Sport

„Bírónak lenni óriási felelősség”

A műkorcsolyasport rajongói egy bíró életéből csak azt látják, hogy szigorú arccal ül a jég mellett a versenyek alatt, pedig a kemény vizsgarendszer és az edzések látogatása szintén kihívást jelent a pontozók számára.
Bőd Titanilla

2018. március 22. 15:38

Soós Attila
Soós Attila és Carolina Kostner a moszkvai Eb bankettjén (A szerző felvétele)  

Soós Attila bíróként és technikai kontrollerként is közreműködik a versenyeken, őt kérdeztük a kulisszatitkokról.

Hogyan lett pontozóbíró?

Gyerekkoromban asztmás voltam, ezért elvittek a jégpályára, ahol kiderült, tehetséges vagyok, így kezdtem korcsolyázni. Fiúként ráadásul nem is kellett huszonvalahány fős mezőnyökkel megküzdenem, így sok érmet nyertem, ez is tetszett. Jártam nemzetközi versenyeken is, az asztmám is elmúlt. S aki egyszer megérzi a jégpálya illatát, az nem akar tőle elszakadni. Egy ideig jégtáncoltam is, majd egy szinkroncsapatban voltam csapatkapitány két évig. Pályafutásom vége felé jött egy lehetőség, bírókat képeztek. Végigjártam a szamárlétrát, letettem a vizsgákat, egyéni, páros és jégtánc pontozóbíró vagyok, és megszereztem a nemzetközi szövetség egyéni kontroller képesítését is. Erre büszke vagyok, mert régóta bíráskodom, és mindig tudtam fejlődni, és szerencsére büntetéseket sem kaptam a nemzetközi szövetségtől.

Mennyit kell készülni egy bírói vizsgára?

A versenyek számunkra folyamatos készülést jelentenek, figyelni kell a nemzetközi szövetség legfrissebb közleményeit, kommunikációit, a szabályváltozásokat. A szabálykönyvet nem árt jól ismerni, mert az ISU-vizsgákon elég magas százalékot el kell érni, 87 vagy 88%-ot az elméleti részben, és van egy gyakorlati rész is, próbapontozás. A kontrollervizsgán pedig egy nagy teremben egy hatalmas kivetítőn szimuláltunk egy versenyhelyzetet, ráadásul jelen volt a nemzetközi szövetség vezérkara, úgyhogy elég nagy volt a nyomás rajtunk. Egy vizsgát letenni szerintem nehezebb, mint egy normál versenyen részt venni. Fontos, hogy a bírók naprakészek legyenek, mert ez óriási felelősség. Nem kell egy Eb-n lenni ahhoz, hogy ezt az ember átérezze. Egy kisebb versenyen is az a fair a versenyzőkkel szemben, akik erre áldozzák az egész életüket, hogy a pontozók, a technikai panel tagjai is felkészültek legyenek, mert csak így születhet igazságos eredmény.

A műkorcsolya-rajongók körében a bírók nem túl népszerűek, minden verseny után felröppennek az összeesküvés-elméletek, hogyan is matekozták ki ezt vagy azt a bírók…

A személyes tapasztalatom az, hogy az egyéni versenyek teljesen nyugodtak. Az új pontozási rendszerben is megvannak azok a lehetőségek, amikkel vissza lehet élni, de bízom benne, hogy a versenyzők érdekében a bírók és a technikai panel tagjai sem hagyják magukat befolyásolni. Az igazságos eredmény a legfontosabb.
 

Mit kell elsősorban szem előtt tartani?

Hogy következetes döntések szülessenek. Ha kontrollerként elfogadok egy határesetet valakinél az elején, akkor végig, az egész mezőnyben el kell fogadnom az ugyanolyan határesetet. Jégtáncban azért nehezebb a bírók helyzete, mert a toppárok között néha nincs nagy különbség. És lehet, hogy az egyik bírónak egy temperamentumosabb program tetszik, a másiknak meg egy kicsit líraibb, de hát ettől szép ez a sportág, és ezért is van kilenc bíró, hogy ez kiegyenlítődjön.

Azt szokták mondani, hogy az új pontozási rendszer objektívebbé tette a korcsolyát, de a második pontszámban, a komponensekben sokszor azt látjuk, hogy az első csoporttól az utolsóig növekednek, az első csoport kezdi mondjuk 5,5-nél, és így haladunk feljebb és feljebb. A bíróknak nagyon rövid idő alatt rengeteg kritériumot kell figyelembe venniük, mennyire van lehetőségük mindegyiket külön-külön is végiggondolni?

Gyorsan kell cselekedni. Jönnek a versenyzők futószalagon, nincs sok idő gondolkodni. Jégtáncban szerintem fontos, hogy megnézzük az edzéseket is, mert ott már kialakul egy kép, ki milyen szinten van, kik a topversenyzők, kik alkotják a középmezőnyt, és kik a leggyengébbek. Egyéniben vagy párosban viszont nem nagyon szeretek edzéseket nézni, mert nem azt a képet kapja az ember, mint a versenyen. A moszkvai Európa-bajnokságon már a világranglistapontok alapján zajlott a sorsolás, aminek azt kellene jelentenie, hogy az első csoport a leggyengébb, az utolsó pedig a legerősebb. De ez nincs szükségszerűen így, és ezt a bíróknak is tudatosítaniuk kell. Ebben a szisztémában elvileg nem lenne szabad, hogy a versenyzők megítélését befolyásolja, hogy valaki harmadiknak fut vagy tizennyolcadiknak.

Mi történik, ha egy bíró hibázik?

A bírókat is ellenőrzik, az úgynevezett Officials Assessment Commission, azaz a bírói értékelő bizottság tagjai ott vannak a versenyeken, és keményen figyelik a nagyobb eltéréseket a pontozásban. Ezeket a verseny utáni ülésen megbeszéljük, van, amikor elfogadják a bíró döntését, de olyan is, amikor nem. Ha sok ilyen figyelmeztetést szed össze valaki, akár eltiltás is lehet a vége. Ezeken az üléseken egyébként nagyon sok információt lehet szerezni azzal kapcsolatban, hogyan látják a bírók az egyes programokat, tetszik-e nekik egy adott versenyző vagy pár zeneválasztása stb. Ez a versenyzőknek is segíthet, mert ebből tudnak építkezni, fejlődni. Szerintem nagyon fontos, hogy a bírók és az edzők összedolgozzanak, és segítsék egymást, hogy a versenyző programja minél jobb legyen. Sok üzenetet kapok edzőktől, olykor versenyzőktől, erre büszke is vagyok. Kérik, hogy nézzek meg egy programot vagy egy konkrét elemet, például egy lépéssort. Ez természetesen nem tilos, nekem is jó érzés, hogy tudok segíteni.

Az Európa-bajnokságot Oroszországban rendezték, ön a női verseny pontozói paneljében kapott helyet. Tapasztalt bármiféle nyomást, hogy az oroszoknak minél több érmet kell nyerniük?

Teljesen nyugodtan pontozhattam végig, nem éreztem semmilyen nyomást. De hát nem fizettek túl sokat a fogadóirodák arra, hogy Zagitova és Medvegyeva fog az első két helyen végezni, ezt most elég sokan meg tudták tippelni előre. Persze azt lehetett érezni, hogy vannak, akik inkább Medvegyevának szorítanak, mások pedig Zagitovának, de ez nem helyezett semmilyen terhet a bírókra, nyugodtan végezhettük a dolgunkat. Zagitova teljesen megérdemelten nyert. Sok versenyen pontoztam már őt, szinte a szemem előtt nőtt fel. Tavaly még kislányosak voltak a programjai, az idei szezonra viszont rengeteget fejlődött, különösen előadásmódban, hiszen a technikája már eddig is kiváló volt.

Zagitovának minden ugrása a programja második felében van, hogy ezzel is pluszpontokat szerezzen. Egy program megítélésénél viszont a szabálykönyv szerint az is kitétel, hogy „kiegyensúlyozott” legyen. Mennyire nevezhető kiegyensúlyozottnak egy kűr, amelynek az első felében enyhe túlzással nem történik semmi, aztán az összes ugrás a második két percbe van bezsúfolva?

Az oroszok nagyon jók abban, hogy kihasználják a pontozásos rendszer lehetőségeit. Ha 10%-kal többet ér a program második felében végrehajtott ugrás, és van egy versenyző, aki ezt meg tudja csinálni, nem köpi ki addigra a lelkét, akkor miért ne raknák össze így a programot? Zagitova kűrjénél nem zavart, hogy forgással és lépéssorral indult, engem sokkal jobban zavar az, ha egy programban sok az üresjárat, attól függetlenül, hol vannak az ugrások. Ha valaki olyan programot fut, amelyről nem tudom levenni a szemem, akkor azt se bánom, ha akár 28 ugrást is csinál a második felében!

Ha az ember a lelátón ülve olyan zenét hall, ami különösen kedves a szívének, szép emlékek fűzik hozzá, akkor nézőként hajlamos máris elfogultan tekinteni az adott versenyzőre. Bíróként vagy kontrollerként hogyan tudják függetleníteni magukat ettől?

Mindenkinek más a zenei világa, nekem is vannak kedvenc zenéim, amire felkapom a fejem verseny közben. De akármennyire tetszik is a zene, ha valaki elesik, ugyanúgy le kell vonni érte a pontot, és ugyanúgy figyelni kell minden egyes apróságra, hogy a megfelelő szinteket kapják a versenyzők. Néha még hátrány is lehet, ha valaki a bíró kedvenc zenéjére fut, mert ha nem jó a program, nincs köze a zenéhez, akkor a bíró magában dühönghet: Hogyan lehetett így elrontani ezt a jó zenét?!

Egy-egy verseny alatt mi jelenti a legnagyobb kihívást a bírói asztal mögött ülve?

Teljesen más, hogy bíró vagyok-e vagy kontroller. Kontrollerként jobban elfáradok egy-egy versenyen, mert sokat kell számolni, a fordulatokat a forgásoknál, a különféle lépéseket a lépéssoroknál. Bíróként jobban tudom élvezni a programokat. Ezért is kezdtem el annak idején pontozni, mert tök jó az első sorból nézni a versenyeket! Minden versenyen próbálom őszintén végezni a munkámat, a maximumot nyújtani, hogy később is bárki előtt felvállalhassam a véleményemet.

Önnek ajánljuk

Kozák belekötött Hyballába: „Menj vissza Németországba!”

VIDEÓ: Feltehetően nyolc áldozata van az eperjesi gázrobbanásnak

Több személyt őrizetbe vett a rendőrség az eperjesi robbanással kapcsolatban

Videón az eperjesi gázrobbanás

GALÉRIA: Ismét tizenegyest hibázott, és kikapott a Téglamezőn a DAC

Fico állapota stabilizálódott

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.