Családjával járja a világot

Magam is nehezebbre számítottam, de végül simán ment minden, könnyebben, mint hittem. Az első fordulótól kezdve magabiztosan teniszeztem, még csak játszmát sem vesztettem egyik mérkőzésen sem. Örülök, hogy nem adtam fel. Annyi sérülés után már rég megtehettem volna.

Néhány hét után a kiemelési ranglista 40. helye körül mozog. Számított rá, hogy ilyen egyszerű lesz a visszatérés?

Hazudnék, ha azt mondanám, igen. Az viszont igaz, hogy ezúttal sokat taktizáltam, például azzal is, hogy nem „ész nélkül” választottam meg a tornáimat. Igyekeztem olyan programot összeállítani, hogy elég időm legyen a felkészülésre. Az Australian Open után például felhívtak Milánóból, hogy van számomra egy hely a főtáblán. Mivel nem éreztem magam eléggé felkészültnek, visszautasítottam az ajánlatot. Ilyet korábban nem csináltam.

Mit fog tenni, ha a Davis Kupa-válogatottba hívja majd a szövetségi kapitány?

Ez a kérdés a hónap végén lesz időszerű. Kicsit bajban vagyok, mert a jó ranglistahelyezés miatt Monte-Carlóban is indulnom kell, amivel eredetileg nem számoltam. ĺgy március és április között három hétig hajtani fogok. A Davis Kupán és Monte-Carlón kívül Casablancában is várnak. Már beneveztem, nem mondhatom le. De a válogatottnak ugyanúgy nem tudok nemet mondani. Nem is illik, és, a koromra nézve nem is engedhetem meg magamnak.

Milyen eredményre számít a válogatottal?

Szeretnénk visszahozni a csapatot a Világcsoportba. Többet nem tehetünk. De kevesebbet sem.A papírforma szerint Luxemburg ellen sima győzelem következik. Az ottani válogatott legjobbja az első 100-ban sincs a ranglistán.

Ez igaz, de nem szabad elbíznunk magunkat. Közhelynek számít, tudom, de a Davis Kupa mindig más, mint a hagyományos viadalok. Itt a jó értelemben vett nemzeti büszkeség, a hazai pálya, a közönség hangja is sokat számít. Nem egy összecsapáson született már meglepő eredmény.

A tornák összeállításán kívül mi az, ami visszahozta a régi formát?

Kopogjam le, az egészségem. Hosszú idő után végre a bokám, a könyököm is rendben van. Tavaly, tavalyelőtt vagy az egyik fájt, vagy a másik. Állandóan pihennem kellett valamilyen sérülés miatt, egy hónap szünet után újra kezdeni, mire belelendültem volna, megint közbejött valami. Fél éve viszont, hál?istennek, kutyabajom. Remélem, pályafutásom végéig ez már így is marad.

Az előbb a korára célzott, most a pályafutása végét emlegeti. Csak nem azt akarja mondani, hogy közeleg a visszavonulás ideje?

Mint mondtam már, 29 éves vagyok. Ebben a sportágban a játékosok ideje 32-33 éves korukban lejár. Utána már szinte lehetetlen lépést tartani a fiatalokkal. Nem azt mondom, hogy holnap vagy egy év múlva veszem a kalapom, de a jövőmre is gondolnom kell. Családom van, a kislányom tíz hónapos, vele is szeretnék több időt tölteni.

Úgy tudom, így is majdnem mindenhová elkíséri. Hogy bírja a strapát?

Én, vagy a kislány?

Mindketten.

Vele egyelőre semmi gond. A barátaim viszont figyelmeztettek: ha mozogni, járni kezd, egyre nehezebb lesz. Most még nem csinál mást, csak eszik meg alszik. Ami pedig engem illet, sok újat tanultam, amióta megszületett.

Például mit?

Utoljára a fürdetést. Most már szinte mindent el tudok végezni: etetni, tisztába tenni, megmosdatni...

Belőle is teniszező lesz, mint az édesapjából?

Ezen még nem gondolkodtam. De ha tehetséges lesz és kedvet kap hozzá, miért ne?