Az edzőtehetség, aki nemet mondott a Real Madridnak

A mini Mourinhónak nevezett német edző a Bajnokok Ligájában pont José Mourinho Tottenhamje ellen bizonyíthat, amelyet a nyolcaddöntő első felvonásán le is győzött Londonban. Nagelsmann számára nincsenek határok, de azzal ő is tisztában van, hogy még sokat kell fejlődnie, hogy a legnagyobb klubokat irányíthassa.

A Tottenham elleni Bajnokok Ligája-párharc előtt az Independent készített interjút Nagelsmannal, aki fiatal kora ellenére roppant éretten és intelligensen nyilatkozott a jövőjét firtató kérdésekre. A 32 éves edző beszélt még a Leipzig megkereséséről, José Mourinhóról és az európai kupaporondon szerzett tapasztalatairól.

Tragédiák, amik elindították az úton

Nagelsmann edzői karrierje egy tragédiával kezdődött. Húszas éveinek elején súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt már idő előtt vissza kellett vonulnia a játéktól. A sors kegyetlensége, hogy nem sokkal később édesapja, Erwin egy rövid betegség után váratlanul elhunyt, Nagelsmann pedig kénytelen volt visszatérni családjához Landsberg am Lech városába, Bajorországba. A teljesen összetört édesanyja helyett ő intézett minden adminisztratív munkát, ami sokkal érettebbé tette őt, és már korán felkészítette a való életre. Ezt a periódust Nagelsmann kulcsfontosságúnak tartja az életében, mert elmondása szerint mind emberként, mind menedzserként sokat fejlődött, és mindig emlékezteti rá, hogy az élet sokkal többről szól, mint a futball.

A Leipzig akarta őt igazán

A Leipzig megkeresése nem a semmiből jött. Nagelsmann a Hoffenheim utánpótláscsapatainál kezdte pályafutását, majd 2016 februárjában az első csapat vezetőedzője lett, és történelmi magasságokig repítette a klubot: a 2017/2018-as idényben harmadik lett a Hoffenheimmel a bajnokságban, amely így elindulhatott a Bajnokok Ligájában. A Hoffenheim egykori sportigazgatója, Ralf Rangnick folyamatosan figyelemmel követte Nagelsmann fejlődését, aki szerinte „Németország legtehetségesebb edzője”, és az az ember, aki a Leipzig trénereként képes lehet véget vetni a Bayern München egyeduralmának, valamint versenyképessé teheti a csapatot a Bajnokok Ligájában. Rangnick és a klub igazgatója, Oliver Mintzlaff biztosak voltak benne, hogy Nagelsmann az ő emberük, ezért igyekeztek mielőbb tető alá hozni a szerződtetését. „Egy edző számára fontos, hogy érezze, hogy a klub megbízik benne és a módszereiben. Oliver Mintzlaff és Ralf Rangnick bíztak bennem. Mikor megkerestek, mindent elmagyaráztak, hogy mit és hogyan szeretnének. A következő nap pedig már ott is volt a szerződés az e-mail-fiókomban” – mondta Nagelsmann, aki szerint korábban sok klub megkereste, de senki sem tett neki konkrét ajánlatot. A Leipzignél nem volt ilyen probléma.

Nagelsmann végül 2019 nyarán vette át a Leipzig irányítását, amellyel négyéves szerződést kötött, de az egyezséget már 2018. június 21-én bejelentették, hogy elejét vegyék a Nagelsmann jövőjét firtató spekulációknak. „A legviccesebb, hogy tíz perccel azután, hogy aláírtam a szerződést, az összes klub engem akart. Olyan érzés volt, mint mikor egyedül megyek a buliba, és az istenért sem találok lányt, de ha a barátnőmmel megyek, akkor az összes engem akar.”

A mini Mourinho

A Leipzig a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében azzal a Tottenham­mel játszik, amely Mauricio Pochettino menesztése után szintén szerette volna megszerezni Nagelsmannt. A Tottenham végül José Mourinhót nevezte ki, azt az embert, akihez Nagelsmannt a legtöbben hasonlítják. „Most már hat éve, hogy a Hoffenheim akkori kapusa, Tim Wiese mini Mourinhónak nevezett. Akkor még asszisztens voltam, és mellette az U19-es csapattal is együtt dolgoztam. Én voltam az új, fiatal srác, aki mindent tudni akart.”

„Nem ugyanazt a filozófiát valljuk, de van rosszabb dolog is a világon annál, mint hogy olyan becenévvel illetnek, amely kapcsolódik Mourinhóhoz. Karrierje során 25 trófeát nyert, és az egyik legnagyobb név a futballban. Örülök, hogy egy olyan csapat ellen játszunk, amelyet ő irányít” – tette hozzá Nagelsmann. Nagelsmann és Mourinho nem is különbözhetne jobban a futballról alkotott elképzelésüket illetően, ám ami a topszintű menedzsmentet illeti, sok a közös bennük. Mindketten előszeretettel alkalmaznak scoutokat, nyitottak a sporttudományok megértésére, és mindketten megbecsült asszisztensként kezdték a pályafutásukat. A tehetségüket pedig neves edzők is felismerték és dicsérték: Thomas Tuchel és Ralf Rangnick Nagelsmann fejlődését támogatták, míg Sir Bobby Robson és Louis van Gaal Mourinhóról állították, hogy egyszer félelmetes edző válik belőle az oldalvonal mentén.

A bajnokság és a BL teljesen más

A nyolcaddöntő első összecsapásán a Leipzig Timo Werner góljával 1–0-ra legyőzte a Tottenhamet Londonban, így nagyon kedvező helyzetből várhatja a visszavágót. Nagelsmann csapatának azonban nem könnyű a helyzete abból a szempontból, hogy a Bajnokok Ligája mellett a bajnokságban sincs hibázási lehetősége. 23 forduló után mindössze egy pont a hátrányuk a listavezető Bayern Münchennel szemben, és csupán hárommal előzik meg a harmadik Borussia Dortmundot. Nagelsmannak így komoly kihívást jelent, hogy a mindössze 23,5 éves átlagéletkorú keretével egyszerre nyújtson kiemelkedő teljesítményt mindkét porondon. „Az első európai szezonomban – még a Hoffenheim edzőjeként –, miután vereséget szenvedtünk a Liverpooltól a Bajnokok Ligája play-off körében, rengeteget rotáltam a Bundesliga-meccsek és az Európa-liga-párharcok között. De aztán megtanultam, hogy sokkal nagyobb stabilitásra van szükség: öt vagy hat játékost folyamatosan játszatni kell, hogy ne sérüljön a csapat gerince. A másik fontos dolog, a mentális és taktikai különbség a két versenysorozat között. Anno túl sok támadó felfogású játékossal játszottunk az európai kupameccseken, így az ellenfelek könnyedén megbüntették a védekezésbeli hiányosságainkat. A Bundesligában lehet akár hat-hét olyan játékos is a csapatban, aki követi a támadásokat, Európában viszont soha.”

Még nem áll készen a legmagasabb szintre

Miután Zinédine Zidane 2018 májusában váratlanul lemondott a Real Madrid vezetőedzői posztjáról – mindössze öt nappal a harmadik Bajnokok Ligája-győzelme után –, a klub ügyvezető igazgatója, José Ángel Sánchez felkereste Nagelsmannt, hogy lenne-e a francia utódja Madridban. Nagelsmann abban az évben lett harmadik a Hoffenheimmel a Bundesligában, amely így története során először elindulhatott a Bajnokok Ligájában. A Real Madrid hívása azonban túl korán jött, és ezzel Nagelsmann is pontosan tisztában volt, aki ekkor még be sem töltötte a 31. életévét. „Normális, hogy ha a Real Madrid megkeres, elgondolkozol az ajánlaton – vallotta be. – Először meglepett, de aztán mérlegeltem, és úgy döntöttem, hogy nem megyek.

Fejlődni akartam, a Real Madrid edzőjeként pedig erre nem lett volna lehetőségem. A Realnál nincs esélyed jobb edzővé válni, mert ott a legjobbnak kell lenned. Én jelenleg nem vagyok a legjobb, de az a célom, hogy egy nap az egyik legjobb legyek. Ha a Real Madridhoz vagy a Barcelonához mész, a szurkolók, a média és a döntéshozók nem adják meg neked az esélyt a fejlődésre. Ott minden meccsen a győzelmet várják tőled. Ha nem nyersz, nem mondhatod, hogy »még fiatal vagyok, fejlődnöm kell«. A futballban az a legfontosabb, hogy lépésről lépésre haladj, és ne egyből a legnagyobb lépést akard megtenni.

A Real Madrid valószínűleg az egyik legnagyobb lépés, ami létezik, szóval alaposan át kellett gondolnom a dolgot: még csak most fogom betölteni a 31. életévemet, ha elmegyek a Real Madridba, onnan hová lépek tovább?”

2018-ban minden bizonnyal még nagy lépés lett volna a Real Madrid. Valószínűleg azonban már nem kell sokat várni, hogy maga Nagelsmann is belássa, készen áll a legnagyobb kihívásokra.

A csúcsot megcélozni

Az energiaitalok királya, a Red Bull 2009-ben vásárolta meg az SSV Markranstädt klublicenszét, és egy pillanatig sem rejtette véka alá a terveit: a klub címerét megváltoztatta, a mezen is feltűntek a már jól ismert bikák, és a csapat új nevet is kapott. Így született meg a RasenBallsport Leipzig, röviden az RB Leipzig – persze a rövidítés nyilvánvalóan a csapat mögötti energiaitalra utal, ám a szövetség szabályai szerint névadó szponzoráció nem lehetséges a Bundesligában. Emellett a klub színeiben és arculatában is „megdöbbentő” hasonlóságot mutat testvércsapataival, a FC Red Bull Salzburggal, és a New York Red Bullsszal.

„Egyértelműen azzal a céllal invesztálunk a klubba, hogy 3-5 éven belül a Bundesliga első osztályában szerepeljünk, majd célba vegyük a Bajnokok Ligáját. A pályán és a pályán kívül is a legmagasabb célokat tűztük ki magunk elé” – jelentette ki 2011-ben a csapat tulajdonosa, a milliárdos Dietrich Mateschitz.

A siker átka

A klub egyelőre szárnyal, és a 2016/2017-es bajnokságot már a Bundesliga legfelső szintjén kezdhette meg, és 2020-ra már a Bajnokok Ligája negyeddöntője is kézzelfogható közelségbe került a klub számára. 

A bombabiztos anyagi háttér és a klub reklámhordozóvá történő silányítása persze rettentően bántja a németországi futballdrukkerek szemét. „A labdarúgás haldoklik Lipcsében!” – ez a leggyakoribb drapéria, amit az RB Leipziggel való találkozáskor az ellenfél drukkerei kifeszítenek. Nem csoda: a klub megtestesít mindent, ami szálka az „igazi” drukkerek szemében: klubkultúra helyett vállalati kultúra határozza meg a csapat életét, ami a kelet-németországi háttér miatt még pikánsabb színezetet kap. Emiatt fogalmazott úgy Philip Oltermann szakíró a Guardianben, hogy „amikor egy játékos fontolgatja, hogy az RB Leipzighez szerződik, számolnia kell azzal is, hogy az ország leggyűlöltebb klubjának címerét viseli majd.”

A siker kulcsa

És hogy ki áll a klubcsoport sikereinek hátterében? Ralf Rangnick, a Red Bull cég sport- és futballfejlesztési részleg vezetője, korábbi amatőr labdarúgó, profi edző és top menedzser. Rangnick olyan Bundesliga-kluboknál edzősködött, mint a VfB Stuttgart, a Hannover 96, a Schalke 04, az 1899 Hoffenheim és az RB Leipzig, miközben saját bevallása szerint olyan edzők inspirálták, mint Helmut Gross, Ernst Happel, Valerij Lobanovszkij, Arrigo Sacchi vagy Zdeněk Zeman, hogy aztán később ő maga is egy generáció mentora legyen – egy generációé, amelyhez Julian Nagelsmann is tartozik.