Nem sok kellett a budapesti világcsúcshoz

Szombat este újabb két magyar váltó állt rajthoz a 4x400-as számban és ezúttal a férfiak is megdöntötték az aktuális magyar csúcsot, ami után a a golfkocsin most nem éneklő, hanem egymásra a nemzeti színeket festő hölgyek is felülmúlták az 1980 óta érvényes rekordot.

A Steigerwald Ernő, Wahl Zoltán, Kovács Árpád, Molnár Attila csapat 3:02.65 perces országos csúccsal összesítésben pedig a 16. helyen végzett. „Volt bennem izgatottság, de amikor beléptem a stadionba és meghallottam az ovációt ez elmúlt” – mondta az 1999 óta érvényes, 3:03.64-es rekodot megdöntő válogatott első embere, Steigerwald.

„Szerintem nem négy felé oszlik a felelősség, hanem megnégyszereződik, mert nem csak magamért, a többiekért is futok. Volt bennem egy olyan, hogy megfogjam az előttem lévőt, de elsősorban a saját ritmusomban akartam futni és ez sikerült is. Csak azt sajnálom, hogy egy századdal lemaradtam, de nem baj, legközelebb meglesz” – nyilatkozta a mix zónában Molnár Attila.

A Nádházy Evelin, Kéri Bianka, Rapai Fanni, Molnár Janka váltó 3:27.79 perccel összesítésben a 11. lett. „Rosszul vagyok, nagyon elfáradtam, teljesen kifutottam magam. Tudtam, hogy ha akarjuk az országos csúcsot, akkor nagyon vinni kell a végét is. Sikerült, nagyon vitt a lábam és nagyon sokat köszönhetünk a közönségnek is, mert nélkülük nem lett volna meg az utolsó száz” – nyilatkozta Molnár Janka, akit a célbaérkezés után társai a földről emeltek fel, hogy el tudjon készülni a férfi és női váltó közös fényképe. Megérte azonban a fáradtság, hiszen épp Molnár volt az, aki az utolsó 200 méteren még előzni tudott, így a közönség valósággal tombolt, amikor beért a célba.

Majdnem világcsúcs

Eközben már zajlott az egész vb egyik leginkább várt versenyszáma. A szakértők a férfi rúdugrás fináléja során várták a világcsúcdöntést. A svéd Armand Duplantis saját, februárban ugrott 622 centiméteres rekordját szerette volna átadni a múltnak, de a 623-as magasság kifogott rajta. Duplantis így is nagyon magabiztos versenyzéssel, 610 centiméterrel nyert, ám riválisai a vártnál sokkal jobban teljesítettek és először fordult elő világbajnokságon, hogy ketten is 6 métert ugrojanak. Erre az ezüstöt megnyerő Fülöp-szigetekről érkező Ernest John Obiena volt még képes, de a megosztott harmadik helyen végző ausztrál Kurtis Marschall és az amerikai Christopher Nilsen is nagyon közel járt a 600-as álomhatárhoz. A közönség már-már felülmúlhatatlan hangulattal hálálta meg az atléták remeklését, Duplantis utolsó ugrásánál szinte az egész stadion talpon állva figyelt és tapsolt azért, hogy megszülessen az új világrekord. Ugyan ez nem sikerült, de így is járt az ováció a svédnek és remeklő társainak is.

„Nagyon boldog vagyok, hogy megvédtem a címem. Így már éreztem magamon egy kis nyomást és a többiek is nagyon jól ugrottak, így ők is hajtottak előre. Sosem versenyeztem még ilyen őrült hangulatban, ráadásul nagyon sok svéd is itt volt, olyan volt, mintha Stochkholmban ugrottunk volna. Most át szeretném élni ezt a győztes pillanatot és ünnepelni, aztán újra rekordokra és Párizsra fókuszálok” – nyilatkozta a svéd atléta.

A sztárok árnyékában

Az érdemeltnél kevesebb figyelmet kaptak szombaton a kevésbé éles csatákat és kisebb neveket felvonultató finálék. A nők súlylökő döntőjében az amerikai Chase Ealey idei legjobbjával végzett az élen, de a második, kanadai Sarah Mitton is szezonbéli legnagyobb lökésével zárt. A harmadik a kíani Kung Li-csiao lett.

„Kockáztattam a mostani aranyérmemet, hiszen technikát váltottam annak reményében, hogy a párizsi olimpián még jobb lehessek. Ennek fényében ez még nagyobb siker, mint a tavalyi győzelmem” – válaszolta az újságíróknak az aranyérmes.

A férfiak 800 méteres versenyét a kanadai Marco Arop nyerte a kenyai Emmanuel Wanyonyi és a brit Ben Pattison előtt. „Ez most mindent jelent a számomra. Nagyon hálás vagyok, hogy végre világszintetn is képes voltam ilyen eredményre. A tavalyi bronz után csak arra figyeltem, hogy lépésről lépésre tudjak fejlődni. Most lesz igazán nehéz dolgom, hogy ezt megismételjem, de kétszer olyan keményen fogok dolgozni, hogy ott tudjak maradni a topon” – mondta a mix zónában Arop.

Bár közel sem futott kiemelkedőt az utolsó 1500-as távon, mégis aranyat tudott nyerni a tízpróbázók között kanadai Pierce Lepage, aki honfitársát, Damian Warnert és a granadai Lindon Victort előzte meg.

Női 5000 méteren ellenben nem kis nevek versengtek és végül a kenyai világklasszis, Faith Kipyegon nyert a holland Sifna Hassan és a másik kenyai Beatrice Chebet előtt. A 29 éves futó elképesztő formában érkezett a magyar fővárosba: június 2-án Firenzében 1500 méteren (3:49.11 perc), június 9-én Párizsban 5000 méteren (14:05.20 p), majd július 21-én Monacóban 1 mérföldön (4:07.64 p) is világcsúcsot döntött. Ennek megfelelően Budapesten 1500 után a második aranyát nyerte.

„Ez egy csodálatos év volt a számomra. Történelmet írtam, hogy két aranyérmet is nyertem a világbajnokságon. Türelemmel vártam, hogy világcsúcsokat dönthessek és aranyakat nyerhessek, de most az álmai valóra válnak. Így akarom folytatni a jövőben is. A lányom, aki mindig azt mondja, hogy képes vagyok rá, hatalmas erőt ad nekem. Nem volt ez egy egyszerű verseny, nagyon figyelni kellett a taktikára, de ebben jó vagyok és mentálisan tudtam figyelni és alkalmazkodni. Szeretnék köszönetet mondani az edzőmnek, a menedzseremnek és minden szurkolónak” – értékelt Kipyegon.

Végjáték

A szombat zárószámai a 4x100 méteres váltók voltak, ahol a nőknél az Egyesült Államok válogatottja világbajnoki csúccsal győzött, és a férfiaknál is az USA volt a leggyorsabb. Így Noah Lyles begyűjtötte a harmadik aranyérmét is. Az amerikai versenyzők ugyan ezúttal is szinte kivétel nélkül rosszul váltottak, de az előző évekhez képest most már nem ejtették el a botot, így végül a nyolc világbajnok közös fényképezkedéssel és tiszteletkörrel zárta a stadiont. Hatalmas ovációt kapott azonban a világbajnokok mellett dobogóra odaférő két európai váltó. A férfiaknál az olaszok a másodikok, a nőknél a britek a harmadikok lettek.

„Ez egy fantasztikus este, egy fantasztikus verseny volt. Ahhoz, hogy elég erős és gyors legyél a váltóval egy igazi csapatra van szükség a pályán és azon kívül is. Nem csak mi négyen, de a másik négy srác és az edzők is tagjai ennek a csapatnak. Már az elődöntőben is jó munkát végeztünk és tudtuk, hogy meglehet az érem. Sokat dolgoztunk a technikánkon és meglett az eredménye. Ez az ezüstérem egy kitüntetés a számunkra. Nem jobb a tokiói olimpiai aranynál, de nagyon hasonló” – mondta a verseny után az olaszok befejező embere, Filippo Tortu.

„Próbáltam nyugodt maradni, amennyire tudtam. Láttam, hogy Bianca közelít felém és ez már csak a bizalomról szól. A váltóboton volt a fókuszunk és a célre koncentráltunk. Nagyon büszke vagyok a lányokra. Érmet szereztünk, nagyon inspiráló, hogy tgja lehetek ennek a csapatnak. Nagyon-nagyon büszke vagyok” – nyilaktozta a britek utolsó embere, Daryll Neita.