Újabb csúcsok dőltek meg az atlétikai vb-n

A pénteki nap magyaros programját a férfi 4x100-as váltó kezdte meg a szám első előfutamában. Az Illovszky Dominik, Boros Bence, Szabó Dániel, Pap Márk összetételű csapat többek között a két legnagyobb aranyesélyessel, az Egyesült Államok és Jamaica válogatottjával együtt futott. A magyarok 39.55-ös idővel utolsóként értek célba, ám ez is hatodik helyet ért, mivel a hollandok és a németek sem teljesítették a távot. „Tudom, hogy ennél több van bennünk de ez most ilyen lett. Három-négy tizeddel jobb időt is tudunk. A srácok tudják, hogy én mindig elégedetlen vagyok, nem is értünk egyet. Holnapra kialszom és megyünk tovább” – értékelt a mix zónában Boros.

„Én azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk ezzel a futással. Élvezni szerettük volna a versenyt, a nézősereget, a hatalmas drukkolást, ami a magyaroknak szólt. Kicsit vissza is kellett fognunk magunkat, nehogy túlteljünk adrenalinnal. Tudom, hogy rengeteg van még ebben, de büszkék lehetünk magunkra. Magyar staféta ritkán futott 40 másodperc alatt az elmúlt években, mi pedig idén háromszor is megcsináltuk” – zárta az összesítésben 13. helyen záró váltó harmadik embere, Szabó Dániel.

Éneklő csúcsdöntők

A szintén 4x100-on induló magyar női válogatott már a stadionba érkezésével is felhívta magára a figyelmet. Az egy nappal korábban komoly gondot okozó golfkocsin ugyanis énekkel hangolt a versenyre a Kerekes Gréta, Csóti Jusztina, Takács Boglárka, Kocsis Anna Luca összeállítású csapat. A lányok a bemutatásnál hatalmas mosollyal és egy-egy puszival jelezték a közönségnek, nagyon hálásak azért a világsztároknak kijáró fogadtatásért, amit a szurkolóktól kaptak.

Az első rajtot ugyan visszalőtték, de másodjára elindult a magyarok futama, ahol Nigérián kívül mindenki célba is ért. Kerekesék nagyon jól kezdtek és mikor Takácshoz ért a váltóbot, már a brazilok előtt voltak, Kocsis a végén kis híján a kubaiakat is megelőzte, de végül a futam 7. helyén végzett Magyarország.

Ami ennél is fontosabb, hogy a lányok 43.38-as új magyar csúccsal zártak, amiért a drukkerek hatalmas ünneplésben részesítették őket. Ugyan ez az elején nem volt tökéletes, hiszen Csóti nem ért oda a többiekhez a célba és miután a kanyarban az orvosi stáb is megjelent (az ausztrál gerelyhajítót, Kathryn Mitchellt ápolták), társai azt hitték vele van a baj. Amikor aztán a Ferencváros sprintere is megérkezett, készülhettek a fényképek a fotóriporterek előtt, de egy-egy szelfi is belefért, majd az M4 Sport kamerái előtt az is kiderült, hogy a golfkocsin Az éjjel soha nem érhet véget című dal is felcsendült, amelyet a tévénézőknek is elénekeltek a váltó tagjai.

„Ez volt az utolsó világbajnokságom, így elöntöttek az érzelmek miután teljesítettem a 100 gátat, amikor nem értem el az elődöntőt. Most nem így érzem magam. Nagyon boldog és büszke vagyok. Új országos csúcsot futottunk. Ha valóban ez volt az utolsó futásom a világbajnokságon, akkor tökéletesen ért véget” – értékelt Kerekes Gréta.

„A verseny előtt én és az edzőm is reméltem, hogy 10.30 és 10.40 között tudok teljesíteni. 10.34 lett, ami tökéletes. Nagyon nehéz volt a belső pályán futni, de mindannyian kihoztuk magunkból a legjobbat és nagyon örülünk, hogy új országos csúcs lett a vége” – mondta a mix zónában Takács Boglárka. A csinos, mosolygós magyar csapat összesítésben a 14. helyen zárt.

Lassú és taktikus

A női 800 méter második előfutamában volt érdekelt Kéri Bianka, akinek nem sikerült tökéletesen a versenye. Ugyan 500 méter után megunta társai kocogását és feljött a harmadik helyre, a végére nem maradt ereje és az addig tartalékoló versenytársai lehajrázták, így 2:01.68-as idővel csak a nyolcadik helyen ért be. „Előzetesen abban bíztunk, hogy mivel annyi gyors futó van a mezőnyben, nem kell majd nekem diktálnom a tempót és beállhatok a mezőny közepére. Az első 200 méter gyors is volt, de utána behúzták a kéziféket, engem pedig úgy bezártak, hogy nem tudtam feljebb jönni. Az első kör 61.8 másodperc körül volt, ami nagyon lassú. Ahhoz képest nem futottam rosszat, gyorsult a tempó. Próbáltam nyomni és hajrázni, de az utolsó 30-40 méteren kijött az erőkülönbség. Ennyi volt benne. Nagyon taktikus verseny volt, ezt még tanulnom kell” – zárta az összesítésben 23. helyen végző magyar atléta.

A végén jött a dráma

A női hármasugrók között toronymagas esélyesnek számított a venezuelai Yulimar Rojas, de miután elsőre nem tudott érvényeset ugrani, az ukrán Marina Bek-Romancsuk pedig pontosan 15 métert ugrott, ideges lett. Másodjára 14 méter 33 centimétert, harmadjára 14,26-ot ugrott amivel éppen csak bejutott a legjobb nyolc közé. A kilencedik amerikai Keturah Orji szintén 14,33-mal állt, de mivel nem volt további érvényes kísérlete, Rojas jobb második eredménnyel folytathatta, míg Orji kiesett.

Az utolsó kör előtt az eredményei mellett csinos külsejével is a szurkolók kedvencévé váló Bek-Romancsuk vezetett a kubai Pérez Hernández, a jamaicai Ricketts, a dominikai Thea LaFond és a másik kubai Povea előtt, akik mind 14 méter 87 centiméter feletti eredménnyel zártak. Rojas viszont megmutatta klasszisát és három rontott, valamint két, az ő szintjén, gyenge ugrás után hatodjára 15 méter 8 centimétert teljesített. Ezt követően csak Ricketts tudott javítani, de a dobogóról így is lemaradt. Így Rojasé lett az aranyérem, a végig vezető Bek-Romancsuk második, Pérez Hernándet pedig harmadik lett.

„Nagyon nehéz volt. Az, hogy az utolsó ugrásommal nyertem meg a versenyt nagyon különlegessé és emlékezetessé teszi. Ez sorozatban a hetedik vb-címem (a fedettpályát is beleértve), de ez a legkülönlegesebb. A végső próbálkozásom a sok befeketett munka, a mentális állapotom és az önbizalmam eredménye. Nem foglalkoztam a távolsággal, csak az járt a fejemben, hogy meg kell nyernem az aranyat. Az olimpiai arany után azt mondtam, hogy Venezuelában másnap nem fognak dolgozni, mert mindenki ünnepelni fog. Azt hiszem most is valami hasonló lesz. Ott leszek a címlapokon, de ami fontosabb, ott leszek a venezuelai emberek szívében” – nyilatkozta az olimpiai aranyérmes és immár négyszeres szabadtéri világbajnok Rojas.

„Talán azt láttátok, hogy koncentrált és magabiztos az arcom, de higyjétek el, senki nem tudta, hogy valójában mit éreztem belül. Természetesen ideges voltam, jobban, mint az előző vb-n. Csak azt akartam, hogy a kemény munka meghozza az eredményét egy éremben. Nem tudjátok elképzelni, hogy hányan segítettek abban, hogy ott lehessek a dobogón. Főleg az elmúlt hónapokban, amikor sok sérüléssel bajlódtam. A lábujjamtól a fejem tetejéig beragasztva, tapekkel a testemen edzettem, de folytattam az utat az álmaim felé. Ma csak élveztem az ugrásokat és az egész versenyt. Yulimar Rojas is nehéz szezont teljesített, de tudtam, hogy képes 15 méter felett ugrani. Másrészt tudtam, hogy van esélyem megszerezni az aranyat. A 15 métert könnyedén ugrottam meg elsőre és úgy éreztem hozzá tudok még tenni. Sajnos ez nem történt meg ma, de erősebben és magabiztosabban térek majd vissza az új szezonban” – válaszolta az újságíróknak a 15 méter 2 centiméteres egyéni csúccsal rendelkező Bek-Romancsuk. A három érmes természetesen a verseny után tiszteletkörre indult, a közönség pedig folyamatosan állt fel, ahogy eléjük érkeztek a versenyzők, így Rojasék gyakorlatilag egy nagyon lassú mexikói hullámra bírták a közönséget.

Szintén a végjáték döntött a gerelyhajítóknál is. Míg a második helyen záró kolumbiai Ruiz Hurtado elsőre megdobta az új országot csúcsot, a bronzérmes ausztrál Mackenzie Little és a végül aranyat nyerő japán Kitagucsi Haruki is az utolsó körben érte el a legjobb eredményét. Utóbbi edzője a cseh David Sekerák, így a lelátón is akadtak olyan cseh szurkolók, akiknek arcára hazájuk zászlaja mellett a japán nemzeti lobogó is rá volt festve.

Majdnem világcsúcs

A női 200 méteres síkfutás döntője mondhatni a papírforma szerint alakult. A 100 méteren ezüstérmes jamaicai, Shericka Jackson magabiztosan győzött, a második az amerikai Gabrielle Thomas, a harmadik a szintén amerikai Sha'Carri Richardson lett. Utóbbi természetesen a versenyt követő sajtótájékoztatón is hozta pimasz, kissé provokatív, nagy dumás formáját, de Jackson is sokkal feldobottabb volt, mint a rövidebb táv utáni eseményen. A jamaicai elmondta, hogy bár minden távon szeret versenyezni, ezt tekinti a gyermekének és bár az első gondolata az volt a célbaérkezés után, hogy nem sok kellett az 1988 óta érvényben lévő világcsúcs megdöntéséhez, örül, hogy 21.41-gyel új világbajnoki csúcsot teljesített.

A minden idők második legjobb eredményét elérő sprinter egyébként kezdésnek leverte a névtábláját, majd többször is oda-oda szólt az amerikai versenyzőknek azzal kapcsolatban ki hány éremnél jár és mennyit nyerhet a vb végéig. „Még nem fogok ünnepelni, talán majd a negyedik érem után” – utalt Jackson arra, hogy a 4x100-as mellett akár még a 4x400-as váltóban is ott lehet. A világbajnoki címvédő atlétát az ünneplés során a zabolátlan kabalafigura, Youhuu az ölébe kapta. A célbaérkezés után 1-2 perccel már mezítlább táncoló Richardson természetesen vette a lapot és vissza-vissza válaszolt ellenfelének. Két riválisához képest visszafogottabb volt Thomas, aki bájos mosolyával, rövid válaszaival tette hozzá a magáét a sajtótájékoztatóhoz és elmondta, reméli, hogy ott lehet majd az amerikai váltóban.

Fáradt férfiak

A férfiak 200-as versenye csak a második helyért hozott nagy csatát. Az első a 100-on is győztes amerikai Noah Lyles lett, az ezüstöt honfitársa Erriyon Knighton, a bronzot a mindössze 20 éves botswanai Letsile Tebogo szerezte meg. A hangulat ezúttal is remek volt a Nemzeti Atlétikai Központban, a közönség lelkesedése az újságírókra is átragadt, akik jelentős része már a női finálét is állva tekintette meg, csak úgy, mint a férfiakét. Utóbbit Jackson, Thomas és Richardson a rekortánon ülve, nemzeti zászlóikba öltözve nézték végig.

Lylesék ugyan később futottak, de hamarább értek oda a sajtótájékoztatóra, mint a hölgyek. Utóbbiak már távozásra készen, hátizsákkal foglalták el helyeiket a pódiumon, míg az urak kevésbé kipihenten válaszoltak az újságíróknak. Lyles persze igyekezett elvinni a hátán az eseményt, kiemelte, hogy hatodik futamában 19.52-es időt teljesíteni igazán remek, még ha korábban Usain Bolt világcsúcsainak megdöntéséről is beszélt. Volt azonban valami, amellyel nem volt elégedett. „Hol vannak a korábbi világbajnokok? Miért nem jönnek el, miért nem hívják őket ide, hogy megnézzék a versenyeket? Az NBA-meccsek előtt mindig bemutatják a korábbi győzteseket, és elmondják, hogy ők a világ legjobbjai. Hogy mi? Az Egyesült Államok világbajnokai? A világ legjobbjai mi vagyunk. Félreértés ne essék, szeretem az USA-t, de itt van a világ szinte minden országa, hogy megmutassa, megmérettese magát. Mi pedig itt győztünk, jobban meg kell magunkat mutatni a világnak” – fakadt ki az atlétikai versenyek utóbbi években visszaesett népszerűsége miatt az immár kétszeres világbajnok. Lyles a célbaérkezés után egyből a kettes számot mutatta, majd jelezte, hogy három aranyért jött, így még van feladata a váltóval is.

Tebogo szintén kiemelte, hogy a 100 után a 200-as döntő a hatodik futása volt és így már nem feltétlen nyújtotta a legjobbját, de úgy érzi, hogy eljön majd az ő napja is a következő években.