Csak a kapusok nem őrizték egymást

Mivel először szerepelt 24 válogatott a világbajnokságon, hat négyes csoportot alakítottak, az első kettő jutott tovább. Őket hármasával négy csoportba osztották, az elsők játszottak a döntőbe jutásért. És Csehszlovákia nem jutott tovább csoportjából ( Kuvait 1:1, Anglia 0:2, Franciaország 1:1). Ekkora szégyen, döntetlen Kuvait ellen! Az arabok kedvesek, előzékenyek voltak és állandóan mosolyogtak. A pályán aztán szolíd technikájukat fitogtatták, gyorsabbaknak, dinamikusabbaknak, mozgékonyabbaknak bizonyultak ellenfelüknél. És Magyarország csapata? Rekord-győzelem Salvador ellen (10:1), vereség Argentínától (1:4), döntetlen Belgium ellen (1:1). Az utóbbi meccsen Varga góljával (23. p.) sokáig vezetett, de később alábbhagyott az aktivitása, a támadókedve, a kettős csere (Müller–Sallai, Kiss– Csongrádi) is elhibázottnak tűnt. A magyar védelem aztán naív módon engedte, hogy Czerniatynski berúgja az egyenlítő gólt, ami azt jelentette, taktikátlan játéka következtében kiesett Mészöly edző csapata.

A későbbi világbajnok Olaszország győzelem nélkül jutott a 12 közé (Lengyelország 0:0, Kamerun 1:1, Per- 1:1). Mintha azt mondták volna magukban a defenzíva nagymesterei: ha már nyerni nem tudunk, legalább ne veszítsünk. Később aztán elkezdődött diadalmenetük. De hogyan?! A világbajnok Argentínára rákényszerítették destruktív játékukat, és a világ nem győzött eléggé csodálkozni, mit is képzelnek az olaszok a labdarúgás címszó alatt. Csak a szóösszetétel második részét, mert a faultok szomorú fesztiválját láttuk tőlük. ĺzléstelen volt, ahogy a henteslegény ( a spanyol sajtó idézete) Gentile likvidálta Maradonát. Tette mindezt a román Rainea biró beleegyezésével. A második félidőben legalább négy kiállítást érdemelt volna az olasz. Rainea élvezte Gentile játékát. A vb után el is tűnt a nemzetközi porondról...

Brazília győzni jött Európába. Abszolvált 450 perces „maratoni futást”, melynek végén Paolo Rossi állt: egymás után háromszor talál a dél-ameriakaik hálójába. Sikerül ez valaha valakinek? Azt mondják, a 20. század futballkölteménye volt a meccs. A brazilok elszórakozták a 90 percet. Túlságosan magabiztosak voltak, mintha azt tartották volna ellenfelükről, játssz, ahogy tudsz, mi úgyis jobbak vagyunk. Nem sokat törődtek a védekezéssel. És éppen a saját képességeikbe vetett hit – amely átcsapott öntetszelgésbe – vezette őket a vékony jégre. Kétszer egyenlítettek, harmadszor nem sikerült (2:3). Rossi, a „ Bambino di Oro” a lengyelek elleni elődöntőn is megvillant (ezúttal „csak” kétszer) és Itália a fináléba került. A másik ágon francia-nyugatnémet párharc zajlott, és először döntöttek 11-esek a vb-k történetében. Hosszabbítás után 3:3 volt az eredmény, méghozzá úgy, hogy a 100. percben Platiniék vezettek 3:1-re! A mérkőzés a szépség, az elegancia, a technika, de egyben az erő, a kíméletlenség fesztiválja is volt. Megérdemeleten estek ki a franciák? Nehéz kérdés. Maradjon meg költőinek. A szerelemben és a futballban gyakran nincs igazság. Ettől izgalmasak...

A fináléban tulajdonképpen csak a kapusok nem őrizték egymást. Párok alakultak és féltékenyebbek voltak egymásra, mint a házastársak. Ilyen körülmények között kellett megtalálni a kapuhoz vezető utat. Csak a föld alatt – mondogatták egymásnak az ellenfelek. Aztán mégis. Előbb Cabrini 11-est hibázott. Ekkor szokták emlegetni azt a bizonyos iratlan szabályt. A németek azonban nem büntettek. Ellenkezőleg. Jöttek a kékek. És ki más, mint Rossi. 1:0. Később még két olasz gól. Ilyenkor nem lehet veszíteni meccset. A győztesek ügyesen, a vesztesek harcosan, a hajrában fáradtan játszottak, futballozásukból hiányzott az erő, a határozottság, az ötlet. Könyörtelen volt a küzdelem, nem kímélték egymást a labdarúgók, ilyenkor kell megtoldani a kemény játékot valami plusszal, bátorsággal, fantáziával. Az olaszok erre képesek voltak. Pedig az első összecsapások után senki se tippelt rájuk. Rosszul kezdtek (minden jó, ha rossz a kezdet?), annál jobban végeztek. Kiváló egyéniségeik voltak, s ezek alárendelték magukat a kollektíva érdekeinek. Társai nélkül Rossi semmit sem ért volna, Rossi nélkül aligha jut Olaszország a csúcsra. Rossi lett a vb legjobb játékosa és hat találattal a gólkirálya

A 12. világbajnoki döntő. OLASZORSZÁG–NSZK 3:1 (0:0). Madrid, 90 ezer néző. Játékvezető: Coelho (brazil). Góllövők: Rossi (57), Tardelli (70), Altobelli (81), Breitner (83). OLASZORSZÁG: Zoff–Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini–Conti, Tardelli, Bergomi, Oriali–Graziani (Altobelli, Causio), Rossi. NSZK: Schumacher–B. Förster. K. H. Förster, Stielike, Briegel–Kaltz, Dremmler (Hrubesch), Breitner, Rummenigge (H. Müller)–Fischer, Littbarski.