de ezt nem szavazták meg a képviselők” – tájékoztatott Érsek. A törvény alapján azonban így is több pénznek kell áramlania a sportba, mint eddig, a Tipos nyereségének évről évre egyre nagyobb hányadát fordítják majd a sportra, és Pellegrini módosító javaslatát is elfogadták, amely leszögezi, hogy a sport sosem kaphat kevesebbet az állami költségvetésből, mint az előző évben.

Az egyes sportágak között automatikusan, egy képlet alapján kerül majd elosztásra az állami támogatás, ez a képlet figyelembe veszi az utánpótlásbázis nagyságát, a regisztrált sportolók számát, az elért sikereket és a sportág népszerűségét is. Eleinte volt némi ellentét a nagy szövetségek és a kicsi, de sikeres sportágak között, mert utóbbiak attól tartottak, ez a rendszer ellehetetleníti őket, később azonban közös nevezőre jutottak.

Ennek ellenére az új sporttörvény nem hibátlan (pl. továbbra is három minisztérium, a belügy, a hadügy és az oktatásügy irányítja az élsportot, amelyeknek megvan a saját központjuk, ahelyett, hogy egy nagy központ lenne), viszont abban mindenki egyetért, hogy nagy szükség volt rá. „Amikor a régi készült, még a profi sport is csak gyerekcipőben járt, rengeteg dolgot nem szabályoztak – mondta Érsek Árpád. – Fontos, hogy ez a törvény létrejött, mert valahonnan el kell rugaszkodni. Meglátjuk, hogyan fog működni a gyakorlatban, és majd egy-másfél év múlva visszatérünk rá.”