Az öröm pillanata a pódiumon

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Tavaly harmadik helyen végzett a barcelonai kontinensviadalon, de részleges combizomszakadást szenvedett, és nem utazhatott a világbajnokságra. Fél év kihagyás után kezdett újra készülni.

Hosszú út a dobogó tetejére

„2012-ben harmadik voltam a szlovák bajnokságon, idén ugyanígy végeztem. Egy héttel később aztán másodiknak rangsoroltak a nyitrai kupaversenyen, de már előtte neveztek az olaszországi Eb-re – sorolja sportolói felemelkedésének állomásait, majd kitér eddigi legnagyobb sikerére. – A verseny két részből állt. Délelőtt a testfordulatok voltak, természetesen fürdőruhában, délután következtek a szabadgyakorlatok. Már a délelőtti szereplésem után azt mondta a szövetség egyik embere, hogy megnyertem a versenyt. Én tudtam, hogy még nem vagyunk a végén, sok összetevője van az elsőségnek. A szabadgyakorlatom után reménykedtem, hogy az első háromba kerülök. A verseny befejeztével egymás után olvasták a döntősök helyezéseit, engem szólítottak utolsónak, Európa-bajnok lettem. Pár nap eltelt, míg tudatosítottam, mi történt velem. Hosszú út vezetett januártól júniusig az Eb-dobogó tetejére. Télen, a felkészülés kezdetén, még nagyon távolinak tűnt a verseny, aztán lépésről lépésre közeledtünk felé. Nem könnyű éppen a szükséges napra időzíteni a formát, abban a pillanatban előadni magamat, amikor elvárják tőlem. Nekem sikerült. Nagy hálával tartozom edzőmnek, Jánosdeák Angelikának. Ő volt az, aki megszólított, s felvetette, hogy a hosszú évek munkáját megmutathatnám a pódiumon is, merthogy ott a helyem, versenyezzek. Minden tizenhét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Csémy Attila segítségével és támogatásával elkezdtem tornáztatni, először ő látta meg bennem a tehetséget.”

A legfontosabb

az önfegyelem

Őszi Denisza tizenöt éve tornáztat, négy éve pedig mozgásstúdiója van Komáromban, ahol nőknek, férfiaknak és gyerekeknek tart órákat, csoportos edzéseket. Velük tölti hétköznapjait. Két éve az egykori versenyző, ma versenybíró Jánosdeák Angelika is a kliensei közé került. Ő szólította meg. „Van adottságom rá, próbáljam ki a versenypódiumon is. És én meghallgattam – mondja a Méhes Roland vezette dunaszerdahelyi Aréna Relax Team versenyzője. – Számomra már az nagy dolog volt, hogy kijutottam a világversenyekre. Nehezebb a felkészülés, mivel a világversenyeken a fitness classic számban indulok, amelynek része egy másfél-kétperces szabadgyakorlat is. Sajnos nincs tornászmúltam, korábban nem szertornáztam, ami óriási hátrány, így igazán keményen kell dolgoznom, hogy az én szabadgyakorlatom is megállja helyét. Szükségem volt segítségre, Pintér Dorina magyarországi edző közreműködésével készültem.”

Pergő napjai voltak az év első felében: heti négy–öt edzés, plusz szabadgyakorlatok, harminc óra a stúdióban, és közben törődni négyéves kislányával… Mikor azt kérdezem tőle, mit kellett megtennie azért, hogy Európa legjobbja lehessen, több dolgot is említ. „Elsősorban bízni kell önmagunkban, hogy képesek vagyunk végigcsinálni mindent. Szükség van nagyon nagy önfegyelemre, kitartásra, jó edzőre. A többi rajtam és a szerencsén múlik, meg azon, hogy a bírók épp kit fognak a legjobbnak ítélni. Keményen kell dolgozni, minden nap, nem lehetnek kilengések. Már a szlovák bajnokságra készülőben voltak olyan pillanatok, amikor azt mondtam, feladom. Akkor nagyon nehéz volt folytatni – árul el néhány versenyzői titkot a felkészülés időszakából. – Aztán a végén, az utolsó hetekben jön a diéta, az manipulálja az agyat, olyankor kemény harc folyik önmagammal. A felkészülés során nincs szórakozás, csak edzés és pihenés. Nagyon sok lemondással jár, míg az ember eljut a győztesek közé, s a végén csak egy pillanatot tölt a pódiumon. Igaz, az öröm pillanatát.”

Mire büszke?

Bussolegnói diadala után másfél hónapot pihent, de már készül a novemberi, párizsi világbajnokságra. „Büszke leginkább négyéves kislányomra, Vivienre vagyok. Nem is tudom, büszkeség-e megnyerni egy Eb-t. Inkább öröm és egyfajta jutalom meg elismerés a sportoló karrierjében. Kihívás, küzdelem és utána az öröm pillanatai. Mivel a naturális testépítő- és fitneszszövetség színeiben sportolok, természetesen a tiszta versenyzés híve vagyok. Doppingszerektől mentesen készülök, versenyzek. Mert így is lehet! Nehezebb ez az út, de soha nem kockáztatnám az egészségemet, mert az csak egy van. Szerintem a sportoló számára hosszú időre a megsemmisülést jelenti, ha pozitív doppingtesztje miatt kénytelen lemondani dobogós helyezéséről” – tér ki az izomépítők érzékeny témájára.

Táplálkozás és sport

Legtöbbünknél azonban a mozgás, egészségünk megőrzése a tét. Nekik, nekünk is ad tanácsot Őszi Denisza. „Ne féljenek a nők eljárni a súlyzóterembe, eljönni az alakformáló órára vagy csoportos kerékpáredzésre, vagyis a spinningre, de kipróbálhatják a TRX-edzést is – bátorítja a gyengébb nem képviselőit, de amivel folytatja, az mindnyájunkra vonatkozik. – Tévhit, ha valaki azt állítja, azért nem jár edzésekre, mert nem akar izmosodni. Ez nem ilyen egyszerű. Nagyon nagy szerepe van alakunk formálásában a helyes táplálkozásnak, szerintem ennek a hányada eléri a hetven százalékot, harminc százalék pedig a mozgás következménye. Csak e szempontot figyelembe véve lehet eredményt elérni. A sport, a mozgás szerves része kellene hogy legyen mindennapjainknak. Megerősíti önbizalmunkat, öntudatunkat és nem utolsósorban lélekerősítő szerepe van. És stresszoldó. Mindenkinek ajánlom, hogy sportoljon annyit, amennyit az ideje engedi.”

Nem könnyű megfogadni a tanácsot, de érdemes vele komolyan foglalkozni, mielőtt bérletet váltanánk az orvosi várótermek világába.