Az olimpia lebeg a cseh korcsolyázó szeme előtt

Hogyan segíti a munkáját Jozef Sabovčík?

Számomra óriási megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatunk. Nemcsak a technikai dolgokban segít, hanem mentálisan is. Ez utóbbi a versenyeken talán még fontosabb, mert aki eljut egy Eb-re vagy vb-re, az már valamit letett az asztalra, de fejben dől el, hogy mit tud kihozni magából.

Milyen edző Sabovčík?

Nagyon nyugodt, mindent higgadtan el tud magyarázni. Mindig érthető, amit mond, nagyon laza. Saját bőrén tapasztalta, milyen érzés Eb-n, vb-n, olimpián versenyezni, tudja, milyen ott a hangulat, és segíteni tud abban, hogy ne izguljak annyira.

Hogy érzi, miben fejlődött a legtöbbet?

Tavaly kezdtünk együtt dolgozni, és utána a minszki Eb-n az eddigi legjobb teljesítményemet nyújtottam. A 10. helyem annak is köszönhető, hogy Sabovčík ott volt velem, mert képes volt megnyugtatni. Nem stresszeltem, arra koncentráltam, hogy az edzéseken elvégeztem a munkát, és ezt meg is tudtam mutatni a jégen.

Sabovčíkot Jumping Joe-ként ismeri a korcsolyavilág. Az ugrások technikájával kapcsolatban is kap tőle tanácsokat?

Amikor először látott ugrani, azt mondta nekem, úgy érzi, mintha saját magát látná, mert nagyon hasonló stílusban ugrunk. Ezért elárulta nekem azokat a tanácsokat, amelyek neki segítettek, és úgy érzem, nekem is a hasznomra válnak.

Hogyan kezdődött egyébként az együttműködésük?

Az apukámmal még együtt versenyeztek, és a bátyám is jól ismeri. Mi is ismertük már egymást korábban is, és szükségünk volt még az edzői csapatban egy emberre. Nekem mindjárt Jozef jutott eszembe, úgy éreztem, hogy ez egy gyümölcsöző együttműködés lehet, ő pedig azonnal rábólintott.

Sabovčík Amerikában él, ön általában Csehországban edz. A távolság mellett az időeltolódás is megnehezíti a dolgukat…

Ha itthon vagyok, az tényleg nem egyszerű. Az időeltolódás nyolc óra, vagyis mire ő felébred, én már leírom neki, mit csináltam edzésen, küldök néhány videót. Azért meg lehet oldani, hogy minden működjön. Örülök neki, hogy ilyen módon kapok tőle visszajelzést, ha pedig elutazom Amerikába, akkor igyekszünk a lehető legjobban kihasználni az időt.

Mik a céljuk az idei szezonra?

Szeretnék legalább azon a szinten korcsolyázni, mint az elmúlt szezonban, és lehetőség szerint még javulni is. A távlati cél pedig az olimpiai részvétel.

Sabovčík el is fogja kísérni a világversenyekre?

Nagyon szeretném, ha ott lehetne velem, úgyhogy remélem, az akkreditációval sem lesz gond.

Amikor a januári minszki Eb-n Sabovčík hosszú idő után újra megjelent a korcsolyavilágban, hogyan fogadták?

Több egykori ellenfele edzősködik, akik először nem értették, kivel jött, kit kísért el, de nagyon örültek a találkozásnak. Mindenhol nagy tisztelet övezte.

Mennyire elégedett az eddigi szezonjával? Három kisebb versenyen indult, Salt Lake Cityben, Budapesten és Zágrábban, de a budapesti Halloween-kupán csak a 16. helyen zárt…

Az amerikai teljesítményem nem volt annyira rossz, minden ugrásba belementem, csak a kimeneti fázis nem sikerült ideálisan. Mintha fejben kicsit kínlódnék, de remélem, a következő versenyekre már minden rendben lesz.

Egy rosszabbul sikerült verseny után milyen visszajelzéseket kap Sabovčíktól?

Igyekszünk megtalálni az okot, mi lehetett a gond, és mivel kellene foglalkoznunk az edzéseken, hogy többször ne forduljon elő. Fontos, hogy ne essünk pánikba, és Jozef is inkább nyugtat ilyenkor, mert még sok verseny van előttünk.

A kűrjét a Survivor című dalra futja. „Túlélő vagyok, meg fogom csinálni” – így hangzik a refrén szövege. Ez amolyan ars poetica?

Igen, azt hiszem, ilyen vagyok. A legnehezebb pillanatokat mindig a sérülések okozzák. Ilyenkor mindenki komoly kételyeket él át, hogy képes lesz-e valaha visszatérni, nem lenne-e jobb abbahagyni a sportolást. Egy sérülés minden sportoló életében nagy törés, én is átéltem néhányszor, de ilyenkor harcolni kell.

Mit gondol arról, hogy az orosz lányok már négyfordulatosokat ugrálnak, és lassan már a női mezőnyben is megszokottá válik ez az ugrás?

Sok egykori korcsolyázó nyilatkozott már ezzel kapcsolatban, hogy nem annyira tetszik nekik ez a trend. Azt mondják, ez már nem is női korcsolyázás, hiszen ezek a versenyzők még kislányok. Szép dolog, hogy négyfordulatosokat ugranak, csodálom őket ezért, másrészt felteszem magamnak a kérdést, hogy meddig fogják tudni ezt csinálni? Akkor is képesek lesznek rá, ha megnőnek, megváltozik a testük? Én inkább Carolina Kostnerre nézek fel, aki hosszú éveken át a legmagasabb szinten korcsolyázott, míg ezek a fiatal lánykák két-három évente cserélődnek.

2014 óta rendszeres résztvevője az Eb-knek, több vb-n is járt, ezzel már ön is a tapasztalt versenyzők közé tartozik. Mi motiválja, miből merít erőt?

Nagyon szeretek korcsolyázni, ez a fő ok. És még mindig ott lebeg a szemem előtt a cél, az olimpiai részvétel.