Holland csodával és megható eredményhirdetésekkel ért véget az atlétikai világbajnokság

A kilencedik nap is a Hősök terén, csodás környezetben egy remek hangulatú maratoni versennyel kezdődött, és a győztes ugandai Victor Kiplangat tett arról is, hogy egy jó időeredménnyel záruljon. „Egy álmom vált valóra. Végig éreztem magamban az erőt, így 30 és 35 kilométernél is tudtam gyorsítani, biztos voltam benne, hogy ez az én napom” – nyilatkozta a 2 óra 9 percen belül célba ért Kiplangat. A magyarok számára ezzel a számmal véget is ért a vb, Szemerei Levente nem sokkal elmaradva egyéni legjobbjától a 40. helyen ért célba.

Méltó befejezés

A Nemzeti Atlétikai Központban a női magasugrással és a férfi gerelyhajítással kezdődött a program, és az ottani első kísérletek alaposan megágyaztak a futószámok döntőinek. A férfiak 5000 méteres távján hatalmas versenyben két európai végzett az élen, a norvég Jakob Ingebrigtsen mögött a spanyol Katir futott be másodiknak, a kenyai Krop pedig harmadik lett. „Újabb vb-címet nyerni csodás érzés, de nagyon fáradt voltam. Próbáltam tartalékolni az erőmet, mert másként nem tudtam volna győzni. Az utolsó 40-50 méter nagyon kemény volt, nagyot csatáztunk.” – értékelt a mix zónában a címét mindössze 14 századmásodperces előnnyel megvédő norvég klasszis. A magyarok számára ezzel a számmal véget is ért a vb, Szemerei Levente nem sokkal elmaradva egyéni legjobbjától a 40. helyen ért célba.

A hangulat egyre csak fokozódott, a médialelátó mellett a szurkolók közül is egyre többen néztek állva a döntőket. A női 800 méteren óriásit hajrázó brit Keely Hodgkinson erre még egy lapáttal rátett. Érthető módon szinte az egész hét folyamán túlsúlyban voltak az európai drukkerek, így a britek is rendszeresen hazai pályán érezhették magukat. Hodgkinsont viszont csak az amerikai Mut tudta legyőzni, az egyéni legjobbját futó kenyai Mary Moraat nem. A brit annyira elfáradt, hogy alig bírt lehajolni a neki bedobott zászlóért, de mikor sikerült felvennie a lobogót, már egy puszit is küldött a szurkolóinak.

Az afrikai ország atlétái a következő fináléban újabb két éremnek örülhettek, Beatrice Chepkoech és Faith Cherotich ellenben hiába döntötte meg szezonbéli, illetve egyéni rekordját, a szintén kenyai születésű, ám már bahreini színekben versenyző Winfred Mutile Yavi magabiztosan nyerte meg első világbajnoki aranyát. „Sokat dolgoztunk az edzőmmel, aki egy példakép számomra. Neki köszönhetően lettem kellően magabiztos. A barátnőm, Beatrice Chepkoech pedig ezüstérmet nyert, aminek szintén nagyon örülök. Most szeretnék még visszatérni a pályára és együtt ünnepelni vele” – nyilatkozta a mindössze 23 éves győztes.

Közben Neeraj Chopra megszerezte India elős szabadtéri világbajnoki címét gerelyhajításban, a pakisztáni Nadeem előtt, de a legnagyobb ünneplésben a bronzérmes cseh Jakub Vadlejchnek volt része. A poénokról ezúttal is Youhuu, a kabalafigura gondoskodott, aki a vízesárokban is csónakázott és fel-fel kapott egy-egy győztest is az ünneplés pillanataiban.

A női magasugrás nagyon izgalmas versenyt hozott, ami el is húzódott, így még az érmek elosztása előtt került sor a férfiak 4x400 méteres váltójára. Itt a jamaicaiak esélyei gyorsan elszáltak, és az amerikaiak az idei szezon legjobb eredményével győztek, ám a franciák országos csúccsal elért második és a britek harmadik helye hozta lázba igazán a közönséget.

Őrült hajrá

A magasugróknál végül a két ausztrál, Nicola Olyslagers és Eleanor Patterson, valamint az ukrán Jaroszlava Mahucsih döntött egymás között a dobogóról. A stadion folyamatosan biztatta a sportolókat, leginkább Olyslagers volt, aki próbált erőt meríteni az ütemes tapsból, minden próbálkozás előtt szemeit behunyva emelte maximumra a koncentrációját, utolsó ugrása után pedig egy naplót elővéve jegyezte le első gondolatait a döntőről. Végül csak Mahucsih tudott két méter fölé jutni, így övé lett az aranyérem a szezonbéli legjobbját ugró Pattersen, valamint utóbbi honfitársa előtt. Az ukrán edzőjével egyeztetve úgy döntött, hogy megpróbálja megdönteni 206 centiméteres egyéni csúcsát és bár addig nem tűnt úgy, hogy képes lehet rá, az első kísérlete több mint biztató volt.

Eközben megérkeztek a pályára a vb utolsó versenyszámának résztvevői. Az egész este folyamán különleges, felfokozott hangulat volt érezhető a Nemzeti Atlétikai Központban, és bár mindenki tudta, hogy rövidesen véget ér a világbajnokság, az volt érezhető, örülne a közönség, ha tovább tartana a világ harmadik legnagyobb sporteseménye.

A 4x400-as verseny legnagyobb esélyese, Jamaica gyorsan az élre állt, ám már az első futójuknál szembetűnő volt, hogy a váltás előtt elfáradt, és ez így maradt a továbbiakban is, a brit, a holland és a kanadai váltó is rendre megközelítette őket a célegyenesben. Végül az utolsó körnek Jamaica, Nagy-Britannia, Hollandia sorrendben vágtak neki, és az első nap a vegyes váltó utolsó embereként bukó Femke Bol óriásit hajrázva az utolsó száz méteren előbb a brit Yeargint és a besavasodó jamaicai Williamst is legyőzve ért be a célba. „Nagyon jól mentek a társaim, és próbáltam türelmes maradni, de a végén csak az járt a fejemben, hogy ezt meg kell csinálnunk. Ez volt életem egyik legfontosabb futama” – mondta büszkén a hollandok csodatévője.

Néhány másodperccel később Mahucsih harmadszor is leverte a 207-es lécet, így mindenki ünneplésbe kezdett és következhetett a záróceremónia, amely a hangulat és a szervezés dicsérete mellett az önkéntesek töretlen lelkesedéséről szólt, akik a sportolókkal és a sportbírókkal együtt megtöltötték a pálya közepét.

Könnyek

A Medál Pláza esti eredményhirdetéinek igazán különleges hangulata volt. A sötét mellett a vb utolsó pillanatainak megélése tovább emelte a dobogóra felálló bajnokok csillogását. Így történhetett meg, hogy a kísérő zenekar mindig mosolygó hegedűs hölgye, az ünneplő csehek, a könnyező indiaiak, a dobogó tetején bolondozó gyermekeiket üveges tekintettél néző holland szülők, a hatalmas bulit csapó és a Marseillesre is rákezdő francia drukkerek, a közönség közé bevetődő Youhuu és az aranyat a hazájának ajánló ukrán rúdugró közvetlen közelében ezen sorok írója is meghatódottan hagyta el a Nemzeti Atlétikai Központot. Remek kilenc nap volt!