A sakk az élete, a többi nem számít

ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS

„Ha valaki egyszer leül a sakktábla mellé és túljut az első lépéseken, az nehezen hagyja magát a sakkjátéktól eltéríteni. A sakk az életem, a többi nem számít”– vallja a kilencvenhárom éves Mészáros Béla, aki még ma is a zselízi ŠK Slovan igazolt játékosa.

A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Másodlagos kérdés, hogy az indiaiak, az arabok, a perzsák, avagy netán a kínaiak találták-e fel. A legfontosabb az, hogy fejleszti a logikát és rengetegen rajongnak érte. A sakk szeretete interjúalanyom vérében lakozik, s arra ösztönzi őt, hogy éltesebben korában is vállalja a kihívásokat. Lévára járt polgári iskolába, s utazás közben a vonatban együtt sakkozott a barátokkal, Galgóczi Imrével és Bozseník Istvánnal. 1939-ben Budapestre szegődött szabónak. A jónevű Rosental mértékszabóság alkalmazottjaként az Almási téri versenyek rendszeres résztvevőjévé vált. Két évvel később kénytelen-kelletlen bevonult katonának, sőt a frontra is kikerült, Breszt-Litovszk környékére. Közben fogságba esett, ahonnan csupán 1948- ban szabadult. Zselízen és környékén szabómesterként kereste kenyerét. – Szajkó Pistával, Polák Pistával, Kalász Ernővel és Molnár Istvánnal kezdtem a szakmát, majd kineveztek részlegvezetőnek. Ám nem bírtam tökéletesen az államnyelvet, így lemondtam tisztségemről. A folytatásban, negyvennyolc éves koromtól egészen nyugdíjba vonulásomig odahaza szabtam és varrtam.”

A negyvenes évek végén kezdett el komolyabban sakkozni. Az akkori „élvonal” jeles képviselőinek számító Csanaky Károllyal és Pásztor Lajossal vívott emlékezetes játszmákat. A nagyhírű trió két alkalommal a járási bajnokságot is megnyerte. 1961-ben Nagy Árpád, Pásztor Lajos és Mészáros Béla kezdeményezésére hivatalosan is megalakult a sakkszövetség Zselízen. A kerületi bajnokságban a nyitraiak, az érsekújváriak és a komáromiak ellen sikert sikerre halmozott a gárda. Az alapítókhoz később csatlakozott Kakačka József, Koncz András, Jaroslav Trecha és František Memersheimer. Közben a csapat a III. ligába küzdötte fel magát, s kerek egy évtizeden át a zólyomi, a gyetvai, az újbányai, a korponai, a gyűgyi, a bajmóci, a nyitranováki és a garamkalászi legénységgel viaskodtak. – 1995-ben tájékán volt a legerősebb csapatunk, sorainkat erősítette az a Pereszlényi Géza, aki jelenleg is a dél-szlovákiai élő pontosok ranglistáján szerepel.

Húsz évvel ezelőtt a helyi testnevelési egyesületből kiválva önálló polgári társulást alapítottunk. Béla bácsi nemrég a nagytúriak ellen ült le bajnokin a sakktáblához, s a négytagú csapatban egyedül neki sikerült győzni. – A sakk nemcsak egy társasjáték két személy részére, hanem sportág is, amely erős akaratot és tartást, valamint különös örömöt adott számomra. A világ legjobbjai közül a kedvenceim közé tartozott Portisch Lajos, Szabó László és Bobby Fischer, akiktől sokat tanultam. Örömömre szolgálna, ha egyre több fiatal szívébe tudnám becsempészni a sakk szeretetét.” (áb)