Attila még mindig jó...

Újdonsült csapata kikapott, de Pinte Attila (1971. VI. 6.) nem okozott csalódást. „Attila még mindig jó”—mondogatták egymásnak a szurkolók a pénteki Senec–Ružomberok (2:3) mérkőzés után. Arról a 31-szeres válogatottról, aki annak idején a maga módján meghatározó játékosa volt az Internek, a Ferencvárosban pedig igazi sztárként szórakoztatta a nagyérdeműt. Nem igás lóként erőlködött a középpályán, nem szántotta-túrta fel a gyepet. Játszott rajta. Könnyedén és elegánsan. Srófos agyú, villámléptű csatár-középpályásként maradt meg az emlékezetünkben, aki a futball zordon, eredménycentrikus milliőjében gyakran arra vetemedett, hogy kacsintson, jópofáskodjon, szórakozzon és szórakoztasson. ĺgy volt ez megírva a Nagy Könyvben, és ami meg van írva, az meg van írva. Aztán lefelé jövet a csúcsról csinált néhány vargabetűt az élvonalban, majd 33 évesen leszállt a kicsik közé alacsonyabb osztályokba. Hol játszott, hol nem, hol edzett, hol nem. Rendszer sehol. Tehetség igen. Csak ellustult. Minek is fényezte volna? A negyedik ligában? Elég volt, ha a cipőjét kiküldte a pályára... Persze ez így nagyon nem igaz. De szimbolizál valamit. Tudást. Amit nem lehet csak úgy elveszíteni, mint a zsebkésünket. Tudta ezt Jozef Valovič klubtulajdonos is. És Pinte Attila a múlt héten bemutatkozott a szenci csapatban. Mit bemutatkozott! Az együttes központi alakja lett. A meccs előtt a pesszimisták azt mondták, már 36 éves, az optimisták kontráztak: még csak 36 éves. És Pinte az utóbbiakra „hallgatott”. Természetes könnyedséggel futballozott. „Eleinte tudat alatt némileg meg voltam illetődve, de néhány labdaérintés után már éreztem a játékot.” Megbecsülte a labdát, cselezett, osztogatott, aztán kapott egy passzt, könnyedén meglendült vele, és hanyag eleganciával, magabiztosan – mintha nem is venne tudomást az ellenfélről – a hosszú sarokba lőtt. „Nekem ez nem volt nehéz, talán gumicsizmában is berúgtam volna...” A meccs folyamán leheletfinom és váratlan átadásokkal vétette magát észre, olyanokkal például, hogy jobbra nézek és balra passzolok. Erre még nem voltak igazán vevők a társai. A 73. percben nagy produkciót mutatott be, ami a régi-régi Pintét idézte: szólóban kitört, áthámozta magát a védőkön, és amikor az utolsót is elküldte a lelátóra, az alapvonalról visszagurította kapu elé a labdát, s Ujlaky 6–7 méterről úgy rúgta meg, hogy az a kapusról szögletre pattant. „Ha ezt Marek belövi, megnyerjük a meccset...” Bizony. Nagy lehetőséget szalasztottak el a szenciek. 2:2 volt az állás. Aztán még a döntetlen sem maradt, mert miután a vendégek 3:2-re elhúztak, újra jelentkezett Fekete Péter alias Marek Ulaky: a 89. percben tizenegyest hibázott. „Viszonylag elégedett vagyok, ízlett a játék, és ez nekem nagyon fontos. Szeretem a focit. A kondícióm, az állóképességem még sántikál, de biztos vagyok benne, hogy utolérem régi önmagamat...”

Másodvirágzás? Pinte Attila még csak 36 esztendős...