Együttlét a hajóban, az edzőtáborokban és a családban

Egy hajóban eveznek, de nem ketten. Nevük jól cseng a síkvízi kajak-kenusport berkeiben. Többszörös világbajnokok. Komáromban és a sportág világában nagy tisztelet övezi őket. A kezdők példaképei, rajongóik kedvencei. Velük kezdődik a világ- és Európa-bajnok, valamint olimpiai bronzérmes szlovák kajak négyes névsora: Riszdorfer Richárd és Mihály. Komáromban edzenek, de őrsújfalui fivérek.

Misi négy évvel idősebb, így hamarabb került a sportág vonzásába. Kettővel több a vb-címe is. Múlt héten ugyancsak megelőzte öccsét, friss testnevelő tanári oklevelet vett át a Comenius Egyetemen. Amikor Ricsiről kezd beszélni, felcsillan a szeme, szinte árad belőle az öröm. „Nagy dolog, hogy ugyanabba a kerékvágásba került, mint én. Mindig ezt szerettem volna. Évekig előtte jártam, de mostanában már érzem, változik a helyzet. Elfogyott az előnyöm, s lassan megelőz engem. Huszonhárom évesen abban a korban van, amikor kajakosként a legtöbbet fejlődhet.”

Senkivel sincs olyan jó viszonya, mint az öccsével, állítja, megértik egymást. „Rengeteg időt töltünk együtt, mindent tudunk egymásról, ezért közelebbi a kapcsolatunk, mint másik fivéremmel, akinek már családja van. Mindketten keményfejű legények vagyunk, így a veszekedés is közénk lopakodik, de végül mindig csak megegyezünk. Ha nem magunk, akkor anyu közreműködésével.” Amióta 2001-ben egy K4-es hajóba ültek, magukkal vitték a megbízhatóságot is. Misi szerint azóta még szorosabb a testvéri kapcsolatuk. „Lazábban veszi a dolgokat, több jókedvet varázsol közénk. Én képtelen vagyok annyira együtt élni a vidámsággal. Talán ezért van ez így, mert keményebb körülmények között jutottam el idáig, hiszen a családban én törtem a kajakos utat” – bölcselkedik az idősebbik.

A vízen is együtt edzenek, aminek az idősebb fivér kimondottan örül. Mikor indulnak majd világversenyen egy hajóban ketten? „Esély van rá. Elképzelhető, hogy egyszer a K2-ben megjelenünk. Ha megőrizzük magas fokú felkészültségünket, utána már csak döntés kérdése lehet. Mindkettőnk igenje kell hozzá.”

Riszdorfer Richárd a kajak négyes vezérevezőse. Sokáig bátyja volt a példaképe: „Még mindig az” – vágja rá minden kertelés nélkül. – Mégis a bátyám! Neki köszönhetem, hogy kajakos lettem. Már hatévesen kezdtem járni a csónakházba, akkor én voltam a legkisebb. Aztán egy évre elcsábított a foci, de nyolcévesen visszatértem. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy közben Misi nyerte a versenyeket, és sok örömet szerzett otthon. Én is erre vágytam. De nem tudom, hogy pontosan így volt-e.”

Ha kajak egyesben hajtanak a vízen, akkor nem nézik azt, hogy testvérek, versengés van köztük. „Annak csak örülök, hogy a négyesben ülünk. Legalább szüleink közül eggyel kevesebbnek kell járnia a díjkiosztásra, mert ugyanott vagyunk mindketten” – mosolyog egyet.

Ricsiből hiányzik bátyjának az a tulajdonsága, hogy keményen tud menni a célja után. „Van ennek fonákja is, és rosszul is elsülhet a dolog – jegyzi meg. – Amíg a négyesben ülünk, nem tudom utolérni az éremszerzésben. Egyelőre csak helyzeti előnyben vagyok, hiszen előtte ülök a hajóban. Négy évvel idősebb, így előbb vagy utóbb megérem a visszavonulását. De nem várom ezt a napot, mert az edzőtáborokban négy hétig elég nehéz lenne mást elviselni.”