Bedobták a mély vízbe a vágsellyeiek kapusát

A fiatal érsekújvári kapus nem egész negyedóra után váltotta a Lengyelországban légióskodó Alexandra Ivanicját, és bár ez után még sikerült kiegyenlíteni a háromgólos hátrányt, a szünetben már 14:9 állt az eredményjelzőn. A második félidőben összeszedettebbé vált a szlovák válogatott, de hátrányát nem tudta ledolgozni és ötgólos vereséget szenvedett.

Egy évvel ezelőtt volt ott először a válogatott edzőtáborában. Hogyan tekint vissza az azóta eltelt időszakra?

Talán az a legfontosabb, hogy már könnyedebben kezelem az ilyen helyzeteket, nem izgulok annyira. Spanyol a szövetségi kapitány és a kapusedző is, velük kicsit más jellegű a munka, mint amit korábban tapasztaltam, de szeretek velük dolgozni. Jól érzem magam az összetartásokon, a csapatösszhang is rendben van. A klubváltás szintén jót tett, hiszen így több lehetőséget kapok hétről hétre. Erre a fejlődés szempontjából minden játékosnak szüksége van. Bár nem kezdtük jól a szezont, de szeretnénk a további meccseinket megnyerni és minél több pontot gyűjteni a vágsellyeiekkel.

Nehéz összeegyeztetni a mindennapokat a klub- és a válogatottkötelezettségekkel?

Szerencsére ezzel nincs gond. A munkahelyemen is sportosan kezelik ezt, illetve a főnököm profi röplabdázó volt, így tudja, hogy mivel jár ez a számomra.

Mennyiben változtatta meg a felkészülést, hogy az Izrael elleni első selejtező érthető okok miatt elmaradt?

Az elhalasztott meccs helyett fiatalabb fiúk ellen játszottunk egy felkészülési mérkőzést, hogy pótoljuk azt valamivel. Más hatása nem volt a változásnak.

Az ukránok ellen gyorsan hátrányba került a csapat, majd a kapitány a kapuscsere mellett döntött.

Jó volt beszállni a kispadról is. Amit tudtam, kihoztam magamból, bár lehetett volna jobb is a teljesítményem. Védekezésben nem volt minden tökéletes, de voltak helyzetek, amikor tudtak segíteni nekem is a játékosok, illetve nekem is kellett egy kis idő, hogy ráérezzek a mozgásukra, hiszen nem játszunk együtt rendszeresen. Amikor ez sikerült, akkor egyre jobb lett a helyzet.

Csak a második félidőt nézve már végig döntetlen közeli volt az eredmény. A szünetben a szövetségi kapitány összerántotta a csapatot?

Hogy mi hangzott el pontosan az öltözőben, azt nem tudom, mivel én a pályán maradtam. De úgy érzem, hogy a csajok fejben összekapták magukat, és ez látszott a szünet után.

Számított arra, hogy ennyi lehetőséget kap majd a mérkőzésen?

Nem számítottam rá, mondhatjuk, hogy be lettem dobva a mély vízbe. Próbáltam úgy venni, mint a többi meccset. Ahogy már említettem is, érdekes volt, hogy egyáltalán nem izgultam.

A statisztikák szerint 8 védéssel zárt, ami 32%-os védési hatékonyságot jelent. Elégedett ezzel?

Nem volt rossz, de sok olyan gólt is kaptam, amit meg tudtam volna fogni. Lehetett volna jobb is, én annyira nem vagyok elégedett a teljesítményemmel.