Brémai visszaszámlálás

Optimista, ám nem annyira, mint a közvélemény hangja. Tíz forduló van még hátra ugyanis, ez alatt bármi előfordulhat, ráadásul a Bayern félelmetes rivális.

Mégis, mikortól mernek bátrabban álmodozni az aranyéremről?

Talán a következő két fordulót követően, hiszen nekünk két nagyon nehéz idegenbeli fellépésünk következik, Wolfsburgban, majd Stuttgartban. Amennyiben ezekből a meccsekből jól jövünk ki, lényegesen közelebb kerülhetünk a bajnoki címhez.

Azért a mögöttünk hagyott szombaton sem panaszkodhattak az eredmények alakulása miatt.

Valóban, ám hiába vezettünk a félidőben 3:0-ra, a Köln a szünet után úgy játszott, hogy aki most látja őket először, nem hiszi el, miszerint ez a csapat az utolsó a tabellán. Az utolsó percben még szerencsénk is volt, hogy a játékvezető kapusunk akadályozása miatt nem adta meg a kölniek gólját, háromgólos előnyről bizony bosszantó lett volna a pontvesztésünk. Amikor meghallottuk a Bayern döntetlenjét, meglepődtünk, s egyben örültünk az előnyünk növelésének. Az én hangulatomat csak az rontotta el kicsit, hogy egy barátom éppen akkor hívott telefonon, majd elmondta a Fradi gól nélküli döntetlenjét a ZTE ellen, ugyanis nem titok, a bajnokink után első dolgom mindig az, mit játszottak a zöld-fehérek odahaza.

Belegondolt már, hogy Szűcs Lajoshoz és Hrutka Jánoshoz hasonlóan, akik a Kaiserslauternnel lettek befutók, ön is történelmet írhat a Werderrel, elvégre magyar labdarúgó ritkán vallhatja magát német bajnoknak?

Kár lenne tagadnom, megfordult a fejemben mekkora siker lenne mindez, ráadásul Szűcs Lajos és Hrutka Jani is a Fradiból érkezett Németországba, ám ismétlem, nem szeretném elkiabálni az aranyérmet, mert messze még a bajnokság vége.