Arra ment az élete, amerre a labda gurult

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Felidézünk néhány részletet az Új Szó Buzánszky Jenővel készült öt évvel ezelőtti interjújából.

Mikor és hol kezdte pályafutását?

Szülővárosomban, Újdombóváron 13 évesen lettem igazolt játékos. Csatárként kezdtem, 17 évesen két góllal mutatkoztam be az NB III-ban.

Hogyan került Dorogra?

Pécsi kitérővel. Egy évig játszottam az NB II-es gárdában, majd Dorogra igazoltam. Jobbösszekötőként fél idény alatt tíz gólt rúgtam az élvonalban.

Miként lett a gólerős csatárból kiváló védő?

Huszonhárom éves voltam, amikor kiöregedtek a dorogi hátvédek, és az edző úgy határozott, a védelem jobb oldalán van szüksége rám a csapatnak.

1950 novemberében Szófiában ölthette magára először a címeres mezt, amelyből aztán hat évig csak sérülés miatt hiányzott.

A bolgár meccs előtti taktikai értekezleten Sebes cserejátékosnak jelölt, jobbhátvédként a rutinos Kovács II-t nevezte. Aztán negyedórával a meccs előtt szólt a kapitány, hogy mégis én kezdek, s amit Kovács II-nek mondott, az rám érvényes. Sebes Gusztáv elégedett volt velem, s ettől kezdve állandó tagja lettem a válogatottnak.

Milyen prémiumért játszották a válogatott meccseket?

Ezt előre sosem tudtuk, a mérkőzések után egy héttel kaptunk egy betétkönyvet, amelyen az átlagos fizetés duplája, triplája szerepelt.

Később ezt az összeget nyugati holmik értékesítésével egészítették ki.

Ne feledje, hogy a helsinki olimpia után 20 ezer dollárért játszottuk a meccseket. Puskás Öcsi Farkas Mihály belügyminiszternél kiharcolta, hogy menő cuccokat hozhassunk be külföldről. Nemegyszer állami cégeknek vásároltunk be.

Miként értékeli a karrierjét?

Hálát adok a sorsnak, hogy ilyen kiváló sportemberekkel játszhattam együtt, és törzstagja lehettem ennek a csodálatos csapatnak. Büszke vagyok arra, hogy szüleim úgy neveltek, hogy mindig előre kell lépnem, és ez sikerült is. Az én életem mindig arra ment, amerre a labda gurult. (sz. z.)