A szovjet Beljajev több mint 100 métert egy lécen futott

Denver rendezte volna a XII. fehér játékokat, de mivel az amerikai Colorado állam városkájának lakói népszavazással elvetették az olimpia gondolatát, a NOB úgy döntött, Innsbruck lesz a házigazda. 1964 után másodszor. Ezúttal nem volt hóhiány az Alpokban, de ezt helyettesítették a járványos megbetegedések, amelyek szinte egyetlen küldöttséget sem kíméltek.

Az első éremosztó napon egész Ausztria talpon volt. „Megnyeri-e a drága Franzunk a lesiklást?” Persze, csak a vicc kedvéért kérdezték, mert Klammer legyőzhetetlen. Főleg, miután megkapta a csodalécet, amelyet több tíz rendőr őrzött, nehogy a konkurencia kezébe (lábára) kerüljön, és csak két nappal a verseny előtt vették ki a páncélszekrényből. Klammer aztán felcsatolta – a normális lécet, és győzött. Kötélidegzetű, fantasztikus állóképességgel rendelkező, merész és szélvészgyors legények küzdöttek az alpesi síelés királyi számában. Amolyan kis deszkakunyhóból – sokan a havas pokol kapujának nevezik – ugrottak ki, hogy egyetlen rémült sikoly közepette tegyék meg a 3190 méter hosszú távot. Két keskeny léc 115-130 km-es esebességgel súrlódik és mennydörög a havon, ezen a két deszkán állva kell maradnia annak, akinek mégis kedves az élete. Lejtő jobbra, kanyar balra, 100 kilométeres iramban repültek a versenyzők, szinte mindenki kisodródott, megingott. Aki csak egyszerű világklasszis volt, kisodródott. Klammer nem. Mindannyiuknál előbb helyezte át a súlypontját, piciny kis megingásai során is megőrizte hidegvérét. 1950 méter magasságból indult és 870 méternél ért célba. Ideje 1:45,73 perc. Csodálatos dolgot vitt véghez a nyugatnémet Rosi Mittermeier. Tízéves pályafutása során egyszer sem győzött VK-viadalon, Innsbruckban viszont bátor versenyzéssel megnyerte a lesiklást, a műlesiklást és második lett óriásműlesiklásban.

Fura képet mutattak az északi számok. Ismét nem az északiak voltak a legjobbak, hanem a szovjetek és a kelet-németek. Ritka balszerencséje volt a szovjet 4x10 km-es váltónak. Beljajev, az első tag 8 kilométernél mintegy 100 méterrel vezetett, amikor cipőjének orra szétrepedt, és több mint 100 métert egy lécen futott. Az sem sokat segített rajta, hogy kapott cipőstől egy másikat, mert a lábbeli két számmal nagyobb volt. Kétperces hátrányba került a váltó, a 11. helyre esett vissza, de végül harmadikként ért célba.

A női futószámok a 27 éves finn elárusítónő, Helena Takalo és a szovjet lányok párharcát hozták. Öt kilométeren Takalo győzött 1,04 másodperces előnnyel Szmetanyina előtt, 10 km-en az utóbbi bizonyult gyorsabbnak - 0,87 másodperces előnnyel. Hogy mik voltak a sífutásban?! És műkorcsolyázásban. Már nem csak kötelezőkből és szabadkorcsolyázásból állt a műsor, beiktatták az ún. rövidprogramot is, ami azt jelentette, az értékelésnél a kötelezők nem 50 százalékot értek, hanem csak 30-at. Először szerepelt az olimpián a jégtánc, s olyan híres kettős nyerte, mint a szovjet Pahomova-Gorskov duó. A magyar Regőczy–Sallai páros az ötödik lett.

Színre lépésük óta ötödször szereztek bajnoki címet a szovjet korongozók. Nem könnyen. Utolsó, sorsdöntő mérkőzésükön 0:2-es, majd 2:3-as vesztésre álltak Csehszlovákia ellen, s már csak 263 másodperc volt hátra, de ez is elég volt nekik a 4:3-as győzelemhez. Árnyékot vetett a tornára, hogy hiányzott Kanada és Svédország, s az a tény, hogy a csehszlovák csapat kapitánya, František Pospíšil doppingolt; influenzás megbetegedése során kodeint fogyasztott.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (37 résztvevő; 1123 sportoló, ebből 223 nő; 8 sportág, 37 versenyszám): Szovjetunió 13–6–8, NDK 7–5–7, USA 3–3–4, Norvégia 3–3–1, NSZK 2–5–3. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Rosi Mittermeier (nyugatnémet, alpesisí) 2–1–0, Raisza Szmetanyina (szovjet, sífutás) 2–1–0, Tatjana Averina (szovjet, gyorskorcsolya) 2–0–2, Nyikolaj Kruglov (szovjet, biatlon) 2–0–0.