Az évszázad szlovák sportolója Szapporóban ért a csúcsra

Amatőrök és profik

A játékokra rányomta a bélyegét az olimpiai mozgalmat egyre inkább béklyóba kötő profiellenesség. Avery Brundage, a NOB akkori elnöke kíméletlenül lépett fel Karl Schranz osztrák alpesi sízővel szemben – bár Schranz már Szapporóban volt, sőt, edzett is a pályán, a NOB végül profizmus vádjával diszkvalifikálta. A tagok nagy része először nem akarta büntetni Schranzot, de akkor Brundage előhúzott egy képes folyóiratot, amelyben Schranz egy kávéval kereskedő cég logójával ellátott mezt visel – ez pedig perdöntőnek bizonyult. Schranz kizárása mellett 28-an szavaztak, míg csak 12-en voltak ellene.

Schranz – teljesen jogosan – azzal védekezett, ha őt diszkvalifikálják, akkor mindenki mást is ki kellene zárni, hiszen legtöbb ellenfelének is voltak szponzorai, de csak vele statuáltak példát.

Kanada válogatottja is hiányzott a játékokról, mert nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy az ő NHL-es játékosaik profinak számítanak, míg a szocialista államok hokisai, akik szintén reggeltől estig csak a jégkorongnak szentelik az idejüket, amatőrök. A hokitornát végül a Szovjetunió nyerte, Csehszlovákia a harmadik lett.

Fenéken csúszkálva is…

Amikor 1964-ben a 13 éves Ondrej Nepela részt vehetett élete első olimpiáján, leginkább azt élvezte, hogy le s fel utazgathatott a tizenegy emeletes szálloda liftjével. Nyolc évvel később Szapporóba már esélyesként és címvédő világbajnokként érkezett.

A verseny első fele, a kötelező figurák után 54,5 ponttal vezetett – nemzetközi versenyen még soha nem volt ekkora előnye. Ezután jött a kűr, abban a tripla toeloop… És egy esés. „Nagyon rosszul éreztem magam a rontás után, mert én voltam az egyetlen, aki az edzéseken egyáltalán nem esett el. Az elrugaszkodás jó volt, a leérkezés sem volt a legrosszabb. De aztán kifordult a bokám, és már repültem is” – nyilatkozta a verseny után Nepela.

Edzője, Hilda Múdra sokkal nyugodtabb volt. „A fenekén is csúszkálhatott volna, akkor is megnyeri” – emlékezett évekkel később nevetve.

Nepela ugyan csak 4. lett a kűrben, de így is megőrizte előnyét, és Csehszlovákia második aranyát nyerte a téli játékok történetében. Sikerének jelentőségét évtizedekkel később is elismerték – az ezredfordulón Nepelát választották az évszázad szlovák sportolójának.

85 visszajátszás

A lengyel Wojciech Fortuna a szapporói olimpia idején még csak 19 éves volt. A fiatal síugrót nem is akarták kivinni a játékokra (a rutintalanságára és a költséghatékonyságra hivatkoztak), de mivel megnyerte az olimpia előtti utolsó hazai versenyt, többen kiálltak mellette, s így elutazhatott Japánba.

Középsáncon hatodik lett, már ez sem volt elhanyagolható eredmény. Nagysáncon azonban még ezt is túlszárnyalta. Ekkor már egy új, modern dresszt viselt, amelyet egy japán versenyzőtől szerzett egy kristályvázáért cserébe. Fortuna már az edzésen is 100 méterre repült, a versenyen pedig még nagyobbat ugrott: 111 méterre szállt! A lengyel televízió nem közvetítette élőben a síugróversenyt, ám a japán tévében 85-ször játszották vissza a hatalmas ugrást.

A második körben Fortuna ugyan csak 87,5 méterig jutott, míg a svájci Walter Stiener 103 métert ért el. A lengyel síugrónak azonban szerencséje is volt (kinek legyen, ha nem egy Fortunának?), és így is maradt 0,1 század pont előnye, ő lett az olimpiai bajnok.

Győzelme annyira váratlan volt, hogy az eredményhirdetés egy órát késett – ennyi időbe telt a szervezőknek megszerezni a lengyel himnuszt a konzulátusról…