AusOpen: Djokovics és Serena Williams a favorit

GYÖRGY NORBERT

S mivel a játékosok a téli szünet után Melbourne-be mindig kipihenve érkeznek, többnyire itt játsszák a legjobb teniszt is. Elég, ha csak a tavalyi Djokovics–Nadal álomdöntőre gondolunk, amely minden idők leghosszabb, s talán legjobb AusOpen fináléja volt. Idén ez a párosítás Nadal hiányzása miatt ugyan nem jöhet össze, de hogy lesznek nagy meccsek, abban biztosak lehetünk.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a „nagy négyes” (Novak Djokovics, Roger Federer, Andy Murray és Rafael Nadal) külön kategóriát képvisel a férfiteniszben, s tulajdonképpen meglepetés lenne, ha az idei AusOpenen nem közülük kerülne ki a győztes. Tavaly a négy GS-tornát szépen elosztották egymás között, mindegyikük nyert egyet-egyet, s nem kizárt, hogy az idén is valami hasonló forgatókönyv fog megvalósulni. Nadalt persze, ahogy azt már fentebb említettük, a melbourne-i tornáról kihúzhatjuk (térdsérülése miatt a tavalyi wimbledoni torna óta, tehát már több mint fél éve nem játszik, visszatérését nyilván a salakszezonra időzíti majd), a maradék hármasból viszont bárki nyerhet.

Djokovics a címvédő

Novak Djokovics mint címvédő és világelső vág neki a viadalnak, s papíron ő a favorit. Novak az öt GS-trófeája közül hármat éppen itt, Melbourne-ben gyűjtött be, tehát fekszik neki a helyi burkolat. S bár tavaly a 2011-es évad diadalmenetét, amikor szinte verhetetlennek tűnt, nem sikerült megismételnie, ne feledjük, azért jelenleg még mindig Novak Djokovics a világ legjobb teniszezője.

Roger Federer viszont minden idők legjobb férfi teniszezője, és ezt nem én állítom, hanem az ellenfelei, illetve az elmúlt idők nagy teniszlegendái, akik azért csak tudják, mit beszélnek. Nos, igen, Rogernek 31 évesen, 17 GS-tornagyőzelemmel a zsebében már nem kell bizonyítania, amiből egyenesen következik, hogy amíg Roger élvezi a játékot (márpedig láthatóan élvezi), minden tornán esélyesként indul. Elegancia, könnyedség, játékintelligencia és elképesztő technikai tudás: röviden így foglalható össze, mitől ő a legnagyobb, mi pedig csendben örülgethetünk, hogy hétfőtől mindezt ismét látni fogjuk.

Murray jó formában

Viszont ha fogadni kéne, akkor most Andy Murray győzelmére fogadnék, s elsősorban azért, mert per pillanat a brit (skót) fiúban van a legnagyobb potenciál. Sokszor leírtuk már korábban, hogy Andy Murray (annak ellenére, hogy tehetségét senki nem kérdőjelezte meg) a nagy meccseket csak elveszíteni tudja, és ez sokáig igaz is volt. Aztán jött Ivan Lendl, a csehek nyolcszoros GS-győztes teniszfenoménje a maga következetes, poroszos, már-már a szadomazochizmus határát súroló edzésmódszereivel, és egyszerűen gatyába rázta a skót játékost. Andy már az elmúlt évad első felében is jól játszott, de a jég a hazai olimpián tört meg, ahol a döntőben könnyű három szettben verte Roger Federert. Aztán jött a US Open, Murray első GS-győzelme, és akkor már nyilvánvaló volt, hogy valami megváltozott.

A B csapat

David Ferrer, Tomáš Berdych, Juan Martín del Potro és Jo-Wilfried Tsonga – egy másik nagy négyes. Kitűnő játékosok mindannyian, de akármennyire is szépítjük a dolgot, mégiscsak B csapat. Itt az argentin Del Potro a kakukktojás, akinek egyedüliként sikerült a négyük közül GS-viadalt nyernie (2009, US Open), tehát már tudja, milyen érzés. A spanyol Ferrer, aki a tavalyi szezonban a legtöbb tornagyőzelmet (hetet) és a legtöbb győztes meccset könyvelheti el a férfiak mezőnyében, most is a kiegyensúlyozottságára támaszkodhat, ami annyit jelent, hogy Ferrer mindig jól, sőt, kiválóan teniszezik – de a nagy Grand Slam-tornákon eddig még a döntőig sem jutott el. A cseh Berdych kiszámíthatatlan, ami egyszerre előnye és hátránya, tehát benne van egy kiugró siker lehetősége, de félő, hogy ez az idén is csak lehetőség marad. Végül Tsonga, aki amellett, hogy zseniális teniszező, bárhova megy a világban, mindig hazai pályán játszik – mert Tsonga az abszolút közönségkedvenc, és egyáltalán, Tsongát nem lehet nem szeretni.

Radwanska idén még veretlen

Ha eddig négyes blokkokban gondolkodtunk, hát legyen: a hölgyeknél Serena Williams, Viktoria Azarenka, Marija Sarapova, és titkos (vagy tán nem is olyan titkos) favoritként a lengyel Agnieszka Radwanska alkotja a vezető kvartettet.

Serenáról már korábban mindent elmondtunk: sérülés, egyéves pauza, nyögvenyelős visszatérés, majd egy elképesztő fordulat: győz Wimbledonban, az olimpián, a US Openen és az évadzáró WTA-világbajnokságon is, ezzel teniszkarrierje legsikeresebb szezonját abszolválja. Serena Williams 31 évesen, tizenöt GS-győzelemmel a zsebében nyilván már nem fog jobban játszani, mint ahogy az elmúlt szezonban játszott, de ha Melbourne-ben elkapja a fonalat, ismét őt kell majd legyőzni.

Agnieszka Radwanskának, például, aki az idén még veretlen (Aucklandban és Sydney-ben is megnyerte a tornát), és akinek ugyan nincsenek megsemmisítő erejű ütései, szervái stb. (pl. Williams, Azarenka), de taktikai értelemben messze kiemelkedik a mezőnyből (mint Martina Hingis, például, fénykorában).

A B csapatot itt az olasz Sara Errani, a német Angelique Kerber, a hazai közönség előtt nagyon motivált Samantha Stosur, és talán a cseh Petra Kvitová alkotja. Persze, lehet, hogy minden másképp lesz.