„Az olimpia hatása csak ideiglenes lesz” – Korea egy szlovákiai magyar diák szemével

A játékok alatt pjongcsangi olimpiai park „világpiacán”, illetve a Szlovák Házban segédkezik a kürtőskalácsos standnál. Utóbbi helyszínen beszélgettünk vele.

Hogyan kerül egy pozsonyi fiatal Dél-Koreába?

A filmeken keresztül ragadott meg a kultúra, és kijöttem ide tanulni. Eredetileg nemzetközi kapcsolatokat tanultam, most pedig doktorátust csinálok antropológiából. Végig ugyanaz érdekelt: a koreai nacionalizmus, és az, ahogyan a történelmüket nézik. Még folynak a tanulmányaim, de dolgozgatok is mellette. Mára már otthonosan mozgok az országban.

Mi kell ahhoz, hogy valaki itt tanulhasson? Feltétel volt a koreai nyelvtudás?

Nem, de arra a programra, amire én is jelentkeztem, nagyon nagy volt a túljelentkezés, és előnyt jelentett a nyelvtudás. Szerencsére volt már valami alapom, és ez segített.

Hogyan szerezte meg ezeket az alapokat?

Jártam egy tanfolyamra is, de sokkal hasznosabb volt, amikor egy nagyon jó ismerősöm foglalkozott velem, aki a koreai nagykövetségen dolgozik. Szerintem ő a szlovákul legjobban tudó koreai, nagyon jó tanár volt, és sok dolgot remekül el tudott magyarázni.

Mennyire nehéz nyelv a koreai egy szlovákiai magyarnak?

A koreai és a magyar nyelv is az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, vagyis rokon nyelvek. Ezt leginkább azon lehet észrevenni, hogy a szórend gyakran hasonló, mint a magyar nyelvben. De ez egyben nehézzé is teszi, mert gyakran nagyon összetett mondatokban beszélnek, és mivel az ige a végén van, csak a mondat végén derül ki, hogy mit is akar valaki mondani.

Nehéz elsajátítani a koreai írást?

Egyáltalán nem. Ez lényegében rendes betűírás, azzal, hogy van néhány speciális szabály, bizonyos szavak helyesírása kicsit trükkös, vannak hasonulások, amelyeket meg kell tanulni.

Mennyi időbe telt, amíg megtanult annyira koreaiul, hogy magabiztosan ki tudja fejezni magát?

Ez fázisokban zajlott. Amikor idejöttem, tudtam már annyira, hogy valamennyire el tudjak beszélgetni a helyiekkel. Az első három itteni évemben azonban nem igazán használtam a koreait, csak az üzletekben, az utcán. Akkor kicsit visszaesett a nyelvtudásom. Az utóbbi három évben, hogy már dolgozom is, és egyre több a koreai ismerősöm, már rendesen el tudunk beszélgetni, és ritkán fordul elő, hogy nem értenénk egymást. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetne meglepni.

Említette, hogy a koreai nacionalizmus tematikája érdekli. Hogyan hat a koreaiak identitására, hogy egy kettészakított országban élnek?

Úgy látom, hogy az idősebb generációknál még megvan a szétszakított nemzetnek az ideája, de a fiatalok közül sokan már úgy veszik, hogy Észak-Korea egy külön állam, ahol más a kultúra, de még a nyelvhasználat is. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a szállodában, ahol az észak-koreai küldöttség megszállt, külön kurzusokat tartottak az ott dolgozóknak, hogyan beszéljenek, hogy az ne hangozzon sértően vagy furcsán az észak-koreaiak számára. Egy ismerősöm, aki az észak-koreai történelemmel foglalkozik, azt mondta, ahogyan vannak különböző kezdeményezések, amelyek megkönnyítik az itt élő más nemzetek beilleszkedését, hasonló módon az észak-koreaiaknak is kellenének ilyen programok, mert az itt élő menekültek is úgy érzik, mintha egy teljesen idegen országban élnének.
 

A magyarokról mennyit tudnak Dél-Koreában?

Elég sok itt a magyar vonatkozású kulturális esemény, a múltkor például a Kaláka együttes koncertjén voltunk. Magyarországot ezért ismerik, Szlovákiát picit kevésbé, de Csehszlovákia hallatán a legtöbb embernek kigyullad a lámpa a fejében. De azt, hogy szlovákiai magyar, nem értik, felesleges is elkezdeni magyarázni. Próbáltam összehasonlítani a kínai koreaiakkal, ezek azok a koreaiak, akik kétszáz éve kerültek ki Kínába, és ott valamennyire elkínaiasodtak. De ez is rossz hasonlat, mert folyton azt kérdezik, hogy akkor mi mikor és hogyan költöztünk...

A külföldiekkel kapcsolatba kerülő koreaiak gyakran mutatkoznak be angol néven. Miért van ez így?

A nevek kiejtése elég fontos. Bármennyire is egyszerűnek tűnjön valaki neve, ha egy kicsit máshogy ejted ki, akkor lényegében más néven szólítod. Amikor egy más mondatban ejtesz ki valamit rosszul, az nem olyan nagy gond, mert megértik, hogy mit akarsz mondani, de a nevekre háklisak, ezért inkább azt részesítik előnyben, hogy angol nevet választanak. Vicces módon ezt néha nehezebb megjegyezni, mint a koreai nevet, mert néha abszolút egzotikus marhaságokat képesek előhalászni.

Az olimpiarendezés mennyire rezonál a koreai társadalomban? Örülnek neki, büszkék rá, vagy vannak ellenzői is, esetleg olyanok, akiket teljesen hidegen hagy a téma?

Mindig presztízskérdés, ha valami nagyszabású történik itt, ahogy az összes környező államban is. Hatalmas fontosságot tulajdonítanak annak, ha valaki megrendezhet egy nagy eseményt. Viszont nekem mégis úgy tűnik, nem volt annyira propagálva az olimpia, mint ahogy vártam. Bár az is igaz, hogy a mi édességes standjaink az utolsó pillanatban lettek készen, és sok újrakezdés, váratlan esemény is közbejött. Néha úgy érzem, voltak elsietett dolgok is a szervezésben, de a koreaiakat nem kell félteni. Ha kaotikus is néha a szervezés, idejében és gyorsan meg tudják oldani a dolgokat. Ráadásul, hála az olimpiának, elkészült a KTX gyorsvasút Szöul– Kangnung vonala.

A kürtőskalácsos pavilonban milyen reakciókat tapasztalt? Népszerű volt a portékájuk?

A koreaiak szeretik az édességeket, és azt is kedvelik, ha láthatják, hogy valami hogyan készül, ezért nagyon népszerű a kürtőskalács. Olyanok is akadnak, akik már ismerik Csehországból vagy Szlovákiából, néhányan Magyarországról is. Úgyhogy jól viszik az árunkat.

Hány érmet várnak a házigazdák az olimpián?

Február 2-a óta folyamatosan a pavilonban vagyunk, ezért a legfrissebb híreket nem követtem. De szerintem a kíváncsiság nem is annyira a versenyekre összpontosul, hanem arra, meddig fog folytatódni az észak- és dél-koreai kooperáció.

Reális lehet, hogy az olimpia hatására közeledni fog a két ország?

Hosszú távon szerintem nem. Sok filozofálgatás van arról, mi is okozta most a közeledést. Valószínűleg arról van szó, hogy északon beütöttek a szankciók, és ezt most valahogyan ki kell egyenlíteni. Szerintem ez csak ideiglenes javulás, mert azt gondolom, a legtöbb belső fegyvercsattogtatás legalább annyira szól belülre, mint kívülre, hogy feszültségben tartsák a népet, és ne más problémákkal foglalkozzanak. Főleg azért, mert egyre több technológiai eszköz kerül be Észak-Koreába Kínán keresztül, ezért valamennyire informáltabbak az észak-koreaiak, mint korábban.

Hogy látja, előfordulhat, hogy egyszer újra egyesül a két Korea?

Nem tartom valószínűnek. Az országegyesítésnek rengeteg aspektusa lenne, és valószínűleg egyik oldal sem akarná engedni azt, hogy a másik fölénybe kerüljön. Én régebben inkább úgy gondoltam, hogy Kína a saját képére fogja formálni Észak-Koreát, és akkor lesz egy Kínára hasonlító Korea, meg egy Amerikára hasonlító Korea. Nehéz elképzelni, hogy újra egy ország legyenek, főleg külpolitikai okokból.