Aján Tamást, a MOB főtitkárát

Csupán sportdiplomáciai szokás látogatással megtisztelni a szomszédos nemzeti szövetség évfordulós ünnepségét?

Meghívást kaptam a tízéves évfordulóra. Több ok is serkentett arra, hogy eljöjjek. Jó a kapcsolatom az itteni olimpiai vezetőkkel, de együttműködünk az olimpiai akadémiák között is, akárcsak a V-4-ek keretében. Szomszédos országok vagyunk, történelmünk és az együttlétünk azt igényli, hogy szoros kapcsolatban éljünk, dolgozzunk, s nemsokára az EU-ban is folytathatjuk. Tehát a diplomáciai udvariasságon túlmenően más is késztetett arra, hogy itt legyek a barátaim között.

Akkor is itt lett volna, ha történetesen Rogge NOB-elnök nem jön el Pozsonyba?

Igen.

František Chmelár SOV-elnök beszédében elhangzottak Ausztria-Magyarország és Csehszlovákia idejéből olyan egykori ötkarikás érmesek nevei, akiket Magyarország és Szlovákia is magáénak vall. Mit szól ehhez?

Ezt mi egészen pontosan tisztázni fogjuk a Szlovák Olimpiai Bizottság vezetőivel, mert a politika és a történelem sokszor befolyásolja a helyzetet. Mi ezt megbeszéljük. Az az elvem, hogy a diplomáciában az emberek üljenek le az asztalhoz, és tárgyalják meg a vitatott kérdést. A beszédet megkaptuk angolul, így értettem belőle mindent. A NOB is úgy vallja, hogy ki amelyik ország színeiben nyerte az olimpiát, oda értendő. Például Hunyady Emesét, aki kilencvenkettőben gyorskorcsolyázóként magyar színekben indult az olimpián, két évvel később pedig már Ausztriának nyert aranyérmet, mi nem soroljuk fel a magyarok között, mert tiszteletben tartjuk azt, hogy osztrák címeres mezben lett ötkarikás első. Másfelől kicsit érthető is, hogy egy fiatal ország keresi a múltját, mert a gyökerei alapján lehet kiserkenteni a jövőt. Azt hiszem, ezt emberi módon rendezzük. (jmk)