Csemez András: „Érmet hozok haza Tokióból”

Mit érzett, amikor eldőlt, hogy ott lehet a tokiói olimpián?

A meccs utáni pillanatokban rám törtek az érzelmek, el is sírtam magam. Most még nem is igazán fogom fel, hogy kijutottam, lehet hogy ez csak akkor fog megtörténni, amikor már ott leszek. 

Más valamiben a mostani felkészülés, mint egyébként?

Nem, azt nem mondanám, ugyanúgy készülök. Jelenleg plusz négy-öt kilóm van, de ez nem gond, ilyenkor mindenki így van vele. A versenysúlyomat majd Tokióban fogom elérni, miután megérkezem. Az étkezésre szokás szerint nagyon figyelek.

Egy évet csúszott az olimpiai selejtezőtorna. Nehéz volt pszichikailag kivárni, mi lesz a sorsa?

Igen, mentálisan volt a legnehezebb. A kvalifikációt háromszor is elhalasztották, volt olyan, hogy egy hónappal a verseny előtt tudtuk meg, elhalasztják, tehát nekem folyamatosan készen kellett állnom. 

Mi minden vár még önre az olimpiáig?

Kemény munka, sparring edzések, készülünk Magyarországra és Csehországba is. Már a koronavírus-járvány alatt is edzettem külföldön. Az akklimatizálódást Tokióra már idehaza elkezdjük, az ottani magas páratartalomra is speciálisan fel kell készülni. Július 28-án indulok otthonról.

Megfogalmazódott már konkrét célkitűzés a tokiói szereplést illetően?

Amíg még nem nem volt biztos a kijutásom, addig az volt az egyértelmű cél, hogy ott legyek. Most, hogy kijutottam, a célom, hogy érmet hozzak haza. Bizakodó és optimista vagyok. Európában már majdnem mindenkit körbevertem, de bokszoltam kubaiakkal, amerikaiakkal. Mondhatni, hogy ismerem mindannyiukat.

Akkor nem is annyira vakmerő cél az érem, van benne realitás?

Ebben a súlycsoportban 24-en vagyunk, ebből négyen lesznek kiemeltek, de ők a selejtezők győztesei közül kerülnek ki, tehát erre én nem számíthatok.Természetesen kell a szerencse is, hiszen akár világbajnokot is kaphatok az első körben, de hiszek a célomban.