Dunaszerdahelyi elsőség a ballagás napján

Múlt csütörtökön Dunaszerdahelyen ballagtak a gimnazisták. Vörös Károly délelőtt még ünnepélyesen elbúcsúzott a tanári kartól és iskolatársaitól, aztán édesapjával autóba ült, és az utolsó csoportmérkőzésen már alkalmi csapatkapitányként játszott a csallóköziek színeiben a fiú kosarasok pozsonyi tornáján, majd még kétszer, és a versengés végén elsőként emelte magasba a győztesnek járó kupát. A Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága keretében zajló nyolcórás mérkőzéssorozaton nem ez volt az egyedüli érdekesség. Már a tíz iskola megjelenése részvételi csúcsot jelentett. Révész Ferenc, a bajnokság ipolysági istápolója boldogan közölte: többször indult kilenc csapat, de tíz még soha. Pedig jövőre már első évtizedének végére ér az 1993-ban indított sportverseny. Annak idején egymás jobb megismerése, a sport kibogozhatatlan szálainak szövögetése, az iskolák közti kapcsolattartás hívta életre, de mint újra meggyőződtem róla: a magyar gimnazisták közti versenyeknek megvan az igazi sportvarázsa is. Izgalmakkal, parázs jelenetekkel, boldog és szomorú szereplőkkel.

Legtöbb okuk az ünneplésre a dunaszerdahelyieknek volt. Hat mérkőzésből hatot nyertek, s ez tavalyi elsőségük megismétlését hozta. Kálmán Miklós nem titkolta, hogy tanítványai győzelemért érkeztek a fővárosba: „Tudtam, hogy a komáromi csapatból többen kiestek, nálunk meg csak egy érettségiző volt, így a fiúk javulásával együtt megalapozottan vártam az újabb sikert. Kétszer találkoztunk a pozsonyiakkal. A nagyobb tornateremben játszott döntőben volt több dolgunk velük. A hazaiak mozgékonysága, három-négy képzett játékosuk nehezebb helyzetben hozta a fiúkat. Ám a tapasztalat, a magassági fölény és a fizikai erő a javunkra szolgált. A csapat magva hat-hét éve együtt van, s ez megmutatkozott. A nyolcéves giminek köszönhetően nagyon jó az utánpótlás, ezért – az egykori kézilabdasikerekre építve – szeretnénk a jövőben is jól szerepelni – immár kosárlabdában. Jövendő kollégám, Hodossy Péter új színt hozott a csapat játékába.”

Urban Péter kettős szerepkörben szorgoskodott a tornán: főrendezőként és Duna utcaiak tanáraként. Fáradtan örül minden kedvező észrevételnek, s annak is, hogy tanítványai kellemes meglepetést szereztek önmaguknak és a fővárosi patinás iskolának. „Múlt héten, az utolsó pillanatban jelentkeztek a nagymegyeriek, talán ez okozta a háttérben a legtöbb szervezési gondot, de megbirkóztunk vele. Ugyanakkor örülök neki, hogy tízen lettünk, mert így részvételi csúcsot döntöttünk. Először kaptam a kezembe ilyen eseményen a karmesteri pálcát, jó hallani, hogy kollégáim azt mondják, sikerült. Állandó belső harcban voltam önmagammal, viaskodtam kettős terheimmel. Ez a bajnokság rólunk és nekünk szól, akkor is indulni kell, ha nem a dobogón végez a csapat. Most történetesen a miénk ott végzett, de én csak legfeljebb a harmadik helyre fentem a fogam. Boldog vagyok, hogy a fiúk egy fokozattal magasabbra kerültek. Iskolánkban a kosárlabda kiemelt sportág, s úgy néz ki, az is marad.”

GYŐZTESEK

A dunaszerdahelyiek győztes csapata: Viola Ferenc, Soós Adrián, Bindics Miklós, Barta Róbert, Szabó András, Hulkó Tamás, Bartalos András, Vörös Károly, Tóth Ádám. Felkészítő tanárok: Hodossy Péter és Kálmán Miklós.