Dupla arany és szlovák lánykérés az atlétikai vb-n

A szerda délutáni program szokás szerint a Nemzeti Atlétikai Központ előtt felállított Medál Plázában indult az eredményhirdetésekkel. A férfi magasugrók három dobogósát, a győztes olasz Gianmarco Tamberit, a második helyezett amerikai JuVaughn Harrisont és a harmadik helyezett katari Mutaz Essza Barsimot nehezen tudták kordában tartani a szervezők. A sportolók többek között pacsiztak a szurkolókkal mikor fényképezkedni kellett volna, zászlót lengettek mikor már el kellett volna hagyniuk a színpadot, a közönséggel ünnepeltek, mikor már a nyilatkozatra várt a műsorvezető. Tamberi, ahogy korábban a 100 méteres síkfutásban győztes Noah Lyles is, kiemelte a magyar közönség szeretetét és lelkesedését. Az olasz egyetértett az amerikaival abban, hogy korábban még sosem versenyeztek ilyen hangulatú stadionban, ilyen remek szurkolók előtt.

Majdnem sikerült

Magyar szempontból a nap fő eseménye a 100 méteres gátfutás második elődöntője volt, amelyben Kozák Luca volt érdekelt. Az Eb-ezüstérmes magyar atléta jó teljesítménnyel, 12,73-as idővel negyedikként ért célba de nem jutott a fináléba. A debreceni versenyző ugyan nem tudta megdönteni a 12,69-es országos csúcsát, de így is hatalmas mosollyal, a milliő minden pillanatát magába zárva nyilatkozott. „Készen álltam, de nem tudtam elérni az áttörést, amit akartam, elmaradt a csúcsdöntés. Nem vagyok csalódott, de többet vártam magamtól. Sosem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat, amelyeket itt a hazai világbajnokságon átélhettem. Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak, csodálatosak voltak” – mondott köszönetet a mix zónában Kozák.

A férfiak 1500 méteres síkfutásában az olimpiai bajnok norvég Jakob Ingebrigtsen számított a legnagyobb esélyesnek és sokáig úgy tűnt, nem is tudják megverni, ám a brit Josh Kerr csodás hajrát bemutatva megnyerte az aranyérmet. „Az elmúlt 16 év érzelmei szakadtak ki belőlem. Egy gyermeket láthattatok, aki megvalósította az álmát” – mondta a friss világbajnok. Az elmondása szerint a torka kiszáradása miatt nem száz százalékos és az utolsó métereken kedvetlenné válló Ingebrigtsent a végén kis híján honfitársa, Narve Gilje Nordas is megelőzte, de végül három századdal legyőzte az édesapja edzette vetélytársát.

A férfi 400 méteres gátfutás döntőjében megszületett a várva várt norvég arany Karsten Warholm révén, míg a nők hasonló, akadályok nélküli távján szintén egy magabiztos siker született, a dominikai Marileidy Paulino nyert.

Két arany, egy bronz

Az este legizgalmasabb versenyét a női rúdugrók produkálták, ahol sorra dőltek az egyéni és országos csúcsok, valamint többen idei legjobb erdményüket is megugrották. Sokáig úgy tűnt, az Európa-bajnok Wilma Murto lehet a befutó, de a jelentős szurkolótáborral rendelkező finn végül csak idei legjobbját beállítva a harmadik helyen végzett. Így jött az amerikai világ- és olimpiai bajnok Katie Moon és az ausztrál Nina Kennedy különcsatája. Utóbbi ugrott magabiztosabban, és bár ő is csak harmadikra teljesítette a 490 centimétert, úgy tűnt, neki lehet jobb esélye átugrani a 495-ös magasságot. Ez viszont egyiküknek sem sikerült és egy rövid párbeszéd után Moon felajánlotta, hogy vigyék mindketten haza az aranyérmet és együtt álljanak fel a dobogó tetejére. Ez az új országos csúcsot teljesító Kennedynek jelentett többet, akinek korábbról csak egy vb-bronzérme volt, és azonnal könnyezni kezdett. „Kiugrottam a bőrömből. Ez egy őrült este volt. Úgy éreztem, hogy az egész stadion minket figyel minden ugrásnál – kezdte az értékelést az ausztrál, aki nem járt messze az igazságtól, sőt. A közönség lélegzetvisszafojtva nézte az utolsó sorozatokat és amikor kellett, ütemes tapssal segítette a versenyzőket. Az utolsó magasságnál elsőként ugró Kennedy nagyon sportszerűen Moon kísérleteinél szintén így tett. – Nem tudom megmagyarázni, mi történt. Két-három éve ugrottam 482 centimétert, így tudtam, hogy bennem van a nagyobb magasság. Minden lány remekül teljesített ma és úgy gondolom, a jövő évi olimpiai döntő is remek lesz. Megnyerni egy aranyérmet egy valóra vált álom. Tudtam, hogy dobogós lehetetek, de úgy éreztem, az első helyhez csoda kell. Szóval azt hiszem ma este csodatörtént” – zárta nyilatkozatát az ausztrál.

„Mikor már csak Nina és én ugrottunk, akkor kezdődött a műsor. Mindketten motiváltuk egymást. Nem gondoltam a döntő előtt, hogy megoszthatjuk majd az aranyat, de most teljesen elégedett vagyok. Fárasztó, de csodálatos éjszaka volt, remélem mindenki élvezte. Megcsináltuk” – mondta az újságíróknak Moon.

Boldogító igen

Csütörtök délelőtt a spanyolok tovább folytatták remeklésüket a gyaloglószámokban. A 35 kilométeres távon a nőknél María Pérez, a férfiaknál Álvaro Martín nyert, mégis az egyéni csúccsal a 19. helyen záró Dominik Černýre figyelt a világ a Hősök terén felállított célban. A szlovák atléta ugyanis miután beért megvárta a női mezőny 28. helyén végző barátnőjét, Hana Burzalovát és mikor ő is átlépte a célvonalat, letérdelt és megkérte a kezét. Az igen természetesen nem maradt el, így a szezonvéli legjobbját gyalogló Burzalovának is több oka volt az örömre. „Két napja döntöttem el, hogy megkérem a barátnőm kezét a versenyünk után. Miért ne itt Budapesten? Egy olimpiai ciklus óta együtt vagyunk, majdnem négy éve, úgyhogy ez volt a megfelelő időpont. Titok volt, senki nem tudott róla. Az egész verseny alatt ez járt a fejemben, talán ez húzott ilyen gyorsan a célba. Plusz energiát éreztem magamban. Nagy előny, hogy azonosak a feladataink. A kemény edzések mellett sokkal nehezebb lenne együtt lennünk, ha egyikünk nem sportoló lenne, ráadásul az edzőtáborokban is sok időt töltünk együtt. Az esküvőre még nincs tervünk, talán majd ott is két nappal előtte döntünk. Szeretjük a spontán dolgokat. Párizsban már lehet egy családként indulunk, talán éppen az új vegyes váltóban” – avatta be a média munkatársait terveibe a pityergő menyasszonya kezét szorongató Černý.