Csapdában él a világjáró edző

Amikor még vidám, derűs arcú volt Somogyi Tibor felvételeÉs Pogány Mihály kitárulkozik. Edzői, emberi énje újabb szeletét mutatja meg nekünk. A világjáró atlétikai szakember a Csallóközből indult, s ma is gyakran tér ide vissza, ahol újabb nagy terveket szövöget.

Mi az oka az arcára kiült fáradtságnak?

Három kemény nap van mögöttem, és még egy út vár rám Pozsonyból Brünnbe. Mióta megjöttünk a spalai edzőtáborból, már kétszer voltam Pozsonyban, közben a brünni edzésekről sem hiányozhattam. Beleértve a helyi férfi kosarasokét is. Velük erőnléti munkát végzek. Remekül megy a fiúknak, harmadikok a cseh bajnokságban. Közben otthon is volt dolgom, Sárinak (élettársa, Šárka Kašpárková hármasugró világbajnoknő – a szerző megj.) is kell segítenem, nem maradhat mindig egyedül lányunkkal, Terezkával.

Néhány éve Brünn mellett még jégkorongozókkal is foglalkozott.

Rosicében nyáron is segítettem a nyári alapozásban.

Decemberben akkor került reflektorfénybe, amikor a szlovákiai nevelőedzők között köszöntötték. A világon tizennégy kategóriában van atlétikai verseny. Ön az egyedüli edző Európában, akinek mindegyikben szerepelt már a tanítványa, ráadásul érmes, vagy dobogóközeli eredménnyel. Évek óta azonban élversenyzők mestereként ismert. Most hova sorolja magát?

Egykori fiatal tanítványaimmal nőttem én is. S közben étvágyat kaptam a nagyobb kihívásokra. ĺgy került hozzám Sári, ő minden lehetséges versenyen már szerzett érmet, ami cseh viszonyok között egyedülálló. Belekóstoltam az élsportba, és ízletesnek tartom. Eva Doležalová cseh ugrónő is a legjobbak közé jutott, Végh Hajni is ott lehetett volna, Medgyes szintén ott lehetne, de többet kell érte tennie. A Dunaszerdahelyi járásból alig akad jelölt az athéni olimpiára, de ő köztük van.

Mintha megtorpant volna...

Ötödik lett tavaly a junior világbajnokságon. Ez nem megtorpanás. Két centire volt az ezüstéremtől.

Nyolc egykori saját neveltjéből már majdnem mind eltűntek az atlétikából. Szmuda Amerikában tanul, Farkasról egyre kevesebbet hallani, egyedül Medgyes maradt a gyújtópontban. Miért?

Nálunk nem adottak a feltételek ahhoz, hogy tovább folytassuk a munkát, ha valaki befejezi a középiskolát. Reni is leérettségizett, s most én próbálom támogatni. Pozsonyban vannak edzési lehetőségek, de pénzt nem adnak. ĺgy nehéz boldogulni.

Fontos, hogy kiskorától kezdve végigvigye a tanítványát, vagy elég, ha kész versenyzőként kerül a kezébe?

Számomra az a lényeges: ha elvállalok valakit, akkor százszázalékos munkát akarok végezni. Munkámat sokan segíthetik, de ronthatják is. Mert a versenyző hozzáállását nem csak én befolyásolom, beleszól a környezete, a barátok, a család. És nem mindig úgy sül el a dolog, ahogy elképzelem.

Edzői elvei?

Első dolog, hogy a versenyzőm megértse az edzés és a regeneráció fontosságát, és ehhez mérten viselkedjen, másképp nem lehet belőle teljes atléta. Ha megbízik bennem, elvárom, hogy elvégezze, amit akarok tőle. És tegyen meg mindent a sportért, ne csak az érdekelje, hogy mit kap. Szeretem azt látni, ha érdekli a versenyzőt, amit csinál. Ez a legfontosabb. Hiába van tehetsége, ha nem tudja lekötni magát. Az akarat nem ismer határokat.

Ennyi gond közepette miben lelné örömét?

Ha Sári teljesítené a 14,22-es kiküldetési szintet a fedett pályás vb-re. Visszakerülhetne a világ élvonalába, majd a következő hónapokban már a szabadtéri idényre csiszolhatná a formáját. Nem akarunk sokat, csak annyit, hogy odamenjen a legjobbak közé. Az autó is nulláról indul, és fokozatosan éri el a nagyobb sebességet. Kezdésre elég lenne a 13,80 (ez már sikerült – a szerző megj.), majd a 14 méter és harmadszorra a szinttávolság.

Mit hozott Terezka megjelenése az életében?

Másfél éves, remek a komunikáció köztünk. Délelőtt szoktam egy órácskát tölteni vele, aztán készítem az ebédet, edzésre megyek.

Mindig világjáró volt. Most hol van az otthona?

Brünnben élek Sárival és Terezkával. Minden héten járok Dunaszerdahelyre. Fiammal, Dávidkával töltöm a hétvégét, vagy a hétfőt. Igyekszem mindkét helyen apaként helytállni, ha már így elpackáztam az életemet. Érzem is magamon, de megérdemlem. Tavaly elváltam, sajnálom, ami történt, de visszaút már nincs. Brünnbe szakadt dunaszerdahelyi vagyok.

Még vezeti a dunaszerdahelyi atlétikai klubot?

Természetesen. Én szerzem, kéregetem a pénzt. De ha nem léteznénk, már elfelejtették volna az atlétikát a városban.

Az utóbbi időben nemigen hallani a dunaszerdahelyi atlétákról.

Kevés az érdeklődő. Öt-hat tanuló van a sportosztályban. Nyolc év alatt nem kaptam felkészítve tizenöt évesen senkit. Hosszú idő után nemrég jelentkeztek egy fiatal tehetség, Kotrba Anikó szülei, hogy vegyem át lányukat.

Hallom, hogy jövőre valamire készül Dunaszerdahelyen.

Ötödikes lesz a fiam, és szeretném újra a gyerekekkel kezdeni a munkát. Új edzőkkel akarok belevágni az utánpótlás-nevelésbe, a dunaszerdahelyi atlétika újjávarázsolásába. Egyetlen szakosztály vagyunk az országban, ahol az év hat hónapja alatt nincsenek felkészülési feltételek, ezért ilyenkor máshova kell járni edzeni, ami manapság rengeteg pénzbe kerül. Jegyezze meg: ugyanolyan atlétika lesz Dunaszerdahelyen, mint régebben volt.

Valóban?

Ezt bátran kijelenthetem. S már előre tanácsolom a szülőknek, kiindulva az eddigi kellemetlen tapasztalatokból, hogy ne avatkozzanak bele az edzésmunkába, a szervezésbe, semmibe. Ezzel gyermeküknek csak ártanak.

Medgyes és társai

Pogány Mihály decemberben a magasugró Medgyes Renáta nevelőedzőjeként végzett munkájáért részesült elismerésben, amikor Szigeti László sportért is felelős államtitkár kezéből vehetett át a jutalmat. A neves szakember azonban rögtön hozzáfűzi: neki még hét olyan nevelt tanítványa volt, akik a világon elértek valamit. És sorolja őket: Méhes Mátyás, Szmuda Áron, Hír Zsuzsa, Végh Hajnalka, Keszegh Zsuzsa, Farkas Zsuzsa és Károlyi Anett. Mindnyájukat kilencéves koruktól edzette. (jmk)